Bár hajunk és szőrzetünk napjainkban már nem tölt be létfontosságú szerepet, igencsak meghatározza megjelenésünket, tükrözi a külvilág számára fizikai, érzelmi, lelki világunkat. Egy bűnügyi nyomelemzőnek azonban a fejünkről lehulló hajszál vagy a cipőnk talpára ragadt szőrszál mégiscsak létfontosságú lehet egy bűntény felderítésében, ugyanis jelentős nyom, amely akár bizonyítékként is szolgálhat.
A fejünkön nagyjából százezer hajszál található, melyekből az emberek többsége általában hetven-száz hajszálat veszít egy nap alatt. Nem meglepő tehát, hogy bár a bűnözők okosak, vagy legalábbis igyekeznek azok lenni, szinte mindig maguk mögött hagynak egy-egy láthatatlan és észrevehetetlen apró bizonyítékot, egy hajszálat vagy szőrszálat. Ilyen hátrahagyott nyom lehet azonban az állati szőr is, melyet szintén gyakran találnak a helyszínelők a tetthelyen. A kriminalisztikai szakértő dolga ilyenkor, hogy megállapítsa, a család kis kedvencétől, az áldozattól vagy az elkövetőtől származik-e a nyom.
Bár egyetlen hajszál önmagában általában kevésnek bizonyul az azonosításhoz, mégis igen hasznos nyom, számos egyéb jellemzője miatt. A haj ugyanis nagyon szívós, a holttest lebomlását követően még évekig képes megőrizni épségét, sőt sokféle méreg is kimutatható belőle. Amennyiben pedig a hajhagyma is kijött a hajszállal együtt, van esély elemezhető DNS-minta kivonására is, ami már azonosításra használható, habár ez sajnos csak az esetek töredékében valósul meg. A Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem paleogenetikusa 2019-ben bár előállt egy új technológiával, amely elméletekben már lehetővé teszi, hogy hajhagyma nélküli hajszálból is elemezhető DNS-t szerezhessenek a nyomszakértők, a genetikai jogvédők felszólalása és a technika körülményes, drága volta még hátráltatja az új technika elterjedését.
A haj- vagy szőrszálak vizsgálatához összehasonlító mikroszkópot hívnak segítségül és a szőr szerkezetét, valamint kémiai tulajdonságait vizsgálják. Ehhez először egy ismeretlen minta szükséges a tetthelyről, majd pedig egy ismert minta az áldozattól vagy a gyanúsítottaktól. A szőr azonban nem csak személyenként változik, hanem egy adott illetőnél is más és másféle szőrzet nő a különböző testrészeken, azoknak általában más és más a keresztmetszetük. A haj, a szemöldök, a szempilla kerek keresztmetszetűek, a hónalj szőrzete ovális, a szakáll pedig háromszög alakú. Ennek okán az vizsgálandó először, hogy mely testrészről származik a tetthelyen talált szőr, hogy a szakértő a gyanúsítottól vagy áldozattól is ugyanarról a részről származó hajat vagy szőrt tudja összevetni az eredeti mintával.
Miután a haj- vagy szőrszál mikroszkóp alá kerül, az is kiderülhet, hogy annak elhullására természetes módon került-e sor vagy pedig erő hatására, a haj megcibálásakor ugyanis a haj magával téphet egy kis hámszövetet a hajhagymából. Amennyiben a szakértő vágott széllel találkozik, arra következtethet, hogy a hajat valamiféle éles szerszámmal levágták, továbbá konkrétan képes meghatározni azt is, hogy ehhez milyen eszközt használtak. Infravörös mikrospektroszkópiával könnyen meghatározható az is, hogy a talált hajszál festett, szőkített vagy más módon színezett-e, valamint, hogy mikor járt annak gazdája legutóbb fodrásznál. Egy egész hajszál az összes korábbi hajfestést képes megmutatni. A hajanalízisből azonban sem a nem, sem pedig a kor nem állapítható meg, viszont a haj általános természete esetenként megadja legalább a nagyrasszbeli hovatartozást.
Mindez a házi kedvencek és egyéb állatok szőrével is működik, melyet bizonyít egy 1994-es jogeset is. Egy sekély sírban megtalálták egy eltűnt nő holttestét, méghozzá egy bőrkabát kíséretében, amely tocsogott a vértől és fehér macskaszőrök voltak ráragadva. A nyomozók tudomására jutott, hogy a nő halála előtt elhidegült férjétől, akinek viszont volt egy hófehér, Hógolyó névre hallgató macskája. A macska véréből vett DNS-minta megegyezett a talált szőrök DNS-ével, ezzel bizonyítva, hogy a sok szőr valóban Hógolyótól származott. Ez lett az első olyan ügy, ahol állati DNS segítségével sikerült egy gyilkosság bizonyítása.
