Több mint száz mérgezett csalétek és félszáz mérgezett állat került elő a turai Szent András Dombi Vadásztársaság működési területén az elmúlt napokban. A megtalált csalétkek számát tekintve az eset minden idők legsúlyosabb szándékos ragadozó mérgezéses bűncselekménye hazánkban, amely akár helyi ökológiai katasztrófát is okozhatott volna, ha a természetvédelmi szervezetek és az önkéntes segítők nem reagálnak azonnal – írta közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
A helyszínelés során talált bizonyítékok és az elpusztult madarak tünetei arra utalnak, hogy az elkövetők erős idegméreggel kezelték a csalétkeket, majd szétszórták azokat a területen, ezzel próbálhatták meg kiirtani a ragadozó fajokat a térségből. A mérgezéses esetek hatalmas természetvédelmi veszélyét jelzi, hogy jelen esetben az elhullott állatok 96 százalékát védett vagy fokozottan védett madárfajok tették ki. Ilyenkor az is kockázatot jelent, ha a mérgezés miatt elpusztult állatok tetemeit az illetékes szervek nem fedezik fel időben, s azok így, bekerülve a táplálék láncba további pusztulást idézhetnek elő. Függetlenül azonban attól, hogy mi volt a mérgezések eredeti célpontja, fontos kiemelnem, hogy a kihelyezett, méreggel átitatott csalétkek nem kizárólag a helyi vadvilágra jelentenek veszélyt, hanem bármilyen más állatra, akár az emberre is. A Gödöllői Rendőrkapitányság 13040/1840/2021. bűnügyi számon nyomozást folytat egyelőre ismeretlen tettes ellen természetkárosítás bűntettének gyanúja miatt.
A természetvédelem jogi aspektusai – csak hogy tisztán lássunk:
Hazánkban a természet védelmére vonatkozó legmagasabb szintű hatályos szabályozást alapvetően a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) garantálja, viszont a környezetjogi – ezen belül pedig a természet védelmére vonatkozó – szabályozás gyökerei egészen a jogforrási hierarchia „csúcsáig” elérnek. Az Alaptörvény XXI. cikke kimondja ugyanis, hogy mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezzel – harmadik generációs – alapjogként ismerve el a környezethez való jogot. A törvényi szintű szabályozás mellett, kiegészítő jelleggel számos kormány-, ill. miniszteri rendeleti szintű végrehajtási jogszabály kapcsolódik a természet védelméhez, de ide sorolhatóak bizonyos önkormányzati rendeletek is. Az Európai Unióhoz való csatlakozásával pedig Országunk kötelezettséget vállalt arra is, hogy az Unió legjelentősebb természetvédelmi irányelveit a hazai joganyagába is átültesse. Ilyen többek között a madárvédelmi irányelv, vagy az élőhelyvédelmi irányelv. Láthatjuk tehát, hogy a természet – illetve környezet – védelme milyen szövevényes jogi rendszereken keresztül történik. Ez azért is fontos, mert a természetkárosítás bűncselekményi tényállása egy keretdiszpozíció, ami azt jelenti, hogy ezt a jogszabályt más jogszabályok töltik meg tartalommal.
A fentebb már említett tényállást a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 242. §-a nevesíti, több másik, közvetlenül a környezet, illetve természet védelmét szolgáló törvényi tényállás mellett, azonban a konkrét szakaszt terjedelmére tekintettel nem idézném.
Lássuk az eseményekből kihámozható alaptényállást:
A bűncselekmény védett jogi tárgya a a természetes környezet, illetve az ökológiai egyensúly védelméhez fűződő társadalmi érdek. Elkövetési tárgya(i) a történtek alapján a védett fajok egyede(i), míg az elkövetési magatartás az egyed jogellenes károsítása, illetve elpusztítása, amely elkövetési magatartás eredményt is feltételez. A bűncselekmény alanya bárki lehet, a körülményekből pedig következtethetünk a szándékos elkövetési alakzatra.
Meghatározó, hogy a fent leírt cselekményt védett, vagy fokozottan védett faj egyedével valósították - e meg. Ha az élőlény egy fokozottan védett fajba tartozik, akkor már egyetlen egyed esetében is megvalósulhat a bűncselekmény. Ha azonban védett fajba tartozik, úgy a deliktum csak abban az esetben valósul meg, ha a fenti cselekmények bármelyikét több egyedre úgy valósították meg, hogy az elpusztított egyedek eszmei értéke eléri a fokozottan védett fajok egyedei pénzben kifejezett értékének minimumát. Ezt a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet állatfajok esetében 100.000 forintértékben határozza meg.
Már a minősített esett megvalósulásáról beszélünk akkor, ha a fenti cselekmények szándékos elkövetése a védett, illetve fokozottan védett fajok egyedeinek olyan mértékű pusztulását okozza, hogy az elpusztított fajok eszmei értékének együttes összege eléri a fokozottan védett fajokra megállapított maximum forintérték kétszeresét, ami 2.000.000 Ft.
Az esettel kapcsolatos terepi helyszínelés során 44 elpusztított védett barna rétihéja (összesített eszmei értékük 2.200.000 Ft), két egerészölyv (eszmei értékük együttesen 50.000 Ft), két erdei pityer (természetvédelmi értékük összesen 20.000 Ft) és két róka teteme került elő, valamint egy, még életben lévő mérgezett, fokozottan védett hamvas rétihéja (eszmei értéke 500.000 Ft), amit sikerült az eljáró hatóságoknak időben megtalálnia, azonban teljes felépülése még így is kérdéses. A teljes – eddig feltárt – kár így közel 2,5 millió forint, ami valóban tragikusnak mondható.
A cikk megírása és megjelenése között eltelt időben további állatok pusztultak el a turai mérgezés következtében, az elhullott állatok száma már a százat is meghaladja és azóta sajnos háziállatok is áldozatául estek a mérgezésnek. A negyedik hete tartó feltárások alapján a természetvédelmi kár így a 6,5 millió forintot is meghaladja. A keresések során az MME és a Kiskunság Nemzeti Park Igazgatóság méreg- és tetemkereső kutyás egységei, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagjai és az önkéntesek több újabb gócpontot is felfedeztek, ezzel kirajzolódott, hogy a tettes közel 800 hektárnyi területen szórt szét mérgezett csalétkeket és sajnos a keresés még koránt sem tekinthető lezártnak.
