Ha gimiben azt mondták volna nekem, hogy soroljak fel néhány bűncselekményt, az emberölés után alighanem a pénzmosást említettem volna. Ha ezen felül azt is mondták volna nekem, hogy néhány évvel később nemcsak, hogy több bűncselekményt is ismerek majd, de a pénzmosás hazai szabályozásáról fogok egy cikket közölni, nem nagyon hittem volna el. Mindenesetre most ez következik.
A pénzmosás olyan legális műveletek leplezése alatt folytatott illegális gazdasági szolgáltatás, amelynek célja, hogy valamely korábban elkövetett bűncselekményből származó anyagi javakat látszólag legális forrásból származó javakká alakítson át. Ezen - kriminológiai - definíció lényege tehát, hogy egy, a pénzmosáshoz viszonyítva már korábban elkövetett bűncselekményből származó anyagi hasznot látszólag - azért látszólag, mert valójában szó sincs legális szerzésről, hiszen bűncselekmény elkövetésének az eredménye az anyagi haszon, amely büntetőjog-ellenes cselekményt leplezni kívánja a pénzmosás törvényi tényállását megvalósítő elkövető - legális haszonná konvertáljon át. Mindebből az is kitűnik, hogy a pénzmosás egy járulékos bűncselekmény, hiszen – ahogy a definícióból világosan kitűnik – egy, a Büntető Törvénykönyv Különös Része által pönalizált, korábban megvalósult bűncselekményhezkapcsolódik, amely időben korábban realizált deliktum ekképpen előfeltételét képezi a pénzmosás - bűncselekmény létrejöttének. A hatályos Btk. Különös Része a pénzmosást egyébként önálló fejezetben (XL. Fejezet), a 399., a 400., valamint a 401. szakaszban szabályozza. Ami a pénzmosás alaptípusait illeti, legfőbb sajátosságaik szerint négy alaptípust különböztethetünk meg egymástól, így a dinamikus pénzmosást, a statikus pénzmosást, a saját pénz mosását és a gondatlan pénzmosást. Ez a négyes felsorolás a pénzmosás – előbb már említett – Különös Részi szabályozásval áll összefüggésben.
A 399. szakasz első bekezdése szerint a pénzmosás – ami a pénzmosás dinamikus alaptípusának felel meg – a más által elkövetett (1) szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó (2) dolog, (3) eredetleplezési céllal történő (4) átalakítása, átruházása, gazdasági tevékenység gyakorlása során történő felhasználása, a dolgon fennálló jog (vagy az e jogban bekövetkezett változás), illetve a dolog fellelhetőségi helyének az eltitkolása vagy (5) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenyeség elvégézése vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele. A dinamikus pénzmosás legfőbb jellemzője tehát az, hogy az elkövetési magatartás vagyontranszformációt eredményez. Valamiféle (természetesen hasznot hajtó) gazdasági tevékenység zajlik, ám a látszat kedvéért mikor kisebb, mikor nagyobb veszteséget is hajtanak ezek a gazdasági tevékenységek.
A pénzmosás statikus akkor, amikor – a dinamikus pénzmosás szerinti első kettő fogalmi elemen túl (1-2) – a más által elkövetett, szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolog megszerzése (3) saját célra vagy harmadik személynek (4) megőrzése, kezelése, használata vagy felhasználása, azon vagy az ellenértékén más anyagi javak megszerzése, (5) ha a dolog eredetét az elkövető az elkövetés időpontjában ismerte. Ez esetben az elkövetési magatartás nem eredményez vagyontranszformációt. Eklatáns példa ezen pénzmosási alakzat megvalósulására, amikor valaki illegális vagyont páncélszekrényben őriz.
Saját pénz mosásáról beszélünk akkor, amikor a pénzmosás a más által elkövetett (1) szabadságvesztéssel büntetendő, saját előcselekmény elkövetéséből származó dolog, (2) ezen eredetének leplezése céljából (3) gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználása, (4) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele. Főbb vonalati tekintve ezen alakzat majdhogynem azonos az előzővel, ám eltérést jelent a statikus pénzmosáshoz képest, hogy a saját pénz mosását mindig az alapbűncselekmény elkövetője valósítja meg.
Végül, gondatlan pénzmosás valósul meg, ha a pénzmosás (1) gondatlanságból a szabadságvesztéssel büntetendő előcselekmény elkövetéséből származó dolog (2) gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználása, (3) a dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenység végzése vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevétele. Szintén hasonlít az előzőre, ám míg a saját pénz mosását csak az követheti el, aki az alapbűncselekményt is elkövette, addig gondatlan pénzmosást csak és kizárólag az hozhat létre, aki nem vett részt az alapbűncselekmény realizálásban. A gondatlanság abban mutatkozik meg, hogy a pénzmosást megvalósító személy nem volt tisztában – holott a körülményekből adódóan tisztában kellett volna lennie – a dolog bűnös eredetével.
A pénzmosás fázisaival kapcsolatban az uralkodónak tekinthető – egyébként az Amerikai Egyesület Államokból származó – nézet az ún. „három fázis modell”. Ezen felosztás szerint három fázisra osztható fel a pénzmosás folyamata, ezek: az elhelyezés, a rétegzés és az integrálás. (Megjegyzést igényel, hogy a konkrét megvalósulás során nem szükségszerű az, hogy mindhárom fázison átmenjen az elkövető.)
Az első szakasz az elhelyezés. Ennek során a készpénz elválik az alapbűncselekménytől és pénzügyi szervezetekhez kerül át. Az esetek túlnyomó többségében bankokhoz kerül a büntetőjog-ellenes magatartásból származó pénz, ám rövid időn belül onnan is továbbküldik (vagy továbbküldetik) valamely másik bankba, illetve sokszor át is váltják (vagy át is váltatják) azt az elkövetők. Az imént zárójelbe tett műveltetős szerkezetű kifejezések indoka az, hogy nemritkán az illegális cselekményből folyó pénzt nem maguk az elkövetők viszik be a bankba, hanem ún. „strómanokat” alkalmaznak ezen cél realizálása érdekében azért, hogy kerüljék a lebukás (így a büntetőjogi felelősségrevonás) veszélyét. A rétegzés fázisában az illegális cselekményből folyó pénzt elválasztják a forrástól és a bevételt úgy rejtik el, hogy az azt megszerző és a bűncselekményből származó pénz közötti kapcsolatot ne lehessen felderíteni, az rejtve maradjon. Különböző – az elkövetők szempontjából lehetőleg minél komplexebb – pénzügyi tranzakciók (például vásárlások, elektronikus átutalások, többszöri átutalások)
révén az illegális bevétel eredete le- illetve visszakövethetetlenné válik. Tipikus rétegzési módszernek tekinthető az, amikor az illegális bevételt kisebb összegekre osztják és több – általában külföldi – pénzintézetnek küldik el.
A legalizációs folyamat utolsó szakasza az integrálás. Ekkor a pénzmosó már törvényes magyarázatot tud adni a hirtelen (akár egyik napról a másikra) felgyülemlett nemkevés vagyonára, illetve az ahhoz való hozzájutásra. Amennyiben az elkövető eljut eddig a fázisig, a lebukás veszélyétől csak mérsékelten kell tartania, hiszen ekkor már legfeljebb csak informátor segítségével lehet felderíteni az elkövetők személyét. Ennek az az egyszerű oka, hogy a bűncselekményből származó vagyon visszakerül a gazdaságba, ezáltal a pénz elismert pénzügyi intézettől indul útjára és oda is érkezik meg.
