1919. június 21-én a Német Császári hadiflotta egységei önelsüllyesztést hajtottak végre Scapa Flow mellet, ezzel a német felszíni flotta gerince örök nyugalomba merült Skócia partjai mentén. Ugyan ebben az időszakban, 1919. június 28-án megkötetett a Versailles-i békediktátum, amely nemcsak területi, gazdasági és hadászati szankciókat tartalmazott Németország számára, hanem a flottaegyezményi megkötéseket is. Ennek értelmében a haditengerészet nem rendelkezhetett többé modern csatahajókkal és tengeralattjárókkal.
Az 1928-as választások után viszont változás történt a belpolitikában, és az antant jóváhagyásával elkészítették a tervét három darab, 10600 tonnás vízkiszorítású nehéz cirkálónak Kielben és Wilhemshavenben. A hajók a kornak megfelelően a legmodernebb eszközökkel készültek, egyedülálló módon a hajótestet hegesztéssel illesztették össze, és ezek a hajók kaptak legelőször dízelmotort. 1929 és 1936 között készült el a három hajó a Lützow, az Admiral Graf Spee és az Admiral Scheer, a hajóosztály neve Deutschland volt, ezzel tisztelegve az első világháborús csatahajó osztály előtt. Fegyverzetük igen változatos volt, mindegyik hajóegységet hat darab 28 centiméteres tengerészeti löveggel, nyolc darab 15 centiméteres és szintén nyolc darab 10,5 centiméteres kiegészítő tüzérséggel látták el, utóbbiakat légvédelmi célokra is lehetett használni. Légvédelmi célokból a zsebcsatahajókra felszerelésre került még nyolc darab 3,7 centiméteres ágyú és torpedóvető cső.
A zsebcsatahajó nevét a brit admiralitásról kapta 1937-ben, amikor is a Graf Spee képviselte a német flottát a VI. György koronázása után rendezett flotta parádén. A második világháború kitöréséig mind a három hajó diplomáciai feladatott látott el, kikötőket és támaszpontokat látogattak az akkor már két éve alakult Kriegsmarine nevében.
A második nagy világégés kirobbanáskor, az ellenséges kereskedelmi hajózás ellen kellett fellépniük támadólag az Atlanti- és a Csendes-óceánon. A Lützow és az Admiral Scheer az Atlanti-óceánon nem járt túl nagy sikerrel így visszarendelték őket az anyaországba, mindeközben a Graf Spee a La Plata-i csata során megtámadott három brit cirkálóból álló köteléket és súlyosan megrongálta őket. A csata hevében azonban ő is több kritikus találatot kapott és végül a saját sorhajókapitánya süllyesztette el. 1942-ben a Lützowot és az Admiral Scheert a megszállt Norvégia partjai mellé vezényelték át, ahol több sikeres portyát is folytattak angol, amerikai és szovjet konvojok ellen. A szövetségesek egyre növekvő légi és tengerészeti fölénye miatt áthelyezték a két zsebcsatahajót a Balti-tengerre.
A háború végéhez közeledve, a Lützow tüzérségi támadásokkal harcoltaz előre nyomuló Vöröshadsereg erői ellen, a lengyel és német partok mentén. Ezalatt az Admiral Scheer a menekülő polgári lakosságot szállította a birodalom szíve felé. 1945. április elején mindkét hajót brit bombázók süllyesztettek el a dán-német partoknál. Mind a három hajót a háború végével kiemelték és elbontották, Emlékhelye egyedül az Admiral Graf Spee-nek van Argentínában.
