Gengszterek, elvált nők, kellemetlen viszonyok, fegyver- és kábítószerhasználat, közszemlére tett szerelmi afférok, erőszak és vulgarizmus – ezek jellemezték a cenzúra előtti Hollywood filmklasszikusait. De hogyan is változott meg a minden társadalmi gátlást levetkőző filmipar és hogyan nyomta rá súlyos bélyegét a cenzúra Hollywood virágkorára?
A „Pre-Code” időszaknak is nevezett években nemcsak a filmművészetet jellemezték a szabatosabb megnyilvánulások, szép számmal láttak napvilágot hollywoodi színészekkel és színésznőkkel kapcsolatos botrányok. Ezek többnyire csak a korszak szemüvegén keresztül nézve minősülnek polgárpukkasztásnak, de akadtak nagyon is aggasztó tendenciák a nyugati parti filmparadicsomban. A legnagyobb port kavaró botrányt Virginia Rappe fiatal színésznő és modell halála váltotta ki, akit a közvélemény szerint a némafilm-csillag; Roscoe „Fatty” Arbuckle erőszakolt meg, a lány pedig az erőszak során szerzett belső sérülések következtében hunyt el. A hatalmas sajtóvisszhangot kiváltó bűncselekményre a mai napig nem kaptunk választ. Bár „Fatty” Arbuckle-t bizonyítékok hiányában felmentették, Rappe tragédiája értelemszerűen hatalmas közfelháborodást váltott ki, a filmipar pedig ezen dekadenciáinak orvoslása végett fordult az „öncenzúra” eszközéhez.
A hollywoodi cenzúra bevezetését megelőzően már számos állam élt hasonló eszközökkel, így a filmipar szerepelőinek eltérő erkölcsi mércéknek kellett megfelelni az ország különböző területein. Ezen eltérések egységesítése végett, valamint a média által kiváltott népharag megfékezése miatt a Kongresszus tervbe vette az egész Egyesült Államok területét érintő cenzúra bevezetését. Az állami beavatkozás elkerülése végett született meg az úgynevezett Motion Picture Production Code, közismertebb nevén a Hays-kódex, amely Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteményeként vonult be a törtélembe. A filmgyártási szabályzatot a legnagyobb filmgyártók önkéntesen fogadták el, ezzel is tanúsítva elkötelezettségüket annak irányában, hogy „tisztára mossák” a Hollywood jóhírén esett foltot. A kódex nevét William Harrison Hays-ről, a az Amerikai Filmproducerek és Forgalmazók Szövetségének első elnökéről kapta, akit erős, presbiteriánus lelkülete és republikánus politikusi múltja miatt tökéletesnek találtak azon feladatra, hogy visszaterelje a filmipart a konzervatív értékekhez. Ezen értékrend került megnyilvánulásra az 1930-ban elfogadott szabálygyűjteményben, ami hosszas listán taglalta a „tiltott” és „nem ajánlott” tartalmakat. Ennek értelmében nem láthattak filmvásznon meztelenséget, kábítószer-kereskedelmet, nem hagyhatta el a szereplők száját semmiféle istenkáromlás, de még gyermekszülést sem láthatott a nagyérdemű. Bár a cenzúra szabályok Hays nevét viselik, azok nem igazán kerültek betartásra 1934-ig, innentől beszélhetünk ugyanis a „Breen-era”-ként ismert időszakról, amikor is a szövetség élére a végletekig konzervatív Joseph I. Breen került. Breen igazgatása alatt sokkalta szigorúbban alkalmazták a szabályzatban előírt követelményeket, sok esetben a filmiparban dolgozókat felháborító módon íratott át forgatókönyveket, vágatott ki jeleneteket kész filmekből. Példának okáért az ő szigorú irányítása alatt cserélte le kihívó rövid ruhácskáit Betty Boop – Max Fleischer által életre keltett animált karakter – egy sokkal visszafogottabb, térdig érő, vállakat eltakaróra. Persze akadtak kivételek is, amikor a cenzúrát egy-egy film meghátrálásra kényszerített. Ilyen kivétel volt az Elfújta a szél egyik jelenetében, a Rhett Butler száját elhagyó „Őszintén szólva kedvesem, fütyülök rá.” (eredeti nyelven; “Frankly my dear, I don’t give a damn.”) ma már klasszikusnak számító mondat, amikor is Scarlett megkésett szerelmi vallomására reagál a főhős. A hasonló jellegű szőrszálhasogatás manapság már nevetségesnek tűnhet, de a film producere David O. Selznick foggal-körömmel harcolt ezen sorért, amelyre végül rábólintott a Hays-i iroda.
Bár hivatalosan három évtizeden keresztül őrködött a filmipar erkölcsei felett a Hays-szabályzat, mégis elmondható, hogy már az ötvenes évek elejétől kezdve folyamatosan gyengült, később pedig egyenesen betarthatatlanná vált a filmek cenzúrája. A sok esetben rigorózus szabályoknak való alávetettség ellenére, a Hays-kódex hatálya alatt élte az amerikai filmgyártás az aranykorát, amelyet ó-Hollywood jólismert csillagai, mint Humphrey Bogart, Greta Garbo, Clark Gable, majd később Marilyn Monroe vagy Audrey Hepburn és számos a nevükhöz fűződő filmklasszikus tanúsít.
