A McLibel ügy, egy a McDonald’s és két londoni aktivista között zajló rágalmazási per volt, amely az 1990-es évek elején kezdődött, teljes és végleges lezárására azonban csupán 2005-ben került sor.
Az ügy egy kis londoni környezetvédelmi csoport mára híressé vált „Mi a probléma a McDonald’s-szal? Mindaz, amit nem akarnak, hogy tudj” című 6 oldalas jegyzékével kezdődött. Az írás tényszerűen sorolta fel a vállalat által elkövetett „bűnöket”: a zöldek sérelmezték a cég egészségtelen, alacsony tápértékű ételeit, pazarló csomagolásait, erőszakos reklámjait, valamint az állatokkal való bánásmódját. Szemrehányást tettek a latin-amerikai erdőírtásokért is, amelyeket szerintük a McDonald’s nagymértékű szarvasmarha-legeltetés érdekében végeztetett. Nem utolsó sorban hangot emeltek a vállalat alkalmazottjainak kizsákmányolása ellen. A McDonald’s válaszlépésként pert kezdeményezett az öt aktivistával szemben.
Az öt ember közül három visszalépett, azonban David Morris és Helen Steel felkészültek a harcra, így a per 1994-ben kezdetét vette.
Az egyik sarkalatos pont a McDonald’s ételeinek tápértékének hiánya, valamint egészségre káros volta szolgáltatta, hiszen korábban a vállalat a menün szereplő termékek teljes tápértékét és egészségességét fennhangon hirdette. A tárgyalás során több különös irat és információ is napvilágot látott, például a McDonald’s egy belső utasítása a következőket tartalmazta: „Nem tápláló ételeket árusítunk, és az emberek nem is ezért jönnek hozzánk.”
A tárgyalás során kiderült, a McDonald’s extrém eszközöktől sem riadt vissza: egy alkalommal Newcastle-ben egy ügyvezető rávett valakit, hogy provokáljon ki bombariadót a közeli Burger Kingben, ezzel csalogatva át a konkurencia vendégeit.
A per során kiderült információk rendkívüli hatással voltak a korábbi fogyasztókra: az ausztrál Fairlight városában például a helybéli lakosok megakadályozták egy McDonald’s-üzlet megnyitását, Londonban pedig petíciót nyújtottak be egy újabb étterem létesítése ellen.
A per a 2 harcos számára kedvezőtlen képet öltött, hiszen alperesként az ő feladatuk volt a jegyzék egyes pontjainak bizonyítása, ehhez viszont csupán minimális jogi, illetve pénzügyi segítség állt rendelkezésükre. Míg a McDonald’s-ot vezető ügyvédekből álló hatalmas csapat képviselte, az aktivisták csupán alkalmi ügyvédi segítséget vehettek igénybe.
Az ítélet lesújtó volt a McDonald’s számára, annak ellenére is, hogy az Egyesült Királyság bíróságain az ügyet a mamut vállalat nyerte meg. A bíró ítélete szerint a gyorsétterem-hálózat valóban „gyerekeket zsákmányol ki” reklámjaival, „félrevezető” hirdetéseket készít, „felelős” az állatokkal szembeni kegyetlenségért, „antipatikus” a cégen belül szerveződő szakszervezetekkel szemben, és alacsony bért fizet dolgozóiknak. Mivel azonban ezek közül a két aktivistának nem sikerült minden pontot bizonyítania, a bíró 60 000 font kártérítés megfizetését rótt ki Helen-re és David-re. A két „lázadó” ezt nem fizette ki, és természetesen a McDonald’s sem igyekezett újra fellobbantani az egyébként is nagy média-visszhangú ügyet. A két aktivista a Fővárosi Ítélőtáblához (Court of Appeal) fellebbezett a döntést illetően, ennek eredményeképp 20 000 font-tal csökkent a kártérítés összege.
A jogi vita azonban tovább folytatódott: David Morris és Helen Steel végül az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult segítségért, ekkor már a brit kormánnyal és törvénykezéssel szemben. Állították, hogy az Egyesült Királyság rágalmazási törvényei igazságtalanok és elnyomóak, illetve, hogy a tárgyalás során megtagadták tőlük a tisztességes eljáráshoz való jogot. A bíróság az aktivisták javára döntött: 2005 februárjában megállapította, hogy az eredeti tárgyalás körülményei ellentmondtak az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkének (1) bekezdésének (a tisztességes eljáráshoz való jog) és 10. cikkének (a véleménynyilvánítás szabadságához való jog), így az okozott kár megfizetésére kötelezték az Egyesült Királyság kormányát.
A döntésre Steel és Morris közleményükben a következőképp reagáltak: „Miután nagyrészt legyőztük a McDonald's-t, most nyilvánosságra hoztuk a hírhedten elnyomó és tisztességtelen Egyesült Királyság törvényeit. A (...) mai döntés következtében a kormány kénytelen lehet módosítani vagy eltörölni néhány meglévő brit törvényt. Reméljük, hogy ennek eredményeként nagyobb nyilvánosságot kapnak majd azok a nagyhatalmú szervezetek, amelyek gyakorlata káros hatással van a társadalomra és a környezetre. A McLibel-kampány már bebizonyította, hogy az elszánt és széles körben elterjedt alulról induló tiltakozások alááshatják azokat, akik megpróbálják elhallgattatni bírálóikat, és működésképtelenné tehetik az elnyomó törvényeket.”
Az ügy rendkívüli jelentőségű volt, hiszen bizonyította: az igaz célért küzdő magánemberek még a McDonald’s-hoz hasonló óriásokkal szemben is megállják a helyüket.
