Szálasi Ferenc 1897. január 6-án született Kassán, később katonai pályára lépett, és hadnagyként szolgált az első világháborúban. Az első világégés után több szélsőjobboldali pártnak is a tagja lett, majd idővel maga is alapított több pártot. Első próbálkozása csúnya kudarcba fulladt az 1936-os választásokon, az ezt követő két évben pedig börtönben ült. A második világháború 1939-es kirobbanását követően alapította meg a Nyilaskeresztes pártot. Politikai szerepe egészen az 1944-es német megszállás idejéig elhanyagolható volt.
A nyilasok 1944. október 15-én vették át a hatalmat, majd Szálasi november 4-én esküt tett a Szent Koronára és megszerezte a hatalmat, Magyarország nemzetvezetőjének nevezte ki magát. A nyilas terror ezután iszonyatos mértéket öltött, baloldali politikusok, zsidó állampolgárok tömeges kivégzése, az ország minden szempontból történő kisemmizése következett. Ez után vette kezdetét az általános mozgósítás, a gazdaság minden szempontból történő alárendelése a háborúnak. A kormány és Szálasi a háború elől elsőként a nyugati országrészbe, majd Ausztriába menekült. Amerikai fogságba esett és ők is adták ki 1945 októberében Magyarországnak.
Hazaszállítása után az Andrássy út 60-ba vitték, ahol megkezdődött a kihallgatása, majd egyfajta szemléltetésként körbevitték autóval a rommá lőtt városon. A népbírósági tárgyalás 1946. február 5-én kezdődött, az ekkori városképen még nagymértékben látszott a háborús pusztítás, ezért a tárgyalásnak a Zeneakadémia nagyterme adott otthont, amelynek a fűtése nem volt megoldható. Ebből az okból kifolyólag a nagyszámú nézőközönség és a vádlottak is mind kabátban láthatók a korabeli képeken, a bírák, illetve az ügyészek mellett kis hősugárzók kerültek elhelyezésre. A vádlottak mellé kirendelt ügyvédeket küldtek, hiszen az ügyvédi kamara akkoriban a becsülettel összeegyeztethetetlennek talált minden másfajta lehetőséget. Szálasi mellett több volt kormánytag is helyet kapott a vádlottak padján. A tárgyalás kezdetén arra a kérdésre, hogy mi a foglalkozása a vádlottaknak, a volt kormánytagok és maga Szálasi is a volt tisztségüket mondták be foglalkozásként, amelyet a bírák a feljegyzések szerint mániának, tréfának, arcátlanságnak neveztek.
A tárgyalás első napjain Szálasi, majd a későbbiekben a többi vádlott került kihallgatásra. A népbíróság joghatóságát Szálasi mindvégig elutasította, naplójában szereplő feljegyzései szerint megvetést érzett a tárgyalása egésze alatt, majd semmisségi panaszt és elfogultságot kérvényezett, azonban a bíróság ezt elutasította. A tárgyaláson arra a kérdésre, hogy miért tartott ki a németek mellett és miért rendelte alá az országot egy mindenki által láthatóan vesztes háborúnak, azt a választ adta, hogy ő egészen 1945 áprilisáig hitt a németek győzelmében és meggyőződése, hogy csak a náci hadvezetés hibája a háború vesztes kimenetele. A nyilasok által elkövetett kegyetlenkedéseket egyszeri és nem releváns eseményeknek nevezte. A per elég hosszasan elnyúlt, február 22-én hangoztak el a vád és a védelem részéről a beszédek. Szálasi rá 3 napra mondta el a négy órán át tartó védőbeszédét, amelyben bírálta a népbíróságon történő bánásmódot, majd hosszasan értekezett a politikai ideológiájáról, a háborús részvételről, a zsidók szerepéről Magyarországon.
Ezután a vád felsorolta Szálasi uralma alatt az országot ért károkat és a realitás érzék teljes hiányát emelték ki a Szálasi által elmondottakban. Március elsején pedig megtörtént az ítélethirdetés, ahol Szálasit és a többi vádlottat kötél általi halálra ítélték, formalitásként mellékbüntetést is kiszabtak, a politikai jogok gyakorlásának 10 évre történő felfüggesztését, illetve teljes vagyonelkobzást. Utóbbi főleg a feleségeket és családtagokat érintette. A volt nemzetvezetőt a népbíróság mind a hét vádpontban bűnösnek találta: a nyilas kormányzatban való vezető állásfoglalása, fegyverszünet megkötésének megakadályozása, emberek törvénytelen kivégzése és megkínzása, és a háborúba történő fokozottabb besodródás. Az ítélet ellen Szálasi és az ügyvédje fellebbeztek, első alkalommal azért, hogy a halálbüntetést módosítsák életfogytig tartó szabadságelvonásra, majd ezt követően pedig abból az okból, hogy a kötél általi halált - tekintettel a katonai múltra - módosítsák golyó általi halálra. Mindkét fellebbezés elutasításra került, ám már csak a kivégzés után.
A kivégzésre március 12-én, délután került sor. Szálasit a rákoskeresztúri temetőben temették el.
