A házasság fennállása alatt a házastársaknak speciális jogaik és kötelezettségeik vannak. Ilyen megkérdőjelezhetetlen kötelezettség az egymás támogatása is. Mi a helyzet azonban akkor, ha a kapcsolat a társak között megromlik és válásra kerül sor? A felek a kapcsolatuk megszakadása után is felelősséggel tartoznak egymás iránt.
A Ptk. úgy rendelkezik, hogy a házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Ez alapján a házastársi tartás két esetkörét lehet megkülönböztetni. Egyrészt a házasság felbontását követő tartást, másrészt a házassági életközösség megszűnése esetére bekövetkező tartás esetét.
A házastársi tartásra való jogosultság alapvető feltétele, hogy a jogosult önhibáján kívül nem tudja magát eltartani, vagyis az önhibán kívüli rászorultság. Maga a törvény sem a rászorultság, sem az önhiba fogalmát nem határozza meg, ezért a bíróságok ítélkezési gyakorlata alakította ki azt a szempontrendszert, amely támpontot nyújthat az egyes esetekben. Ennek megfelelően rászorultságról csak akkor beszélhetünk, ha a tartást igénylőnek nincs olyan jövedelme, keresete, egyéb vagyona, amelyből saját megélhetését részben vagy teljesen biztosíthatná. Az önhiba akkor állhat fenn, ha valóban a tartást igénylőn múlik a kialakult helyzete, vagyis önhibájából nem rendelkezik jövedelemmel az a fél, akinek bár lehetősége lenne adott esetben munkaviszonyt létesíteni, de ezt mégsem teszi meg.
A tartási kötelezettséggel kapcsolatban maga a törvény is tartalmaz a fő szabály alóli kivételeket. Így a törvény annak lehetőségével is számol, hogy nem a házasság felbontásának pillanatában, hanem később válik rászorulttá a volt házastárs a tartásra. A törvény ilyenkor is lehetőséget ad a tartás igénylésére, a Ptk. azonban ebben az esetben úgy rendelkezik, hogy amennyiben a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben
követelhet. Tehát a félnek maximálisan öt évig engedélyezi a tartás igénylését a házassági életközösség megszűnését követően, és ha csak ezt követően válik rászorulttá, tartást csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Kivételként jelenik meg a rövid ideig fennálló gyermektelen házasság is, amelyet a Ptk. új
rendelkezésként vezetett be és a 2014. március 15-e után megszűnt házassági életközösségek esetében lehet alkalmazni. Eszerint az egy évnél rövidebb ideig fennálló, gyermektelen házassági életközösség után a volt házastársat rászorultsága esetén is csak az életközösség időtartamával megegyező időtartamra illeti meg a tartás. A bíróságnak azonban itt is lehetősége van arra, hogy különös méltánylást érdemlő esetben eltérjen ettől a szabálytól. Fontos tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy tartás nem jár mindenféleképpen. Az a fél, aki a tartás nyújtása által a saját szükséges tartását vagy gyermekeinek tartását veszélyeztetné, nem köteles (volt) házastársát eltartani. Tehát az elsődleges szempont az, hogy a személy saját magát és gyermekét megfelelően el tudja tartani, a (volt) házastárs csak ezt követően válhat jogosulttá a támogatására.
Előfordulhat, hogy a (volt) házastárs saját magatartásával járul hozzá ahhoz, hogy érdemtelen legyen az ilyesfajta segítségnyújtásra. A tartásra az a házastárs vagy volt házastárs érdemtelen, aki súlyosan kifogásolható magatartásával vagy életvitelével járult hozzá a házasság megromlásához, vagy aki a házassági életközösség megszűnése után házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított. Az érdemtelenség elbírálásánál az adott ügy összes körülményeit figyelembe véve kell eljárni, így nemcsak az igényt érvényesítő házastárs, hanem az arra hivatkozó fél magatartását is szem előtt kell tartani, hiszen tudjuk, kettőn áll a vásár.
A tartás mértékére, szolgáltatásának módjára, időtartamára és ezek megváltoztatására, a tartási igény visszamenőleges érvényesítésére, a tartáshoz való jog megszűnésére és a tartás megszüntetésére a rokontartás közös szabályait kell megfelelően alkalmazni. A tartás alól kivételt jelent a tartási jogosultság megszűnésének különös esete is, ugyanis, ha a tartásra jogosult újabb házasságot köt, bejegyzett élettársi kapcsolatot hoz létre vagy élettársi kapcsolatot létesít, akkor megszűnik a korábbi házassága alapján fennálló házastársi tartásra való jogosultsága is.
