Történelmünk folyamán számtalan háború zajlott a világ különböző népei között. Elég csak a huszadik századig visszatekinteni, amikor a két valaha volt legpusztítóbb háború történt. Sok háború azonban nem azért lett híres, mert milliók haltak volna meg annak során, hanem volt bennük valami különleges ismertetőjegy, ami alapján a média jobban felkapta, és az emberek tudatában is jobban megmaradt. Ilyen volt az 1969-ben Honduras és El Salvador között kirobbant futballháború, azaz a La guerra del Fútbol, amely egy labdarúgó mérkőzés miatt robbant ki.
Természetesen ez így nem teljesen igaz, egy labdarúgó mérkőzés önmagában senkinek sem elég ok arra, hogy háborút kezdeményezzen, azonban kétségtelen, hogy e sorsdöntő mérkőzés után kezdődött a háború, amely szerencsére 100 óra alatt véget is ért. A háború kirobbanásának háttere a két ország közötti mélyebb konfliktusokban keresendő. Hondurasba több százezer el salvadori bevándorló élt ekkor, akik többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak. Az el salvadoriak helyzete egyre jobb lett, egyre nagyobb szerepet töltöttek be a hondurasi mezőgazdaságban, és ez szúrta a korábban a piacot szinte egyedül domináló helyi nagybirtokosok szemét. A nagybirtokosok kérésére földreform következett be, aminek következtében a salvadoriaktól elvették a földjeiket, amit hondurasi nagy és kisbirtokosok kaptak meg. Eközben még rengeteg el salvadorit is kiutasítottak az országból, illegális bevándorlónak bélyegezve őket. Értelemszerűen ez az akció nem csökkentette a feszültséget, amely a két ország között korábban is jelen volt már. El Salvador és Honduras határai ugyanis nem voltak tisztázva, valamint könnyen átlehetett szökni egyik országból a másikba, ennek is köszönhető, hogy nagyon sok salvadori illegális vagy legális bevándorló élt Hondurasban.
1969-ben világbajnoki selejtező meccsekre került sor a két ország válogatottjai között. Aki a két meccsen jobban teljesít, az kijutott volna a következő világbajnokságra. Az első mérkőzésen Honduras 1:0-ra győzött, azonban a visszavágón El Salvador 3-0-s sikert aratott, így következett egy harmadik, mindent eldöntő összecsapás egy semleges helyszínen. A döntő mérkőzésre Mexikóvárosban került sor, június 26-án. El Salvador 3:2-re győzött és kijutott az az 1970-es világbajnokságra. Ezután mindenki sejthette, hogy háború fog kitörni, melyet mindkét ország vezetősége is támogatott, hiszen háború segített volna megszilárdítani a hatalmukat, és erősítette volna a sovinizmust mindkét országban.
A háború végül 1969. július 14-én tört ki, amikor az el salvadori erők bombázni kezdték Hondurast. Gyors előrenyomulásuk során 9 nagyobb hondurasi várost is elfoglaltak, és továbbra is bombázták a lakosságot. Honduras kezdetben nem bírt az el salvadoriakkal, azonban a saját katonaságának a rendezése után, és a nicaraguai diktátor segítségével, képes volt felvenni a harcot a sokkal nagyobb és jobban felszerelt el salvadori hadsereg ellen. A jól felszereltség azért is érdekes kifejezés, mivel ebben a háborúban még II. világháborús fegyvereket használtak, ami igencsak elmaradott volt már abban az időszakban is.
Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) tiltakozott a háború ellen, és követelte a felektől, hogy hagyják abba a háborús tevékenységüket. Július 18-án fegyverszünetet kötöttek, azonban a békeszerződésre egészen 1980-ig kellett várni. A futballháború eredménye 3000 halott - körülbelül 2000 hondurasi és ezer el salvadori - több ezer sebesült, 50 ezer hontalanná vált ember, több százezer salvadori visszavándorlása a hazájába, gazdasági és társadalmi feszültségek El Salvadorban, amely egy polgárháború kitöréséhez is vezetett az országban. Több évnyi egymás elleni uszításnak és konfliktuskeresésnek lett ez a háború szörnyű ára.
