A legtöbb felnőtt egy saját lakásról álmodozik, azonban ameddig az anyagi lehetőségek ezt nem engedik megvalósítani, marad az albérlet. Több százezer magyar lakik albérletben és fizetett már ki kauciót, azonban gyakori jelenség a lakáskeresők körében, hogy nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mit takar ez a fogalom, mikor kell azt megfizetni és milyen módon kell belefoglalni a bérleti szerződésbe. Sőt, gyakran találkozhatunk a kaukció és az óvadék kifejezésekkel is, így joggal merül fel a kérdés az emberben, hogy akkor most kauciót, kaukciót vagy óvadékot fizet? Melyik mit jelent?
A kaució tulajdonképpen az óvadék hétköznapi elnevezése, amely valójában egy biztosíték. A jogi nyelvben az óvadékot használjuk, amelynek szabályait a Polgári Törvénykönyv taglalja. Az óvadék lényege, hogy a bérbeadó letét formájában egyfajta garanciális kifizetést kap a bérlőtől, aki ezzel garantálja a bérleti szerződés szerinti kötelezettségeit, a bérleti díjak kifizetését, az ingatlan megfelelő kezelését stb. Ezt a pénzösszeget a főbérlő kártérítés formájában használhatja fel, ha a bérleti szerződést megszegik vagy felmondják.
Az a kérdés, hogy a kaukció mi lehet, egy kissé becsapós, ugyanis ez a fogalom valójában nem is létezik, csak a kaució kifejezés helytelen használata. Feltehetően a kaució félrehallásából alakulhatott ki szájról-szájra terjedve, így napjainkban sajnos sokan tévesen és hibásan mondják, írják ezt a kaució helyett.
Ingatlan bérlésnél kaucióként jellemzően pénzt szokás adni. Az átadás történhet készpénzben, vagy akár a bérbeadó bankszámlájára történő befizetéssel, illetve részére történő átutalással is. Óvadék azonban a pénzen kívül alapítható értékpapíron, fizetésiszámla-követelésen, továbbá jogszabályban óvadék tárgyaként meghatározott más vagyontárgyon is. Ahhoz, hogy az előre átadott összeg óvadéknak minősüljön, a feleknek ebben meg is kell állapodniuk. A bérleti szerződésben egyértelműen rögzíteni kell, hogy milyen összeget tekintenek óvadéknak, továbbá fontos, hogy a kaució összegét és a tényt, hogy a bérbeadó átvette azt, minden esetben tartalmazza a bérleti szerződés. A kaució összege albérlet esetében általában 1-3 hónap közé esik, ritkább, de indokolt esetekben, a kaució értéke azonban magasabb is lehet.
Az óvadékot a határozatlan idejű bérleti szerződés lejártát követően, vagy a bérleti jogviszony bármely okból történő megszűnésekor a bérbeadó köteles visszafizetni a bérlőnek, amennyiben utóbbi teljes egészében teljesítette a feltételeket, és megfelelő állapotban adja át az ingatlant. Hacsak a felek másképp nem állapodtak meg, a rendeltetésszerű használatból eredő állapotromlás nem lehet indok az óvadék visszatartására, csak a szándékos károkozás esetében élhet a bérbeadó az összeg egy részének a visszatartásával. Határozott idejű szerződés felmondásakor ellenben számolni kell azzal, hogy a bérbeadó nem adja vissza a kauciót az idő előtti felmondás káraira hivatkozva. Ha a bérleti szerződés ezt a kikötést azonban nem tartalmazza, a bérbeadó ezt nem teheti meg, a bérlő a kauciót visszakövetelheti. Hazánkban gyakori, ha a bérbeadó és a bérlő között jó a viszony, hogy a felek szóban megegyeznek, hogy a kaució fejében a hátralevő időszakot lelakja a bérlő. A kaució lelakása azt jelenti, hogy a bérlő az utolsó hónapokban már nem fizet bérleti díjat, hanem a kaució összegéből él az ingatlanban, ami így nem kerül visszafizetésre.
