Amerika egyik legrégebbi megfejtetlen rejtélyének eredete 1587 augusztusára nyúlik vissza, amikor egy körülbelül 115 főből álló angol telepes-csoport érkezett a mai Észak-Karolina partjainál fekvő Roanoke szigetére. A kolóniának három évvel később nyoma veszett; és máig nem tudni, mi is történt pontosan.
A kezdetek
Egy két évvel korábbi, kudarcba fulladt roanoke-i letelepedési kísérletet követően az utazók az első állandó angol előőrs létrehozását tervezték az Újvilágban. 1587-ben Sir Walter Raleigh támogatásával indult el John White telepeseivel Roanoke felé. Vele tartott terhes lánya, Eleanor és férje, Ananias Dare is (lányuk, Virginia lett az első angol gyermek, aki az Újvilágban született).
Az érkezést követően számos probléma merült fel: a környező indián törzsek ellenséges magatartása mellett az élelem és a források hiánya választásra kényszerítette az újdonsült kormányzót. White úgy döntött, hogy az anyaországtól kér segítséget, így visszautazott Angliába.
White a forrásokkal végül a spanyolok támadása miatt csak 1590-ben tért vissza Roanoke szigetére, a telepeseknek azonban nyoma sem volt: csupán a kolónia határain belüli fákba vésett „Croatoan” szó és a „CRO” betűk maradtak. White a két feliratot úgy értelmezte, hogy a csoport békésen áttelepült a közeli Croatoan-szigetre (ma: Hatteras-sziget).
Kutatások az elveszett kolónia után
Jamestown megalapítása után az ottani telepesek igyekeztek a rejtély végére járni: keresőcsapatokat állítottak fel, melyek a környező indiántörzseknél érdeklődtek információ után. Elbeszéléseikben egyes indiánok olyan kétszintes, a partszakasztól távolabb eső területeken található építményekről számoltak be, amelyek az angolok lakóépületeire hasonlítottak. Mások olyan törzsekről beszéltek, amelyeknek tagjai képesek voltak angol nyelvű szövegeket olvasni, európai módon öltözködtek, sőt, néhányan még európai megjelenéssel is rendelkeztek (például szőke haj, szürkéskék szem).
John Lawson 1701–1709-es körútja során meglátogatta Hatteras szigetét, és találkozott a Hatteras-néppel. Állítása szerint az őslakosok arról számoltak be, hogy több ősük fehér volt. Lawson elmélete szerint az 1587-es kolónia tagjai beolvadtak ebbe a közösségbe, miután elvesztették reményüket, hogy újra kapcsolatba kerüljenek Angliával.
A rejtvény feloldásra kerül? - Avagy a magyarázatok
Roanoke elveszett kolóniájának legendája az évszázadok során számos teóriát hívott életre. Az elveszett gyarmatosítókkal kapcsolatos sejtések általában az ügy ismert tényeire alapoznak. Amikor White 1590-ben visszatért a kolóniára, semmi jele nem volt csatának vagy kényszerű visszavonulásnak, bár a területet határait palánkokkal erősítették meg. Emberi maradványokról vagy sírokról nem számoltak be, ami arra utal, hogy minden telepes életben volt a távozáskor. A "Croatoan" üzenet azt sejteti, hogy a telepesek tudatosan vándoroltak el, és azt akarták, hogy a visszatérő White megtalálja őket.
Az általánosan elfogadott elmélet szerint a csoport tagjai csatlakoztak a közeli bennszülött Roanoke-Hatteras törzshöz, amely Croatoan-szigetén élt. A csatlakozás önkéntes mivoltáról a vélemények már megoszlanak: nem tudni, hogy a források hiánya vezette a telepeseket a barátságos népcsoporthoz, vagy egy rajtaütés eredményeképp kerültek a törzsbe.
Az elméletet olyan kőbe vésett faragások támasztják alá, amelyeket állítólag Eleanor Dare, John White lánya készített. Ezek a kövek - amelyeket gyakran Dare Stones-nak neveznek - írott történeteket tartalmaznak a telepesek sorsáról és Dare magánéletéről is. Noha nagyrészt átverésnek és hamisításnak tartják őket, egyes tudósok szerint a kövek közül néhány hiteles lehet.
Más hipotézisek szerint a kolónia lakói egyedül próbáltak visszahajózni Angliába, és eltévedtek a tengeren, vagy a Floridából felvonuló spanyolok végeztek velük. A korabeli spanyol feljegyzések bőségesen tartalmaznak utalásokat Raleigh-re és településeire. A spanyol erők tudtak az 1587-es új virginiai bázis létrehozásának angol tervéről, és már azelőtt keresték, hogy White gyarmatosítói egyáltalán megérkeztek volna. A spanyolok még évtizedekkel később is kutattak a gyarmat után, ami arra utal, hogy ők sem tudtak a sorsáról.
Az elmúlt évtizedek felfedezései
A Croatoan Project 1998 óta kutat régészeti bizonyítékok után, hogy alátámassza az elméletet, miszerint a gyarmatosítók a Hatteras-törzsbe olvadtak, vagy legalábbis kapcsolatba léptek vele. Ilyenek például a croatoan falvakban talált olyan tárgyak, amelyeket akkoriban csak angol telepesek birtokoltak vagy készítettek.
Kutatások fontos alapját képezi White 1585-ös La Virginea Pars térképe, melyen 2011-ben két korrekciós foltot fedeztek fel. Az ezek által megjelölt helyeken a mai napig folynak ásatások a First Colony Foundation jóvoltából.
Az elhúzódó rejtély ellenére úgy tűnik, van egy dolog, amiért hálásak lehetünk: a Roanoke-ban levont tanulságok segítettek az angol telepesek következő csoportjának, akik 17 évvel később saját kolóniát alapítottak Jamestown néven. Ebből merített később ihletet gyermekkorunk nagyra becsült klasszikusa, a Pocahontas című rajzfilm.
