Gondolom valamennyien találkoztunk már azzal a jelenséggel, amikor valahol a szabadban időzve arra lehettünk figyelmesek, hogy valaki Jack Sparrow módjára megszállottan kincsek után kutat, kezében egy fémdetektorral. Bizonyára el is játszottunk a gondolattal, hogy szert teszünk egy ilyen eszközre és elhagyott arany Rolexek és egyéb értékek, ékszerek nyomába eredünk. Azonban felmerül a kérdés, hódolhatunk-e ennek a roppant izgalmas tevékenységnek engedély nélkül, illetve megtarthatjuk-e az esetlegesen talált „kincseket”.
Nos, a tévhitekkel ellentétben nem kerekedhetünk fel csak úgy a fémkeresőnkkel az „egy gyűrű” megtalálásának reményében, mivel csak hatósági engedéllyel lehet a detektorokkal nyomozásba lendülni. A 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet 52.§ értelmében két lehetősség nyílik arra, hogy ma Magyarországon ezt a tevékenységet űzzük.
- Magánszemélyként, amennyiben régészetileg nem védett területen kívánunk kutakodni, akkor a megyei illetékes múzeumoktól tudunk engedélyt kérni. Az így benyújtott kérvényt a múzeum továbbítja, majd a minisztérium bírálja el. Ha szerencsénk van, akkor három hónapon belül kezünkben is tudhatjuk a szükséges papírt.
- Hivatás gyakorlása végett engedélyezett „fémkeresőzés”:
- Feltárásra jogosult intézmény által fémkereső műszerrel végzett lelet- és lelőhely-felderítés,
- Hadtörténeti örökség kutatására miniszteri rendeletben kijelölt örökségvédelmi szerv által fémkereső műszerrel végzett hadtörténeti örökségi helyszín felderítése,
- Tervszerű lőszermentesítés,
- Közmű-nyomvonal keresése,
- Háborús kegyelettel összefüggő feltárás, exhumálás.
- A Kötv. 20/A. §-át és e rendeletnek a fémkereső műszer használatára vonatkozó rendelkezéseit a bűnüldöző és nyomozó szervek feladatellátására, valamint a tűzszerészeti tevékenységre nem kell alkalmazni.
Tegyük fel, hogy minden szükséges engedélyt sikerült megkaparintanunk. Detektorral a vállunkon nagy reményekkel indulunk útnak, hogy letűnt korok kincseinek birtokába jussunk, majd rátalálunk Attila hun király legendás kardjára. Megtarthatom? Fellógathatom-e otthon a nappali falára? - merül fel a kérdés.
A kincstalálást a hatályos Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) szabályozza. Eszerint, „ha valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.” Továbbá, ha a „talált tárgy a védett kulturális javak körébe tartozik”, annak tulajdonjoga az államot illeti meg.
Ezt értelmezve kiderül, hogy nagy jelentőséggel bíró régiségeket nemigen tarthatunk meg magunknak. Viszont mi a helyzet, ha például egy strandon elhagyott nyakláncra, gyűrűre vagy más, kisebb értékű ékszerekre lelünk? Szerencsénkre ilyenkor, ha az állam a dologra nem tart igényt, akkor a találó válik az új tulajdonossá.
Előfordulhat, hogy valami egészen elképesztően nagy értékre bukkanunk, sajnos ebben az esetben sem kaparinthatjuk meg a vagyontárgyat. A törvény értelmében viszont „találódíj” illet meg minket, ha a talált dolog nagyobb értékű és minden tőlünk elvárhatót megtettünk annak érdekében, hogy az eredeti tulajdonos visszakaphassa. Akkor is jogosultak vagyunk a találódíjra, ha a talált dolgot nem a dolog tulajdonosának, hanem a hatóságnak adjuk át (5:62.§). Azt, hogy mi minősül jelentősebb értéknek, valamint a találódíj mértékét a Ptk. nem határozza meg egy egzakt értékben.
Most, hogy a témát valamelyest körbejártuk jól látszik, hogy a kincskeresés korántsem egy egyszerű, könnyen űzhető hobbi. Rengeteg szabályozás vonatkozik rá és az engedélyek beszerzése sem mondható túlságosan egyszerű műveletnek. Viszont a megfelelő papírok és a vonatkozó szabályozások ismeretének birtokában legálisan is detektort ragadhatunk, és ki tudja, milyen kincsekre bukkanhatunk.
