Ha kicsit is gyakorlott túrázók, sátorozók vagyunk, vagy csak a horvátországi nyári kemping után kipróbálnánk valami izgalmasat itthon, a hideg idő se tarthat vissza! A sapka-sál-sátor trió mellé azonban érdemes azt is összeszednünk, hogy hogyan, hol s miként lehet szabály követően vadkempingezni.
Sokan rávágják erre, hogy az erdőben tilos sátorozni - csak így egyszerűen. Szerencsére ennél árnyaltabb a helyzet, amiről az Erdőtörvény, az 2009. évi XXXVII. törvény rendelkezik pontosan. Az erdőben üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, azonban csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni.
A megfogalmazás elég egyértelmű, bár kicsit félszeg. Elméletileg, kiskapukat keresve persze mondhatnánk, hogy ha 24 órát meg nem haladó sátorozást tervezünk, akkor nem kell hozzájárulást kérnünk, tehát egy éjszakát kihúzhatunk. Sőt, ha tovább állunk, a következő helyen megtehetjük ugyanezt. A gyakorlatban azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a fentiek alól kivételt jelentenek a természetvédelmi területek és a nemzeti parkok, ahol sátorozni csak a kijelölt helyeken szabad. Ilyenből pedig nincs sok, úgyhogy marad a második opció, engedélyt kell kérni az adott nemzeti park igazgatóságánál, aztán drukkolni, hogy meg is kapjuk azt. Sok helyen ez illetékhez kötött, de általában meg szokták adni. Fontos kiemelni, hogy a fent idézett erdőtörvény a nevéből adódóan is csak az erdőkre vonatkozik, többször azonban réteken, kaszálókon, megművelt területeken kellene megszállnunk éjszakára. Ilyen esetekben értelemszerűen a tulajdonos hozzájárulására van szükség, aki nem tartózkodik folyamatosan a földjén. Akárhogyan is járunk el, semmiképp se okozzunk kárt a szántóföldi termésben, a növényekben ott tartózkodásunkkal.
Ha már kempingezés, valószínűleg vacsorázunk is majd, amit tűzön készítünk el. A tűzgyújtásra az egész ország területén fokozottan figyelni kell, megteremtve a biztonságos körülményeit. Legyen szó akár kijelölt, kialakított tűzrakóhelyről, akár általunk készített, ideiglenes tűzrakóról, az alábbiak alapján kell eljárnunk. Meggyújtás előtt meg kell tisztítani a közvetlen környéket száraz levelektől, hogy a tűz esetlegesen ne terjedhessen át az erdőre. Nem szabad felügyelet nélkül hagyni az égő tüzet vagy a ki nem hűlt parazsat, sőt, egyenesen fel kell készülni a tűz „s.o.s” eloltására, ha esetleg feltámadna a szél, vagy bármely okból szükség lenne rá. A móka végeztével pedig gondosan el kell oltani a tüzet, kétszer is meggyőződve arról, hogy az el is aludt. Az aktuális tűzgyújtási tilalomról és számos egyéb hasznos információval a www.erdotuz.hu weboldal, valamint az onnan elérhető szakmai honlapok tájékoztatnak.
Csak a rend kedvéért megemlítem, hogy az erdő tisztaságáért minden túrázó felelősséggel tartozik. Akik a természetben barangolnak általában azért teszik, mert szeretik, tisztelik, feltölti őket, és éppen ezért óvják is azt. Ne hagyjunk semmi mást a sátorhelyünkön, mint a sátor által lenyomott füvet, ami néhány órával sátorbontás után magához is tér. Ne legyünk restek felszedni más szemetét, érdemes ehhez szemeteszsákot és akár kesztyűt is magunkkal vinni, sajnos nem is kell különösen nyitott szemmel járjunk, hogy megtöltsük a túra végére.
Amennyiben az egyre népszerűbb őszi program, az Országos Kéktúra kapcsán merül fel bennünk ez a kalandos megszállási forma, fontos tudni, hogy a Kéktúra nagyjából fele tájvédelmi körzeteken, nemzeti parkokon halad át. Ne felejtsünk el a fentieknek megfelelően eljárni, engedélyt kérni, szem előtt tartani a tűzrakási szabályokat és semmi egyebet nem hagyni magunk után, mint lábnyomokat.
