A kilencvenes években járunk, a televízió elterjedésével a reklámipar rohamos tempóban fejlődött. A konkurens cégek reklám háborúkat vívva küzdöttek a nagyobb fogyasztói körért. A PepsiCo először látott esélyt arra, hogy legyűrje legnagyobb riválisát, a piacvezető Coca-Colát, így meglovagolva a hullámot a Pepsi marketinges csapata eszeveszett promozásba kezdett. Mikor a képernyőn már az összes híres sportoló, énekes és zenész Pepsit szürcsölt megérkezett az új ötlet: a Pepsi-pont gyűjtés. Az 1996-os pontgyűjtő akció tagadhatatlanul ügyes reklámfogás volt: az üdítők dobozáról összegyűjtött pontokat akkoriban divatos nyereményekre lehetett beváltani, napszemüvegtől a bőrdzsekin keresztül a bicikliig. A termékeken szerepelt a Pepsi logója, így a fogyasztók két lábon járó reklámtáblákká váltak. Természetesen a pontgyűjtést reklámfilm is népszerűsítette, a történet itt válik érdekessé.
A videóban egy srác pakolja magára a Pepsi nyereményeit, sorban minden terméknél megjelenik a megszerzésükhöz szükséges pontok száma, majd a következő snitten azt látjuk, hogy a fiú egy vadászrepülővel érkezik meg az iskolába és a képernyő alján megjelenik egy felirat: Harrier fighter 7,000,000 Pepsi points. A Pepsi a reklám végén gyakorlatilag egy Harrier vadászbombázó repülőgépet ajánlott fel 7 millió pontért. A marketingesek hátra dőltek, mint akik jól végezték dolgukat, egészen addig, amíg a húszéves John Leonard megnézte a reklámot és mivel se csillagozást, se kisbetűs részt nem talált a híhetetlen ajánlat mellett elhatározta, hogy megszerzi a vadászrepülőt.
Leonard és családja víz helyett is Pepsit ivott egy hétig, aztán kis matekozás után rájöttek, hogy több mint 16 millió üdítőt kellene elfogyasztaniuk a 7 millió ponthoz. Leonard már kezdte elengedni a repülőt, mikor egy üzletben belelapozott a pontgyűjtő prospektusba és megtalálta a megoldást: a pontokat pénzért is meg lehetett vásárolni. Már csak 700 ezer dollárra volt szüksége a 7 millió pont megszerzéséhez.
Tod Hoffman, Leonard üzletember barátja rövid győzködés után finanszírozta a tervet, a 700 ezer dolláros csekk pedig hamarosan ott hevert a Pepsico asztalán. Leonard nem találta humorosnak, mikor a Pepsi az akkor 33,8 millió dolláros vadászrepülő helyett a csekket, egy vicceskedő levelet és két üdítő kupont küldött neki. Leonardék elhatározták, hogy nem tágítanak, aminek köszönhetően a Pepsi beperelte őket, erre ők szintén perrel válaszoltak.
Elkezdődött a hosszú jogi hercehurca, aminek elején Leonard visszautasította a Pepsi ajánlatát. Több híres ügyvéd is beszállt a vadászgépért folytatott harcba. Az ügy végül Kimba Wood bírónő elé került, aki a Pepsinek adott igazat. Indoklásában többek között kifejtette, hogy a reklám nem minősült ajánlattevésnek, az iskolák előtt nem lehet repülőgépekkel parkolni, és racionálisan gondolkodó ember nem vehette komolyan az ajánlatot.
Az abszurd eset az egyik leghíresebb szerződésjogi jogeset Amerikában, ma is tanítják az egyetemeken. A John D. R. Leonard v. Pepsico ügy kimenetelének megítélése még mindig vita tárgyát képezi. Annyi azonban biztos, hogy a Pepsi módosította a reklámot és a Harrier gép alá biggyesztett egy „Csak viccelünk” feliratot.
