Mint sok más helyen, úgy hazánkban is egyre növekszik a kedvtelésből tartott egzotikus állatok iránti kereslet. Jóllehet a különlegesnek számító élőállat-kereskedelem szigorú törvényi szabályozás alá esik, ez a furcsa hóbort töretlenül hódít – akár a törvény megkerülésével is, ugyanis a hatóságok nem tudják maradéktalanul betartatni az erre vonatkozó jogszabályokat.
Az ilyesfajta állatok beszerzésével kapcsolatban sajnos számolnunk kell azzal is, hogy az egzotikus állatok illegális adásvétele egy hatékonyan szervezett szektor a feketepiacon, amely jelenleg virágkorát éli és nincs olyan térség a világon, amely ne lenne érintett. A WWF – World Wide Fund for Nature – kutatásaiban úgy becsüli, hogy évente több millió állatot érint valamilyen módon – például befogással vagy orvvadászat révén – az, hogy "háziállatként" vagy egyes testrészük hasznosításáért illegálisan eladják és kereskedelmi forgalomba hozzák őket. Az orvvadászat és a vadorzás bűncselekménynek minősülnek, ezek a tevékenységek itthon a Btk. szankcionálása alá esnek. Hazánkban jelenleg csak engedélyhez kötött különleges fajták tarthatóak, amelyek behozatala ellenőrzés mellett zajlik és később egyedi azonosítóval is ellátják őket megvásárlásukkor.
Kutya és macska helyett inkább mérges pókot, tevét vagy axolotl-ot szeretnénk tartani? Jobb, ha tisztában vagyunk a magyar törvények adta lehetőségekkel!
Bár nálunk a legtöbb ember továbbra is kutyát vagy macskát tartana legszívesebben házikedvenc gyanánt, esetleg apróbb díszhalakat vagy kisebb rágcsálókat választana, vannak, akik ennél valamivel bizarrabb társaságra vágynak. Azonban az egzotikus állatok tartására és beszerzésére külön szabályok vonatkoznak, amelyekkel jó, ha tisztában vagyunk.
Na most, a kutya-cica-hal-rágcsáló alapkombináción túl, a magyar jogban további három csoportosítása létezik azoknak az állatoknak, amelyekkel az együttélés gondolata egyáltalán megfordulhat a leendő gazdi fejében. Ezek pedig a következők; különösen veszélyes, közepesen veszélyes, illetve elővigyázatosságot igénylő állatfajok.
Az első kategóriával laikusként nem is érdemes foglalkoznunk, hiszen az ide sorolandó fajokkal kapcsolatban nem is álmodhatunk otthoni tartásukról. És nem csak a helyszűke, vagy a tartásukkal kapcsolatos szakértelem teljes hiánya miatt, hanem azért is, mert ezen fajok tartásánál figyelembe kell venni azt az elvet is, hogy nem lehet tartani vagy árulni az ország őshonos növény-, illetve állatvilágára ökológiai szempontból veszélyes állatokat. Ezen kategória értelmében tehát biztosan nem lehetnek például halálos mérgű fekete özvegyeink, aligátor teknőseink, viperaféléink, de orangutánjaink, oroszlánjaink, zsiráfjaink, cápáink vagy éppenséggel elefántjaink sem. Ezekről a „tiltólistás” házikedvencekről a teljes lista megtalálható a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet rendelkezéseiben, illetve a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet mellékleteiben.
A második kategória esetén, ami a közepesen veszélyes állatfajok tartására vonatkozik, már van lehetőségünk egy ilyen házikedvencet kívánni – amennyiben a természetvédelmi hatóság megadja erre az engedélyt, amelyet sokszor a megvétel, sőt már az országba szállíttatás előtt igényelnünk kell. Az ide sorolandó fajokról a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól szóló 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet határoz. Ezen rendelet értelmében – és egy engedély birtokában – élvezhetjük tehát a társaságát többek között, a különböző hüllőknek (a kajmánok érdekes módon ide és nem az első kategóriába sorolandók), a madárpókoknak, a szelídíthető és apró termetű macskaféléknek – mint amilyen az ocelot vagy karakál –, a farkasoknak vagy a különböző kétéltűeknek is.
A felsorolás harmadik csoportjába tartozó állatok tartása szintén engedélyhez kötött, azonban jóval ártalmatlanabbak, mint az előző kategóriákban felsorolt társaik. Ilyenek például a struccok, a méhészborzok, a disznófélék – különösen a kedvelt törpemalacok, vagy „cup-pig” -ek – a görények, az afrikai fehérhasú sünök és a tevék.
Az 85/2015. (XII. 17.) FM rendelet a veszélyes állatfajokról és egyedeik tartásának szabályairól
A már korábban hivatkozott rendelet nem csak felsorolja és kategorizálja a különböző egzotikus fajokat, hanem az azok beszerzésére és tartására vonatkozó tárgyi feltételeket is részletes alapossággal szabályozza. Pontos választ kaphatunk belőle arra vonatkozóan is, hogy a veszélyes állatokkal kapcsolatos engedélyeket, kérelmeket és bejelentéseket melyik szervnek kell benyújtani, kitől lehet igényelni. A rendelet a tartás helyéül szolgáló terrárium, ketrec vagy kifutó minimális méretén túl meghatározza azt is, hogy az adott állatot ki gondozhatja – példának okáért mérges pókot csak a törzskönyvben megjelölt tartója etetheti és ő is csak egy másik személy jelenlétében, biztonsági okokból természetesen. De korlátozásokat találunk bizonyos fajoknál az egyedszámra vonatkozóan is.
A jogszabály egyúttal arra is felhívja a veszélyesebb állatok tartására vállalkozók figyelmét, hogy az ilyen állat tartásával tilos felhagyniuk, – ez szintén az őshonos fajok védelme iránti igényből vezethető le – ennek értelmében tehát senki nem eresztheti szabadjára a felelősségre vonás terhe nélkül a tigris pitonját az árok- vagy tóparton, illetőleg – és értelem szerűen – tilos embertásaikra uszítaniuk a kisállatokat.
A veszélyes állatot-tartók további kötelezettsége az is, hogy jól látható helyen felhívják az állattartás tényére a környezetük figyelmét. Ha pedig minden óvintézkedés ellenére, valahogy mégis eltűnne az állat, akkor azonnal jelenteniük kell a természetvédelmi hatóságnál – a különösen és a közepesen veszélyes állatfajok esetében a rendőrségnél is!
Fontos tudnunk, hogy a veszélyes hüllőket, madarakat és emlősöket egyedenként egyedi azonosítóval kell ellátni és egy országos elektronikus adatbázisban kell nyilvántartani – többek között a tartó nevével, lakcímével ellátva – a veszélyes állatfajok, illetve egyedszámuk ismerete és ezen állatfajok tartásából és összegyedszámuk nagyságából adódó kockázatok kezelése céljából. Az állat tartója bizonyos esetekben évenkénti számadásra kötelezhető az állat hogylétéről, különösen igaz ez veszélyeztetett egzotikus állatfajok tartása kapcsán – például görögteknősök esetén, hiszen az ilyen fajták fokozottan ki vannak téve az illegális kereskedelem és szaporíttatás veszélyeinek.
Láthatjuk hát, hogy milyen szigorú szabályok vonatkoznak ezekre a különleges állatokra, így alaposan gondoljuk át, hogy meg tudunk e felelni ezeknek a követelményeknek úgy, hogy felelős gazdák maradjunk közben.
