Vámos Márton magyar válogatott vízilabdázó, 2022 nyarától az egyik legsikeresebb görög vízilabdacsapat az Olympiakos SZFP játékosa. Olimpiai bronzérmes, világ és európa bajnok, kétszer nyert bajnokok ligáját a Ferencváros színeiben, valamint hatszoros magyar bajnok. A 2017-es férfi vízilabda-világbajnokság legértékesebb játékosa, 2017-ben az év magyar vízilabdázója.

Mi volt az a meghatározó pont az életedben, amikor rájöttél, hogy profi vízilabdázó szeretnél lenni?

Igazából édesapám vitt le először egy edzésre, még hét éves koromban a KSI-be, az első edzés után azt mondtam én nem akarok vízilabdázni, így több mint egy év kimaradt. Nyolc évesen vettem részt újra edzésen, akkor már nem volt apelláta, bele kellett állnom, édesapám határozottan megmondta már pedig te vízilabdázni fogsz. Igazából az első edzés után azért hagytam abba, mert hideg volt a víz és fáztam. Nem saját döntés volt tehát, édesapám nyomása kellett hozzá.

Márton elmesélte volt egy „törése” serdülő korában, nem érezte, hogy jól játszana, hogy eleget lenne a medencében, megfordult a fejében, hogy abbahagyja. „Nekem elég, inkább haverozok bulizok”-gondolta. Az edzők és édesapja azonban szerencsére visszatérítették a helyes útra

Már kis korodban elkezdted a vízilabdát, volt-e olyan érzésed, hogy tehetségesebb, ügyesebb vagy társaidnál, ha igen mikor tudatosult ez benned?

Egy-két dologban tehetségesebb voltam a többségnél, a labdaérzékem mindig is nagyon jó volt, de kiemelkedőnek sohasem éreztem magamat. Vékony magas gyerekként voltak nálam nagyobbak és erősebbek, nyilván ez egy erősportág, ezért sokat kellett pluszmunkáznom. Rengeteget fekvőtámaszoztam és hasizmoztam. Most sem érzem azt, hogy sokkal ügyesebb lennék bárkinél is, de nyilván vannak adottságaim, amiket jól kihasználva az ellenfeleim fölé tudok kerekedni.

Mennyire volt nehéz a pandémia alatti időszak számodra, milyen érzés volt szurkolók nélkül a medencébe ugrani?

Nekem nagyon nehéz volt, nem csak a nézők nélküli mérkőzések, hanem maga a pandémia alatti lét is. Bezártak mindent, nem lehetett sehova menni. Nekünk élsportolóknak volt egy jól bejáratott napi rutinunk, ami így teljesen felborult. Edzések után gyakran beültünk valahova a csapattársakkal beszélgetni, ami szintén nagyon hiányzott. Kétszer covidos is voltam, amit szintén nehezen éltem meg, mind lelkileg mind egészségügyileg is megviselt, de jó szakemberek segítségével sikerült kikecmeregjek belőle.

Sok sportolónak vannak a mérkőzések előtt bizonyos babonái illetve rituáléi. Te is közéjük tartozol? Ha nem titok mik ezek?

Vannak apró babonáim, de szerencsére nem olyan sok. Igazából, amit hirtelen tudok említeni, hogy a sapkámat az 5 méteres és a 6 méteres vonal közti bolya körül veszem fel úgy, hogy belemártom a vízbe és már megkötöm kinn a parton. Ha valaki véletlenül odaáll a „helyemre”, akkor azt arrébb hessegetem. Ott szeretek beugrani a medencébe és egy labdát rögtön kapura lövök. De csak szigorúan egyet. És még valami: karórát sosem viszek magammal a meccsekre, egyszer hosszú idő után felcsatoltam és aznap nem játszottam túl jól.

Ha jól tudom az élsport mellett egyetemi tanulmányokra is fordítottál időt az Edutum egyetemen. Melyik szakot választottad és miért?

Igen, Gazdálkodás menedzsment szakot végeztem tavaly januárban. Hogy miért ezt? Annak idején elkezdtem a TE-n a sportmenedzser szakot is, de nem igazán tetszett. Itt volt egy jó lehetőség élsportolóknak kialakított tanrenddel. Szinte csak vizsgázni kellett bejárni.

Egyes vizsgaidőszakok nekünk is megerőltetőek, gondolom az élsport mellett még inkább, hogyan birkózol meg a vizsgákkal, van e valami praktikád?

