A Hágában található Nemzetközi bíróság 1945-ben jött létre az ENSZ alapokmánya folytán, amelynek fő feladata az államok közötti viták eldöntése. Az első ügyét egy évvel a megalakulása után 1947-ben kapták a bírák, amely Albánia és az Egyesült Királyság között zajlott.
A korfui incidenst más néven a korfui-szorosi incidens 1946. május 15-én vette kezdetét és november 13-án zárult le, amely a Nemzetközi Bíróság első ügye és a Hidegháború első diplomáciai konfliktusa volt. A második világháború során a szigetet a német és olasz csapatok stratégiailag fontosnak ítéltek, ezért rengeteg aknát telepítettek a sziget partjaira és a vízbe. A világháború átvonult a térségen és a szövetségesek elkezdték megtisztítani a partvidéket és a területet aknamentes övezetté nyilvánították. A 7 hónapon át tartó konfliktus kezdete ugyan nem az aknákkal volt kapcsolatos. Májusban brit hadihajók haladtak át a szoroson, amelyre az albán parti őrség tüzet nyitott. A sértett fél kormánya kifejezte tiltakozását, amire az elkövető fél tévedésnek és hibának nevezte a lövöldözést. Az Albán vezetés néhány nap múlva érthetetlen módon teljesen mást kommunikált le a sajtó felé és kijelentette, hogy a partszakasztól számított 3 mérföld az ő területük és csak az engedélyükkel haladhat át hajó ezen a térségen. Ilyen körülmények között haladt át 2 Brit hadihajó a térségen Október. 22-én, amelyek aknára futottak és közel 50 tengerész az életét vesztette és közel ennyi meg is sérült. A britek 1947-ben adták be a keresetüket a hágai törvényszéknek, akiktől 2 pontban kértek állásfoglalást. Az első, hogy felelős-e az albán kormány az aknára futás miatt? A második pedig, hogy megsértették-e Albániát azzal, hogy a hajóik a szorosban tartózkodtak? A bírák hosszas több évig tartó tanácskozás után nagyarányú többségben az Albán Népköztársaságot tartották felelősnek a szerencsétlenségért, hiszen nem tartották elképzelhetőnek, hogy valaki az ország tudomása nélkül telepítsen aknát a part közelébe. A második kérdésre pedig szintúgy nagy egyetértésben az Egyesült Királyság mellett ált ki a bíróság és megjegyezte, hogy a kereskedelmileg fontos szorosok hajózhatóak békeidőben és ez nem sért szuverenitást. A bíróság tehát az Egyesült Királyságnak adott igazat mindkét esetben és kártérítés fizetésére kötelezte az Albán Népköztársaságot, amelyet megtagadtak. Ezután a felek nem is kommunikáltak egymással cirka 50 évvel később született meg a 2 ország között a diplomáciai megállapodás és a vita teljes lezárása.
