„Ahol ember van, ott konfliktus is van. Ha pedig hárman vannak, talán megoldás is születik majd.” Társadalmunk alappillére az egymás közötti kommunikáció. Bármilyenek élethelyzetben is vagyunk, előfordulhatnak konfliktusok, olyan párbeszédek, amelyeket meg kell tudnunk oldani. Olykor az érzelmek vagy akár az anyagi javak elhomályosíthatják ezt a célt. De honnan kaphatunk ilyen helyzetben segítséget?
A modern világban egyre gyakoribb, hogy a felmerülő problémákkal az emberek a bíróságokhoz fordulnak. Bíznak abban, hogy az igazságszolgáltatás a törvény erejével és a méltányosságával majd egy korrekt megoldást ad. Hiszen egyértelmű, hogy nekünk van igazunk. Nem újkeletű az az ötlet, hogy egy harmadik, semleges felet, bíznak meg az ilyen konfliktusok kezelésével. A mediáció az idők során megjelent a különféle törzsi és más etnikai vagy vallási csoportoknál, ahol is a tradíció úgy tartotta, hogy a közösség bölcs, öreg tagját kell segítségül hívni a konfliktus kezeléséhez. E szokás az egész világban elterjedt: Afrikától, Európán át Ázsiáig, eljutva Közép- és Dél-Amerikába is, és közben hatalmas fejlődésen és változásokon ment keresztül. Az Európai Unió irányelvei alapján ma a mediátort független szakmai munkát végző szolgáltatóként határozzák meg, a viták kezelésének alternatív eljárási lehetőségeként.
Magyarországon az országgyűlés 2002-ben fogadta el a Közvetítésről szóló törvényt. Eszerint a közvetítés egy sajátos permegelőző vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő eljárás, amelynek a célja, hogy a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezés alapján, a vitában nem érintett harmadik fél segítségével, létrehozzanak egy a vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodást. A mediátor (vagyis a közvetítő) lehet természetes, vagy az adott törvényi rendelkezéseknek megfelelve, jogi személy is. Elsődleges feladata a vita rendezése során a panasz tettenérése, csak ezt követően fogja azonosítani a felek álláspontját. Az emocionális gátakon áttörve tud eljutni a célok összehangolásához, az egyezkedés folyamatához. Tudnia kell tisztázni a konfliktus természetét, és közvetítői tevékenység végén találni egy olyan megoldást, amely az érintett felek számára kielégítő. Fontos kiemelni, hogy a mediátor nem ad tanácsot, és nem dönt a felek helyett. Nem bíróként hallgatja meg a felek álláspontját, hanem egy, a helyzet szerint megkívánt, kommunikációs eszközzel segíti a feleket, hogy ők maguk, egymás között megoldják a felmerült problémákat, konszenzusra jussanak. A célja a kompromisszum, amiben mindkét fél érdeke megvalósul.
A mediációt számos területen alkalmazzák, többek között beszélhetünk büntetőügyi, családi és válási, diplomáciai és iskolai mediációról is. Mediációs eljárást általában akkor vesznek igénybe a felek, ha tárgyalás útján szeretnék megoldani a nézeteltérésüket, ellenben nincsen közöttük kommunikáció. Szempont lehet az is, hogy nem szeretnének egy pert lefolytatni az ügy érdekében, mert nem kívánnak akár hónapokat vagy éveket eltölteni a vita rendezésével. A közvetítői tevékenység is lehetőséget nyújt a titoktartásra, hiszen felmerülhetnek diszkrét vagy kényes ügyek a konfliktuskezelés során, ellenben a titok megtartása a mediációs tevékenység megszűnése után is fennáll.
A közvetítőt a felek közös megegyezésük alapján kérhetik fel. Abban az esetben, ha csak az egyik fél kezdeményezi, hogy az eljárást megkezdjék és lefolytassák, a mediátor közreműködhet abban, hogy a többi (vagy másik fél is) csatlakozzon. A Közvetítésről szóló törvény kiemeli az összeférhetetlenség klauzuláját: közvetítői tevékenység nem végezhető akkor, ha a közvetítő valamelyik felet jogilag képviseli vagy a támogatója, hozzátartozója, vagy vele bármilyen jogviszonyban (például munkaviszonyban) áll. Ennek oka az, hogy mint az igazságszolgáltatás esetében a bírónak, úgy a közvetítői eljárás során a mediátornak is semleges félnek kell lennie. A törvény engedi, hogy adott esetben egy bíró is közvetítőként járjon el. Amennyiben a szükséges képzések teljesítésének eleget tett, az egyes eljárások lefolytatásánál mediátorként tevékenykedhet, ellenben hangsúlyozni kell, hogy ilyen esetekben bírói mivoltában nem jelenhet meg: nem segédkezhet olyan eljárás kapcsán, amelyben bíróként, vagy akár magánszemélyként érintett.
