A koronavírus alatt nem csak emberi kontaktjainkat veszítettük el könnyebben. Legbelül mindenki nyomát vesztette egy, a személyiségét alkotó jelentős darabnak is. Ki azért, mert eddig társaságának mókamestereként állandóan a középpontban volt, ki pedig azért, mert akadt egy kedvenc helye, amit a járvány miatt nem látogathatott. A listát a végtelenségig lehetne folytatni. Ebből adódik, hogy ebben az időszakban az emberek túlnyomó többsége hajlamos volt úgy gondolni, hogy most neki a legnehezebb, mert nem nyílt alkalma felhőtlenül kikapcsolódni a baráti társaságával, rokonaival. Ez a rengeteg egyedül töltött idő borúlátóvá, pesszimistává teheti az individuumot. De vajon ennek mindenképpen így kell lennie?
Úgy gondolom, a pandémiával járó sok egyedüllét nem csak negatívum lehet, hanem némi kreativitással előnyt is kovácsolhatunk belőle önmagunk számára. Annak érdekében, hogy ne veszítsük el a józan eszünket teljes mértékben, saját magunk számára kell szórakoztató tárasággá válnunk. Itt jön képbe az önfejlesztés. Ennek számtalan módja lehetséges, én személy szerint úgy döntöttem, a meditációt próbálom ki. Régóta érdekelt már, ám valahogy sosem tudtam eddig rávenni magam. Most végre lehetőségem nyílt elmélyedni a gyakorlatában, és elmondhatom, életem egyik legjobb döntését hoztam meg ezzel.
A meditációnak számos válfaja létezik. Választhatjuk például a vizuális meditációt, melynek során elképzeljük, hogy a szabadban kirándulunk. Ez a gyakorlat azért különösen hatékony, mivel agyunk nem tesz különbséget valós élmény és képzet között, ezért egy „mentális kirándulás” éppúgy felfrissíthet, mint egy valódi. Ezen kívül belevethetjük még magunk a koncentrációs meditáció rejtelmeibe is, melynek során egy adott tárgyra kell összpontosítanunk a figyelmünket. Jótékony hatásaként említhető, hogy remekül javítja a koncentrációs képességet.
Személy szerint jómagam az úgynevezett transzcendentális meditációt választottam. Ezt a módszert egy Maharisi Mahes nevű jógi dolgozta ki 1955-ben, mára pedig elmondható, hogy ez a világ egyik legismertebb meditációs és önfejlesztő módszere. Magyarországon 1989 végétől tanítják, a tapasztalatokról pedig gazdag videoanyag áll rendelkezésre.
Ahhoz, hogy megkezdhessük spirituális utazásunkat a transzcendentális meditáció segítségével, először fel kell keresnünk egy olyan személyt, aki ezt a fajta elmélyülést oktatja. Erre azért van szükség, mivel ez a mentor lesz az, aki egyrészt megismertet a technika pontos működésével, másrészt pedig ő fog adni egy olyan - egyébként nem értelmes - hangsort, amelyet folyamatosan mantráznunk kell a meditáció során. A technikát naponta két alkalommal, tizenöt-húsz perc erejéig célszerű végeznünk, mindezt kényelmes ülő helyzetben. A mantra folyamatos fejben történő ismétlése elménk egészen új mélységeibe vezet el minket, amely egyszerre tökéletes stresszcsökkentés és önismereti tréning egyaránt. Fontos kiemelni, hogy a transzcendentális meditációnak nem lételeme a tudat teljes elnémítása, mivel az elménben megjelenő különböző gondolatok és képek segítségével érhető el a mindennapos feszültségek csökkentése. Miután az időnk lejárt, érdemes még néhány percet csukott szemmel töltenünk, mivel előfordulhatnak apróbb kellemetlenségek, ha rögtön lépünk ki ebből az elmélyült állapotból.
Mára elmondhatom magamról, hogy bátran merem ajánlani ezt a technikát, lényegében mindenkinek. Elmondhatatlanul sokat javított a koncentrációmon, valamint a feszült helyzeteket is jóval hatékonyabban tudom kezelni. Nem utolsó sorban pedig pihentet, felfrissít és kikapcsol, óriási előnye továbbá, hogy szinte bárhol elvégezhető, mivel gyakorlatilag semmi nem kell hozzá, csupán tizenöt perc az életünkből.
És hogy komplikált-e meditálni? Erre a kérdésre a méltán elhíresült BoJack Horseman című sorozat egyik karakterének eszmefuttatásával tudok válaszolni:
„Idővel könnyebb lesz, viszont minden egyes nap csinálnod kell. Ez a nehéz része.”
