Fogyasztó az a személy, aki szolgáltatást vagy terméket (a piacon megtalálható árut) vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, és ezt nem üzleti célból teszi. Fogyasztóvédelemnek azt nevezzük, amikor a fogyasztókat szabályok védik a vásárlásaikban, hogy a szolgáltatók csorbíthassák a fogyasztók jogos érdekeit. Ezt a mindennapok eseményein keresztül mindenki érzékeli, bolti vásárlásokkor, éttermeknél, vagy akár egy fodrászszalonban is. Selejtes volt a termék, két centit kértem, de tüsire vágtak, a rántott húsom nyers maradt és a többi. Tudok szólni, hogy problémám van és nagy eséllyel hamar orvosolják sérelmemet.
Viszont mi van akkor, ha például egy közösségi teret akarok igénybe venni és mondjuk nem akarok egy csoportosulást összehívni a parkba? Felmegyek egy online közösségi applikációra és hamár offline nem tudom hatékonyan akaratomnak megfelelően elérni ismerőseimet vagy szolgáltatásokat, ott rögtön megtehetem. Ezért is jöttek létre ezek a terek, mondta a jelenleg legnagyobb ilyen cég alapítója, Mark Zuckerberg(Facebook) egy 2008-as interjújában, és azóta is kardoskodik emellett. És valóban felmegyek és majdnem mindent megtalálok, vagy feldobja az app, vagy rákeresek, egy-két kattintással. Éhes vagyok? Kiszállítás! Unatkozom? Videók, képek, bejegyzések, játékok, zenék, ismerős és ismeretlen arcok vég nélkül! Magányos vagyok? Társkereső! Kéne egy nagyon puha kis szőnyeg, amin fekve szívesen tölteném az időt, miközben mondjuk a kedvenc Pázmány-os előadásodat hallgatod? Wish már fel is dobta!
Tehát rendkívül hatékony a rendszer, ha ne talántán lenne egy pandémia, mi továbbra is élveznénk a közösségünk legjobb szolgáltatásait. Mégis mi a probléma akkor? Hiszen csak otthon kell ülnöm és minden megy a régiben, leszámítva, hogy nem kell emberek közé menni (mondjuk egyre többet halljuk, hogy ez csak pozitív lehet). Nos ezek valóban pozitív dolgok, de elmegyünk a negatív oldalak mellett.
Mindenki tudta pár dolgot mondani, amit sérelemként élt meg. Bannoltak, egy szerverről,meg se mondták miért, a gyermekem pornógráfiával találkozott online közösségi téren, felépítettem egy facebook/insta/YouTube/stb. oldalt és letiltották, olyanra hivatkozva, amiért másokat nem tiltottak le, a véleménynyilvánítás szabadságában korlátoztak, a sajtószabadságot korlátozták, privát adataim kerültek olyan helyekre, ahova én nem akartam volna, hogy eljussanak, és még több oldalon keresztül sorolhatnám. Nyilván van jogorvoslat, például Dublinban vagy Kaliforniában, annyi pénzért, hogy meg se éri a fogyasztónak, de az tuti, hogy a szolgáltató tulajdonosa, meg se érzi majd, a három-négy év után fizetendő bírságot. De például, aki Instagramijából élt meg, és a törléssel elveszti bevételeit, vagy az a politikai párt, akit szélsőséges értékei miatt tiltanak le a kampány hajrában, vagy az a család, ahol a kisgyerek édesanyja hitelkártyájáról utalja el a két havi megtakarításokat, mert bár a pénzt nem érti, de a Twitch-en nézett influencer-je a videó végén megjegyzi, hogy minden támogatás jól jönne neki.
Ha ezeket az online eseteket átkonvertálnánk offline esetekre, azonnal rávágná mindenki, hogy ez mind bűncselekmény, illetve semmis a kisgyermek esetében. És igazából az a kérdés, miért lenne az online tér más, mint az offline? Talán, mert egy személy/vállalat alkotta térről beszélünk, ami az ő/annak a kis játszótere. Vagy azért, mert csatlakozásnál beikszeltünk egy közösségi alapelves szerződést. Ugye hát elfogadtuk és felek egybe hangzó akarata, alapján már kész meg is vagyunk. Tehát hiába szólunk, hogy kérem a gyermekem csak hatéves volt, amikor tizenegynek állította be magát és regisztrált fel az oldalra, majd dobott el annyi pénzt, amit még nem is tudott volna kiolvasni. Ha ez mondjuk egy bevásárló központban történik, talán, csak annyi a történet vége, hogy az édesanya visszaköveteli és visszakapja, hivatkozva a semmisségre. Ellentétben az online térrel, ahol leginkább a „volt nincs” játszódik le.
A kérdés tehát az mikor lesznek a tudatipari cégek visszaminősítve a játszótér zsarnokaiból, közösségi terek tulajdonosaivá, és ezt ki fogja tudni kikényszeríteni. Magyarország elég, vagy az Unió kell ehhez, vagy talán az se elég erős ehhez?
