Sokak számára az egyetem többet jelent egy helynél, ahol csak tanulni lehet, mivel ez a személyes fejlődésünk legfontosabb megállója. Megtanulunk önállók lenni, szorosabb baráti kapcsolatokat alakítunk ki, és a saját szabályaink szerint élünk. Minden pozitívumával és negatívumával együtt ezen az úton a legtöbbek végig sétálnak.
Rendkívül lehangoló tud lenni az az érzés, amikor az otthonunktól távol kell élnünk, új emberek vesznek körül minket, diákhitelhez kell folyamodnunk, rengeteg határidőt kell tartanunk, sok felénk az elvárás, és még a vizsgák is láthatáron vannak. Az emiatt kialakuló túlzottan aggódó vagy stresszes érzés az egyetem alatt rendkívül gyakori. Noha ezek az érzések teljesen normálisak, egyes személyeknél kissé mélyebbre hathatnak, és szorongást válthat ki. A szorongás egy gyakori mentális egészségügyi állapot, ami tartós félelmet, pánikot, aggodalmat és a nyugtalanság érzetét hordozza magával. Hogyan lehet ezen enyhíteni, segíteni, elkerülni? A cikkben erre vonatkozóan találhattok tanácsokat.
(Mindenekelőtt megjegyezném, hogy a cikk nem egy hétköznapi: „menj el sétálni, szerezz hobbit” jellegű iromány. Személyes tapasztalat alapján szeretném megosztani azokat a pontokat, amik nekem is segítettek.)
Egy ideig úgy éreztem, hogy jól vagyok, de a hetedik félévem végén tört rám először egy szorongásos roham. Akkor még nem tudtam, hogy ez micsoda. Éppen vizsgaidőszak előtt álltam, a munkahelyem ott kellett hagynom, a barátom Amerikába költözött, az online félév és a volt munkahelyem miatt a szociális életem pedig romokban hevert. A sok tanulás miatt általában éjjel 3-kor tudtam elaludni, nem sokat ettem, és a vizsgáimon sem kipihenten vettem részt. Elindultam egy olyan leejtőn, amin nem kellett volna. Ha ettem, hányinger tört rám, indokolatlanul szomorú voltam, sírtam, reszkettem. Nem volt jó. (Hamarosan itt a március, és jelentem: már minden mérföldekkel jobb.)
Vegyél egy mély levegőt!
Amikor szorongás tör ránk, beindul egy ’harcolj vagy menekülj’ reakció, ez a testünk természetes reakciója, amivel megvéd minket a fenyegető helyzetektől. Felmegy a pulzusunk és adrenalin szabadul fel. Amikor ilyen érzés tör ránk, az a legfontosabb, hogy koncentráljunk a lassú ki- és be légzésre. Ez nagyon sokat segít abban, hogy a testünk visszatérjen a természetes nyugalmi állapotába, és csökkenti a pánikérzetet. A pánikrohamokat persze ezzel nem tudjuk kontrollálni, de fontos észben tartani, hogy ezzel tudunk rajta enyhíteni.
Bízz meg valakiben annyira, hogy beszélj vele az érzéseidről!
Én is úgy gondoltam, és sokan mások is ezen a véleményen osztoznak, hogy ha szorongunk, akkor inkább húzódjunk vissza, zárjuk el magunkat a külső hatásoktól. Pedig ez csak ront a helyzeten. Ehelyett találjunk valakit, akivel ezt a helyzetet meg tudjuk beszélni. Nem segítségért nyújtjuk a kezünket, sokkal fontosabb, hogy megértve érezzük magunkat. Előfordulhat, hogy akivel beszélgetünk szintén hasonló démonokkal küzd. Ne hátrálj meg, mivel így is támogatni tudjátok egymást. És ne feledd! Egy megosztott probléma súlya mindig megfeleződik! (Jó értelemben)
Tedd a gondolataidat kihívások elé'
Az elménk olyan ravasz trükkökkel játszhat velünk, amikor szorongunk, hogy egy kifejezetten negatív és elménket romboló gondolat jelenik meg előttünk. Meggyőzhetjük magunkat arról, hogy meg fogunk bukni, még akkor is, ha ezt semmivel sem tudjuk alátámasztani. Az ilyen helyzetekben próbáljuk megkérdőjelezni, hogy miért gondoljuk ezt? Kérdezzük meg magunktól, hogy egy tényt vagy egy egyszerű véleményt látunk magunk előtt? Ha egy véleményt, akkor fölösleges a semmi miatt aggódni.
Ne essünk az elkerülés csapdájába!
A szorongás nagyon kellemetlen lehet, és sokan abba a csapdába esnek, hogy kerülni próbálják az ezt kiváltó dolgokat és helyzeteket. Nem járnak be előadásra, mert nem szeretik azt az érzést, amikor egy idegenekkel teli terembe kell besétálni, és mindenki megbámul. Ahelyett, hogy teljesen elkerülnénk ezt az érzést, próbáljunk meg korábban beérni, hogy ne kelljen rohanni, mindenki figyelmét felkelteni. Ezzel egy „biztonságos” rutint alakíthatunk ki.
A rutin szó rendkívül fontos. Akármi miatt is érezzük a szorongást, legyen egy meghatározott napi rutinunk, mivel ilyenkor a biztonságérzet a legfontosabb. Így semmi sem zökkenthet ki minket olyan mértékben, ami extra stresszt okozhat. Ha úgy kelünk fel, hogy csak egy halvány elképzelésünk van arról, hogy hogyan fog telni a napunk, azzal sajnos többet ártunk, mint segítünk.
Illetve azáltal, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, ami miatt szorongunk, és nem foglalkozunk a szorongással, szintén ronthatunk a saját mentális egészségünkön. Ha szembe nézünk a félelmeinkkel és fokozatosan alkalmazkodunk ahhoz, ami miatt aggódunk, nagyban csökkentjük a nyugtalanságunkat.
Tervezz!
Az egyetemi hallgatók nagy aggodalmát a leterheltség okozza, különösen azért, mert nagyon valószínű, hogy ez az első alkalom, amikor egyedül kell valami fontosat meghozniuk. Tegyünk lépéseket annak érdekében, hogy ne hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. Készítsünk egy beosztást, és szánjunk elegendő időt minden feladatra, tartsuk magunkat a tervhez. Ez azt jelenti, hogy nem fogunk kapkodni, nem próbálunk túl sok dolgot egyszerre megcsinálni, ami szintén segít abban, hogy nyugodtabbnak érezzük magunkat.
Pihenj és figyelj oda magadra!
Nagyon fontos, hogy időt szánj önmagadra, és valami olyat csinálj, amit szeretsz. Az olyan apróságok, mint egy film megnézése, a kedvenc zeneszámod meghallgatása is nagyon sokat tud segíteni. Próbálj meg éjszaka eleget aludni és mozogj rendszeresen. Ez nagyon nehéz lehet az első hetekben, de hidd el, hogy egy egészséges rutint kell kialakítanod. Megpróbálhatsz jógázni is, ami kimutatottan segít a szorongáson! Próbáld kerülni a dohányzást, a koffein és az alkohol fogyasztását is, mivel ezek hosszú távon csak ráerősítenek a tüneteidre.
Ha úgy érzed, hogy már mindent megpróbáltál, de a szorongás még mindig a hatalmába tud keríteni, érdemes megfontolni, hogy szakemberhez fordulj. A mentális egészségügyi probléma nem szégyen, nem fognak megbélyegezni! Hidd el, hogy többen támogatnak ebben, mint hinnéd!
