Elérkezett húsvét hétfője. A szent három nap után itt az öröm, a vidámság ideje! A gyerekeknek csokit hoz a nyuszi, a fiúk locsolkodni mennek, míg a lányok tojást festenek. De hogy keveredtek ezek a jelképek Jézus Krisztus halálának és feltámadásának egyházi ünnepe mellé?
Kezdjük rögtön a legismertebb szimbólummal: a húsvéti tojással!
A tojás már a keresztény idők előtt is a termékenységet, az újjászületést, az élettelenből az életbe történő átlépést jelképezte. Hazánkban már az avarkori sírokban is találtak festett, mintával karcolt tojást. Húsvéti szimbólumként a XVII. században jelent meg Jézus halálból való feltámadásának jelképeként, aki úgy törte fel kősírját, mint ahogy a madár kitör a tojásból.
A tojásfestés eredetileg egy kelet-európai hagyomány, a piros szín pedig Jézus vérét jelképezi. A festett, díszes hímes tojásokat aztán a lányok a locsolkodó fiúknak adták jutalmul, egyfajta szerelemajándékként.
Szabad-e locsolni?
A locsolás gyökerei is régre nyúlnak vissza: a pogány időkben egyfajta tisztító, termékenységvarázsló jelentést hordozott. A keresztények számára a keresztvizet jelenítette meg, illetve kapcsolódik ahhoz a legendához is, mely szerint a Jézus feltámadását hírül vivő asszonyokra a sírt őrző katonák vizet locsoltak, így próbálva elhallgattatni őket.
A kölnivel való locsolkodás – a locsolóversekkel együtt - már a XX. század jelensége, az eredeti hagyományok szerint a legények egy vödör vízzel öntötték nyakon a lányokat, de faluhelyen előszeretettel dobták be őket az itatóvájúba is. Innen ered, hogy a húsvéthétfőt sok helyen vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték.
A bárány már egyértelműen keresztény, illetve bibliai eredetű jelkép.
Az Ószövetségből ered áldozati állat jelentéstartalma. Jézus is áldozatként halt meg a kereszten, ezért nevezik őt a keresztények máig Isten bárányának.
De hogy került az ünnepi jelképek közé a nyuszi?
Nos, tulajdonképpen a nyúl is a termékenységet, szaporaságot jelképezi. Német eredetű szimbólum, amelyet hazánkban a XIX. századtól kapcsolunk a húsvéthoz. Édességet, ajándékot csak a XX. századtól hoz a nyuszi a gyerekeknek – mára mégis ez az a jelenség, ami a legtöbbeknek a húsvétot jelenti.
Végezetül jöjjenek a húsvéti ételek!
A két húsvéti klasszikusunk: a sonka és a kalács.
Nagyböjtben, a húsvétvasárnapot megelőző negyven napban tilos volt húst fogyasztani (mára azonban csak a péntekekre vonatkozik egyházi tilalom) – így az emberek különleges ételekkel ünnepelték a böjtölés végét. A sonka fogyasztásának praktikus okai is voltak, mivel a farsangi utolsó disznóvágás lassú füstölésű sonkái éppen a böjt végére készültek el. A sonka mellé feltálalt torma pedig Jézus szenvedéseinek keserűségét jelképezte.
A húsvéti kalácssütés kimondottan magyar szokás. A Jézus utolsó vacsoráján elfogyasztott kovásztalan kenyeret szimbolizálja, de jelképezi a gazdagságot, a jólétet is. Abból az időkből eredeztethető, amikor a nagyböjtben tilos volt a tej és a tojás fogyasztása is, így a böjt végén az emberek ünnepi tésztát sütöttek.
Kész a húsvéti asztalunk, a nyuszifészek és a hímestojás! Jöhet a locsolkodás!
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindenkinek!
