Mindenkivel fordult már elő, hogy egy ZH-t vagy vizsgát megelőzően tanulás helyett egyéb dolgokkal töltötte az időt, annak ellenére, hogy még közel sem sajátította el a tananyagot. Gyakran hallom, hogy valaki a vizsgaidőszakban kezd bele olyan dolgokba, amik egyébként nem foglalkoztatják. Nekem is ilyen helyzetben jött az ötlet, hogy megcsinálom életem első tavaszi nagytakarítását, míg szaktársam, aki egész évben rendelte az ebédjét, két vizsga között kezdte elsajátítani a főzés tudományát.
Ezek egyébként kifejezetten hasznos cselekvések, így az egyetemi tanulás halogatását aligha lehetne összekapcsolni a lustasággal.
De ha nem lustaságról van szó, akkor miről?
A halogatás sajátossága az, hogy egy olyan dolog elvégzését késleltetjük, amiről egyébként tudjuk, hogy meg kell tennünk, mert elmulasztása negatív következményekkel fog járni. Sőt, elhalasztás során azzal is tisztában van az ember, hogy később sem lesz egyszerűbb dolga, gyakran pont, hogy sokkal nehezebbé válik. Ezért ez egyértelműen egy irracionális tevékenység: ha tudjuk, hogy valamit előbb-utóbb meg kell csinálni, akkor nincs értelme azt elhalasztani. Már csak azért sincs, mert a tudat, hogy az adott feladat ránk vár, nem fog elmúlni, így más tevékenység közben is bűntudatunk lesz.
Mindezek ellenére, az elmulasztás melletti döntés pont annak az eredménye, hogy a szervezetünk meg akar védeni minket. Amikor egy kifejezetten stresszes helyzettel találkozunk, a félelmet érzékelve agyunk egy „üss vagy fuss” (fight or flight) reakciót aktivál az ijedtséget kiváltó helyzet megszüntetése érdekében. És mivel a tételsort a szőnyeg alá söpörni nem lehet, gyakran a feladat elkerülését választjuk.
Ez a reakció életünket fenyegető veszély esetén rendkívül hasznos lehet, azonban ezt kicsit túlzás egy vizsgaszituációval összehasonlítani. Ennek ellenére a negatív érzelmek, félelmek ezekben az élethelyzetekben is felbukkannak.
A halogatást nem a téma iránti érdeklődés, vagy a lendület hiánya okozza, így a leküzdésében sem feltétlenül a motivációs videók fognak segíteni. Gyakran a felkészülés alatti negatív reakciók azért alakulnak ki, mert pont, hogy túlságosan is érdekel a tevékenységünk és annak a következménye. Ha valaki jó eredményeket akar elérni, akkor szinte elkerülhetetlen, hogy ne töltse el valamilyen szintű félelemmel vagy izgatottsággal egy nagy mennyiségű tananyagból való számonkérés gondolata. Ezért úgy tudjuk legkönnyebben a folytonos halogatást is elkerülni, hogy ha az elvégzendő cselekményhez kapcsolódó negatív gondolatokat minél jobban háttérbe szorítjuk. Elsősorban tehát a gondolatainkon kell változtatni.
Ennek kézenfekvő módszere az, hogy az előttünk álló monumentális feladatot felosztjuk kisebb részekre. Így ahelyett, hogy pánikolva ide-oda lapozgatunk a teljes tananyagban, inkább kizárólag az éppen előttünk álló részre koncentráljunk. Ha képesek vagyunk egyszerre csak a teljes anyag töredékére fókuszálni, ahelyett, hogy azon aggódnánk, hogy még mennyi van hátra, kevésbé fogunk félni és gyorsabban fogunk haladni.
Emellett érdemes minél kényelmetlenebbé tenni azoknak a dolgoknak a végzését, amit a feladatunk helyett csinálnánk. Így, ha öt perc tanulás után azon kapod magad, hogy az Instagram-ot, akkor töröld le az alkalmazást, vagy állíts be egy 12 karakteres jelkódot. Ha pedig tízpercenként nyitogatod a hűtőt, annak reményében, hogy történik valami változás, ajánlott inkább könyvtárban tanulni.
A fontos feladatok elkerülése tehát nem feltétlenül a lustaság miatt van, és sokszor nem is az elkötelezettség hiánya okozza. Ez egy összetett probléma, amiben érzelmi és pszichológiai tényezők is szerepet játszanak. Így, ha legközelebb azon kapod magad, hogy a teljesítendő feladatoddal valami teljesen ellentéteset csinálsz, nem feltétlenül a fegyelmeden kell javítani, hanem realizálni az esetleges félelmed az elvégzendő dologgal kapcsolatban és lehetőleg minél jobban csillapítani azt. Mivel a ránk leselkedő veszély legtöbbször nem egy medve formájában testesül meg, ezért érdemesebb a harcot választani és megküzdeni a félelmet kiváltó okkal, az attól való folyamatos menekülés helyett.
