Ki gondolta volna, hogy egy olyan gyönyörű, és ártalmatlan dologgal, mint egy tulipán, romba lehet dönteni egy vagyonos ország gazdaságát. Hihetetlenül hangzik, mégis megtörtént a 17. századi Hollandiában. Az első modern pénzügyi válság kirobbanása ehhez a kis növényhez kötődik, mely eset a spekulációs őrület tankönyvi példája lett.
Először is tisztázzuk azt, hogy mi lehet a tőzsdei spekuláció tárgya? A Bankok a történelemben-innovációk és válságok című mű meghatározása szerint a tőzsdei spekuláció tárgya, igazából bárminemű, jövedelmező termék lehet, amelynek van reális értéke, és ami egy adott pillanatban, széles körben beszerezhető. Az 1600-as évek Hollandiájában ilyen spekulációs termék lett a tulipánhagyma. Magát a tulipánokat először az 1500-as években kezdték el behozni Európába, és nem kellett sokat várni arra, hogy termesztésük hatalmas üzletággá fejlődjön a Németalföldön. A kereslet növekedésével, a ritka virág ára is hatalmas ütemben kezdett el nőni: korabeli kereskedelmi feljegyzések szerint egy ritkább tulipánhagyma ára vetekedett egy átlagos iparosmester éves fizetésével.
1634-től kezdődően már nemcsak a virágkereskedők, hanem a spekulánsok is érdekeltek voltak a tulipán „bizniszben”. A tulipán biológiai tulajdonságai révén az új tulipánhagymák csak a nyár folyamán tudtak a szerencsések birtokába kerülni, éppen ezért az értékesítésükre egy „jövőbeni teljesítésre” alkalmazandó szerződést, vagyis határidős ügyletet kötöttek. A tulipánmánia annyira elhatalmasodott a hollandokon, hogy elkezdték elhanyagolni, háttérbe szorítani a hagyományos iparágakat. A növekvő árak ellenére egyes polgárok egész vagyonokat fektettek néhány darab tulipánhagymába. Olyannyira nagy becsben tartották ezeket a virágokat, hogy korabeli beszámolók szerint jogilag bűncselekményt követett el az, aki a tulipán hagymáját felvágta, meghámozta, esetleg megette, és súlyos kártérítésre kötelezték az elkövetőket, esetenként még letöltendő szabadságvesztésre is.
1636-ban a tulipánok kereskedelmét bejegyezték az amszterdami, rotterdami tőzsdékre, ahol azonban a laza szabályok miatt sem az eladótól, sem pedig a vevőtől nem követelték meg a letét adását, így az esetleges fizetésképtelenség sem akadályozta vagy tántorította el az embereket szerződések megkötésétől. Itt már csak a hagymák árfolyamának emelkedésére és zuhanására spekuláltak, gyakran előfordult az az abszurd helyzet is, hogy a teljesítés napján a vevő nem rendelkezett megfelelő pénzösszeggel, az eladó pedig nem volt a kérdéses tulipánhagyma birtokában. Az a tény sem segített a holland gazdaságnak, hogy a gyarmatosítás következményeként, külföldről hatalmas pénzmennyiség áramlott be az országba, felverve így az ingatlanok, élelmiszerek és szolgáltatások árait.
Persze a kor előrelátóbb tőzsdei spekulánsai jól tudták, a láz nem tarthat örökké, előbb-utóbb ki fog pukkadni a gigantikus méretet öltött buborék, amire végül sor is került 1637 februárjában. Ahogyan csökkent a fizetőképes kereslet az egyre drágább tulipánhagymák iránt, a piac is ezzel együtt egyre gyorsabb ütemben kezdett el zuhanni. Megesett, hogy a hat hétre kötött határidős ügyletnél a hagyma értéke 4000 egységről 1500 egységre zuhant, a vevő pedig megtagadhatta a különbözet kifizetését. Hollandia szerte több ezer ember ment így tönkre s lett egyszeriben földönfutó, különösképpen azok, akik a 30 éves háború alatt megcsappant anyagi hátterüket szerették volna rendezni.
A tulipán piac gyors összeomlásáról azóta számos közgazdaságtudományi teória született, azonban mindegyik megegyezik abban, hogy az újfajta céhbeli (és később parlamenti) jogi szabályozás, a csordaszellem, és a szélsőséges tőzsdei spekuláció okozta a 17.századi holland tulipán piac vesztét. Érdekes megemlíteni, hogy egyes elemzők szerint napjaink „tulipánhagymája” a bitcoin és a többi kriptovaluta, mivel az árfolyamuk görbéje sok hasonlóságot mutat. A kérdés csupán az, hogy a kriptovaluta vajon szintén egy hatalmasra fújt lufi, mely egyszer kipukkad vagy pedig a jövő tartós, virtuális fizetőeszköze lesz?
