Átokházán (ma Ásotthalom) születtet, majd később a halálos ítéletét péntek 13-án mondták ki. Fegyvere a kötél volt, mellyel úgy ölt, hogy öngyilkosságnak állítsa be. Ő volt Pipás Pista, vagy Rieger Pálné Fődi Viktória, kinek nevéhez számos gyilkosság köthető a 19. században.
Első bérgyilkosságát Pampuskáné felkeresésére hajtotta végre. Az asszony sógorát, Dobák Antalt szerette volna eltüntettetni láb alól. Ezután sorra jöttek a gyilkosságok, melyekből bár csak kettőt sikerült az asszonyra rábizonyítani, Dobák Antal és Börcsök Pál megölését, a számuk valószínűleg több, mint húszra rúg.
1932-ben egy névtelen levél érkezett a szegedi ügyészségre, mely azt állította, hogy a szegedi tanyavilág sok öngyilkossága valójában mind bűncselekmény. A levél tartalmát Vér József, Dobák Antal rokona erősítette meg. Elmondta, hogy a férfit rokonai ölették meg, melyért a bérgyilkos két birkát és száz liter bort kapott fizetségül.
Fődi Viktória, vagy ahogy neve elhíresült, Pipás Pista hamar gyanúba keveredett. Az asszony eleinte nem tagadott semmit, de később csak Börcsök Pál megölését vállalta magára. Elkezdődött a nyomozás az ügyben, ahol több testet is exhumáltak, ekkor derült ki: az áldozatokat ülő helyzetükben fojtották meg, majd ezután került sor a felakasztásra, hogy öngyilkosságnak tűnjenek az esetek.
Miután fény derült a bérgyilkos kilétére, nem csak Pipás Pistát, hanem megbízóit is börtönbe vetették. Dobák Antal felesége életfogytiglani fegyházat kapott, Börcsökné 15 évnyi, a további felbujtók pedig 2-15 év közti büntetést. Pista nem érezte magát bűnösnek. Azt állította, neki haszna nem volt a gyilkosságokból, míg felbérlőinek igen, így a valódi bűnösök ők, nem pedig ő maga.
Mit kapott a gyilkosságokért? Rendszerint pénzt, ételt, italt. A megbízó asszonyok nem örültek neki, hogy a háború hosszú évei után férjeik hazakerültek, nem akarták újra gondjukat viselni és ellátni őket. Ekkor keresték fel Pipás Pistát, aki örömmel segített az asszonyoknak. Férfiak iránti dühe elég mély volt, gyermekkoráig nyúlt vissza, sorsa sem indult könnyen. Alkoholista apja gyakran bántalmazta családját. A lány cselédként, pásztorként keresett pénzt a családjának, ekkor szokott rá, már gyerekként a pipázásra. A gazda, akinél dolgozott, rendszeresen megerőszakolta a fiatal lányt. Teherbe is ejtette, majd gyorsan hozzáadta a jóval idősebb Rieger Pálhoz, hogy elkerüljék a felháborodást és azt, hogy a falu a szájára vegye őket. Rieger Pál egy jól élő gazda volt, akivel több gyermekük is született, kikről semmit nem tudunk. Rieger is erőszakosan bántalmazta az asszonyt, aki el is hagyta férjét. Ezután határozott úgy, hogy férfiruhákat viselve, férfiként éli tovább életét. Felmenőitől örökölt egy tanyát, amelyen élt, és napszámos munkákat vállalva tartotta el magát. Sokan úgy vélik, ezért is döntött a férfi lét mellett, hogy több munkát kaphasson a földeken. Ehhez ereje, alkata is megvolt. A helyi csárdában megvolt a külön asztala, ahol gyakran összeverekedett az ottani férfiakkal.
1933. január 13-án, pénteken ítélték el elsőfokon, majd végül áprilisban másodfokon halálra ítélték. Az eljárás alatt férfiként vették őrizetbe, hisz nem saját, hanem férje, Rieger Pál okmányaival tartották nyilván. Ennek megfelelően bebörtönzésére férfi nemének megfelelően került sor. Miután nem szeretett volna cellatársai előtt fürdeni és meztelenre vetkőzni, egy orvosi vizsgálat során derült ki igazi neme. Horthy Thaly Ida leveleinek köszönhetően kegyelmet adott az asszonynak, figyelembe véve, hogy a nő börtönbéli bibliaóráin rendkívüli figyelmet tanúsított. Átszállították egy fogházba Budapestre, ahol 1940-ben érte a halál, szívizom-elfajulás és tüdőtágulat következtében.