Hát ez az élsport mellett valóban nem túl egyszerű, de szerencsére az Edutumon, mint élsportoló minden segítséget megkaptam oktatóimtól, hogy sikeresen vegyem az akadályokat. Bár így is volt olyan félév, amikor csak egy vizsgát abszolváltam, mert nem volt többre időm. Voltak tárgyak melyek nem voltak egyszerűek, tehát elkelt a tanáraim segítsége.

A vízilabda és a tanulás mellet van-e időd valamilyen egyéb hobbira, ha igen akkor mi az?

Nagyon szeretek utazni, főként nyáron van időm rá, Nagy kedvencem Afrika, egy Safarira mindenképp el szeretnék menni a közeljövőben. Szeretek főzni, új alapanyagokat kipróbálni, felkutatni. Bár ezzel olykor vigyáznom kell, mert sportolóként szigorú speciális étrendet követek. Hobbinak nem mondanám, de érdekelnek a gazdasági élet mindennapi történései is.

Volt-e már komolyabb sérülésed, ha igen mennyire volt nehéz túllendülni rajta?

Szerencsére nem volt, nem vagyok egy sérülékeny alkat. A gyógytornászomnak is nagy szerepe van ebben, hiszen különféle gyakorlatokkal próbáljuk megelőzni a sérüléseket. Apróbb húzódásoktól eltekintve - le is kopogom - ezek eddig elkerültek.

Kétszeres bajnokok ligája győztes, világbajnoki, Európa-bajnoki aranyérmes, olimpiai bronzérmes vagy, melyik eredményt volt a legnehezebb elérni, illetve melyikre vagy a legbüszkébb?

Abszolút a nemzeti csapattal elért sikerek, az olimpia, a VB és az EB érmek, ebben a sorrendben. Az olimpia mindenek felett áll, annak a legnagyobb a presztízse, ezt övezi a legnagyobb érdeklődés, már maga a kijutás is nagy érdem. Láttam sportolókat az olimpiai faluban, akik érmet szerezvén elsírták magukat, én is hasonlóan éreztem. Bármilyen érem óriási dolog, hiszen ez a legnagyobb sportesemény a világon. Ezért kezd el az ember vízilabdázni.

Számos fontos gólt lőttél már pályafutásod során, van-e közülük olyan, amire a legszívesebben emlékszel vissza?

Most így hirtelen nem tudnék egyet kiemelni. Igazából a fontos gólokat említeném, ha az én gólom tudja hozzásegíteni a csapatot a győzelemhez, az mindig jó érzéssel tölt el, de nem tartom számon ezeket a találatokat.

Mik a legfontosabb dolgok, amiket a vízilabda adott számodra?

Barátságokat, kapcsolatokat, közösséghez tartozás. A győzelmek után együtt megélt örömittas pillanatok. Nem utolsó sorban fegyelemre és kitartásra tanított.

Mivel motiválnád, biztatnád a jövő nemzedékét, hogy ezt a gyönyörű sportot válasszák?

Ha igazán őszinte akarok lenni, nem igazán szeretnék motiválni. Nem biztos, hogy az a rengeteg munka, amit beleraktunk mi ebbe a sportba, annyira profitábilis a későbbiekre nézve. Gondoljunk csak a focira, nem biztos, hogy egy focista többet dolgozik, mint egy vízilabdázó, mégis ezerszer többet tud keresni. Miután abbahagyjuk, a sportot nem feltétlen tudunk, annyit félre tenni amennyi kárpótolna minket a profi karrier alatt elszenvedett, testünket ért károkért, lelki stresszért. Sokszor ezeket szakemberekkel kell kezeltetni. Nem biztos, hogy a vízilabda megér annyit, hogy rááldozz egy életet, már ami az anyagiakat illeti. Ez kétség kívül egy gyönyörű sport, nagyon sok élményt ad, jó embereket nevel, de mint minden érmének ennek is két oldala van.

Mivel ez az Ítélet, muszáj, megkérdezzem, kerültél-e már kapcsolatba joggal életed során, gondolkodtál-e valaha a jogi pályán?

Nem, soha nem gondolkodtam a jogi pályán, nem vagyok, az a leülök és bemagolom a több száz oldalnyi római jogot típus. Szerencsére kapcsolatba sem kerültem még igazán a joggal, még nem pereltek be.

Milyen céljaid vannak az elkövetkezendő évre?

Rengeteg feladat áll előttem, célom hogy megőrizzem az egészségemet és a teljesítményemet tudjam maximalizálni.