2021. február 18-án példátlan támadás ment végbe a sajtószabadság ellen. Mark Zuckerberg Facebookja letiltotta Ausztráliát! A független sajtók és az emberek is megjárták a Facebookkal! Az Emu háború helyett IT háború most a sláger Ausztráliában! – Ezeket és még sok mást olvashattak azok, akik érdeklődnek a jog és az online szabályozások iránya felé. De mi is történt valójában? Cikkemben erre és más érdekes kérdésekre keresem a válaszokat.
A kétezer tízes évek végének egyik lényeges témájává vált jogászok körében az online közösségi média. Ez érthető, hiszen indulása óta a Facebook is bejárta azt az utat, mint minden technológiai újítás: elindult valami, ami új és hatásokat vált ki. Ezek a hatások elérik az embereket, a gazdaságot, a divatot, a kultúrát, a politikát és mint minden folyamat, végül ez is Iusticia tribunúsa alatt köt ki. Ez mindig is így volt, a jog reagál a kultúrára. Pontosabban a kultúra hat a politikára, ami majd jogalkotásra kényszerül. Azonban Ausztráliában jutottak el először odáig, hogy a Facebookot „megregulázzák”.
Egy szuverén állam összeült és nagy egyetértésben megállapította, hogy a Facebook-os hírvilág és sajtó közvetítés torzítja, sőt kifejezetten roncsolja a piacot. Ezért kötelezni akarták a vállalatot arra, hogy színesítse a folyamatot és a reklámokért – amik egyre inkább az online tér üzleti modelljei – felszámított nyereségért adózzon többet az államnak, illetve, legyen kevesebb az a pénz mennyiség, amit az egyes sajtóktól elkér. A megállapodás emellett létrehozhatott volna egy egyfajta szerződés sablont, aminek feltételei a sajtóknak kedveztek volna a Facebook ellenében, ami azonban ennek ellenére, továbbra is érdekelt lett volna megállapodni velük.
Bár sajnos a szabályozás csak az ausztrál nagytőke számára jelentett volna előnyöket, legalább megtörtént az elhatározás, hogy a Facebookot a törvény erejével kellene szabályozni. Egyes politikusok bejelentették, hogyha a Facebook nem fogadja el majd ezeket az új szabályokat, még le is kapcsolhatják azt az országban.
De sikerült? – tesszük fel a kérdést azonban éppen ellenkezőleg. Zuckerberg megálljt hirdetett egyik napról a másikra. Ez a leállítás a legtöbb sajtó, párt, politikus, és a kormány profilját érintette. A Facebook – akárcsak Trump esetében – lenyomta a némítás gombot. A kormány, az emberek és a sajtó is megijedt. Bár sokan felemelték a szavukat, de ez a Facebook-ot nem hatotta meg. A tech óriás nem volt hajlandó elfogadni a konkrétan rá alkotott jogszabályt.
A kormány támogatottsága, az ország valutája és az érintett sajtók elérése is zuhanni kezdett. Ausztrália túl gyenge volt az óriás vállalattal szemben. Hasonlóképpen érezhette magát az állam, mint a Canossa-járásnál a német császár. Végül belátva a vereséget, a törvényjavaslatot módosították és a Facebooknak is tetsző törvény született. Zuckerberg pedig feloldotta Ausztrálián a tilalmát, és akárcsak a pápa IV. Henriknek, megbocsátott neki.
Ausztrália ma a világ egyik legfejlettebb állama. Lakossága majdnem ötszöröse hazánkénak, ennek ellenére a Facebook könnyedén legyőzte, mondhatni csupán egy gombnyomással. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon hazánk egymagában elég erős-e, hogy legyőzze a tech óriást, ha a szükség úgy hozná. Ugyan érdekelni fogja-e a jövőben Zuckerberg-et az államok szuverenitása, vagy mint egy vállalat, csak pénzügyileg lehet rá hatni? Az ezekre a kérdésekre adott válasz abban rejlik, hogy csak államok összefogása hozhatja el az országok győzelmét ebben a kérdésben.
