Elgondolkoztál már azon, hogy egy régi korokbeli római mit ismerhetett volna meg a húsvéti történésekből? Alábbi írásom eljátszik ezzel a gondolattal és egy fiktív interjú keretei között hozza közelebb Jézus perét az olvasóhoz. A riportot az Imperium Romanum Nuntium – magyarul: Római birodalmi hírek – nevű, kitalált római újság szerkesztője készíti Quintus Pontius Pilatus júdeai helytartó írnokával.
Imperium Romanum Nuntium: Ez itt a Római birodalmi hírek és itt ül velem Scriba Pennus, Pilátus írnoka, akit arról kérdezek ma, hogy konkrétan mi történt Jeruzsálemben 30-ban, alig egy nappal a helyi lakosság és a zsidók ünnepe előtt. Szervusz! Először is, ki ez a Názáreti Jézus?
Scriba Pennus: Szervusz! Köszöntöm én is az olvasókat! Ez a személy kicsit rejtélyes számomra. A helyiek egy hete még díszben és pompában köszöntötték, azt hallottam egyfajta gyógyító, másoktól azt, hogy prédikátor és vándortanító. Mindenki kedvelte, de aztán rendkívül durva volt a helyi közösséggel szemben, elzavarta a templomi kereskedőket és állítólag még a Jeruzsálemi templomot is le akarta bontani! Ráadásul a helyi értelmiséggel is többször került összetűzésbe. Elég ellentmondásosak a híresztelések.
I.R.N.: Végül miért fogtátok el, mi volt a bűne?
S.P.: Az az igazság, hogy nem is mi kaptuk el, csak megkaptuk az éjszaka közepén. Azt, hogy mit követett el, igazából nem is tudnám konkrétan megmondani, mert eléggé bonyolult és összetett vádak vannak ellene. Végül császár elleni lázítás és felségárulás volt az ítéletben. De ez még köztünk is vitát szított, s elég nagy volt a nyomás rajtunk…
I.R.N.: Hogy érti, hogy csak megkapták, esetleg feladta magát?
S.P.: Nem, a sajátjai fogták el, s ők már előzetesen el is ítélték őt az Istenük káromlásáért, mert ez feléjük főben járó bűn.
I.R.N.: És mit gondol, miért fordultak mégis a római bíráskodáshoz?
S.P.: Hát eléggé megalapozott gyanúm, hogy a főtanács nem akarta, hogy lázítást szítson Jézus és ezért mindenképpen végezni akartak vele. Viszont a zsidók jelenleg senkit se végezhetnek ki, tehát ezért kellett a helytartóság.
I.R.N.: És miért nem Heródeshez fordultak, hiszen pont ott volt Jeruzsálemben és ő ítélkezhet a galileiek felett nem? Ha jól tudom Názáret is ott található…
S.P.: Ezt jól tudja, Pilátus helytartó is hozzájuk irányította először, mert ő maga úgy vélte Jézus ártatlan, továbbá aggodalmas is volt, hogy Jézus híveit felbőszítené egy halálos ítélettel. És hát félő volt, hogy a Praetorium előtti nép megindul, erre a feszült helyzetre tekintettel. Végül Heródes Antipász is ezért küldhette vissza Jézust, akinek, ha jól tudom kedvére volt a tanító. De talán se akarata se lehetősége nem volt Jézussal foglalkozni, hiszen senkivel sem akart konfliktusba kerülni.
I.R.N.: Jézus véleménye szerint milyen tárgyalást kapott?
S.P.: Alapvetően megbíztunk a helyiek felhozott bizonyítékaiban, mert a vádlott nem igazán válaszolt a kérdéseink nagyrészére. A zsidók bizonyítékai azonban csak az Istenkáromlás bűnét alapozták meg, ami római törvények szerint, nem halálos sértés, ha csak nem a császár ellen irányul. De később a főpapok és az elit nagy része egyöntetűen mondta, hogy buzdított a birodalom ellen.
I.R.N.: Ön szerint ez megalapozott vád?
S.P.: Nézze jómagam nem akarok ítélkezésekbe bocsájtkozni, de Pilátus véleménye szerint önmagában ez kevés, még annak fényében is, hogy más hasonlószemélyek, mind lázítottak errefelé.
I.R.N.: De hát mégis elítélte a helytartó? Vagy nem?
S.P.: Jól mondja, valóban így történt, azonban megpróbált Jézusnak megkegyelmezni, ami véleményem szerint talán nagy hiba volt. Tudja a procurator azt mondta a helytartó úrnak, hogy talán ezzel a helyi kegyelemosztással meglehetne oldani a dolgot. Nos ezt ugye a bűnösségének elismerésével lehetett csak megcsinálni. Jézus azonban nem az egyedüli zsidó foglyunk volt. Tudja volt még egy másik rabunk rajta kívül, egy gyilkos rabló, egy Barabás nevű lázadó. Erre nem hiszi el, de a nép inkább őt akarta elengedtetni. Illetve ezt nem tudjuk biztosan, mert nagy volt a zajongás és ordibálás, de mintha inkább Barabás nevét skandálták volna.
I.R.N.: Jó meg volt az abolitio (eljárási kegyelem, római jogintézmény), de ha bűnös miért pont kereszthalál?
S.P.: Ebben már nem igazán mi döntöttünk, mert kötve volt a kezünk, így hátbüntetésnek vesszőzést választottuk ki. Látványos büntetések közül ez a legenyhébb, ezért úgy véltük ezzel majd lankadni fog a vérszomjuk. Véresre is verték szegényt, ki is gúnyolták erőteljesen.
I.R.N.: És aztán mi történt?
S.P.: A nép vérszomja csak nem csillapodott le, keresztet akartak. Skandálták is, hogy „keresztre vele”. A főpapok leginkább a legfőbb Kaifás és a legnagyobb tekintéllyel bíró Annás megfenyegették, hogy ha a helytartó nem küldi keresztre Jézust azzal nem lesz a császár „barátja”. Az uram egyébként sincs túl jó pozícióban, egy ilyen rágalom csak rosszat hozott volna a helytartónak, szóval belement.
I.R.N.: Szerinte akkor kinek a felelőssége Jézus elítélése? Pilátusé?
S.P.: Pilátus szerintem meghozta a helyzetében meghozható egyetlen helyes döntést a végén. Szerintem árulkodó jel mindenki számára jóindulatáról és ártatlanságáról, hogy megmosta kezeit. Ez az ember zsidó volt, a saját vérének volt vele baja, Pilátus ennek ellenére mindent elkövetett, hogy megmentse, de igazándiból az ő keze is kötve volt.
I.R.N.: Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat és a válaszait, a többit az olvasókra bízom. Reméljük, hogy jó döntés született, de ami biztos egy ilyen kereszt nem fogja átírni a Római Birodalom történetét vagy minden napjait!
