Az ártatlanság vélelme egy olyan római jogi eredetű jogviszonyokat meghatározó norma, amely alkotmányos alapelvünk része. Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (2) bekezdése szerint „senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg”. Ám sajnos előfordul, hogy a büntető eljárás során – vagy hiba, vagy a döntést hozón kívül eső egyéb körülmény folytán - ártatlan embereket ítélnek el, akik így jogtalan büntetést szenvednek el. Ez a cikk az ő kártalanításukhoz való jogukkal foglalkozik.
Magyarország Alaptörvényének IV. cikk (4) bekezdése biztosítja az ártatlanul elítéltek jogait, amely kimondja, hogy „akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult”. Ezen felül az V. cikk úgy rendelkezik, hogy „mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.”
A kártalanítás fogalmát a 41/2003 (VII.2.) AB határozat határozza meg: „A kártalanítás (visszatérítés) intézménye az állam büntető hatalmának gyakorlása során előforduló tévedések orvoslását szolgálja; feltételeit és korlátait a büntetőeljárási jogszabályok határozzák meg.” A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény CVIII. fejezete foglalkozik az alaptalanul alkalmazott szabadságkorlátozásért járó kártalanítással. E fejezet 845. §-a szerint kártalanítás a következő esetekben járhat: letartóztatásért, előzetes kényszergyógykezelésért, bűnügyi felügyeletért, valamint az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, a jogerős ítélet alapján végrehajtott szabadságvesztésért, elzárásért, javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért a törvényben meghatározott esetekben.
A kártalanítási igényt egyszerűsített kártalanítási eljárásban (kérelemre indul) vagy kártalanítási perben (keresetlevéllel kell megindítani az állammal szemben) lehet érvényesíteni a kártalanítást megalapozó határozat közlésétől számított egy éven belül. Ha időközben, az eljárás alatt a kártalanítást igénylő meghal, az örököse a haláltól számított hat hónapon belül kérheti az eljárás folytatását.
A kártalanítási perben a kár megtérítését, illetve nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíjat lehet követelni úgy, hogy a büntetőügy során eljárt meghatalmazott védő díját és költségeit nem lehet érvényesíteni. A kártalanítási összeget a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályairól szóló 138/2018. (VII. 26.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a kártalanítás jogalapját képező szabadságkorlátozás napjainak száma és a kártalanítás egy napra eső összegének a szorzata teszi ki.
A kártalanítási összeghez való hozzájutás azonban egyértelműen nem enyhíti azokat a pszichológiai sérelmeket és elveszített éveket, melyeket az ártatlanul elítélt szenvedhet. Vegyük példának a lengyel Tomasz Komenda esetét, akit 1997-ben 18 évnyi börtönbüntetésre ítéltek, mert a bíróság szerint megerőszakolt és megölt egy 15 éves lányt. Mindez egy téves DNS vizsgálat miatt történt, melynek újravizsgálata után bebizonyosodott, hogy ártatlan. A férfi ügyvédje 2018-ban 540 millió forintnyi összeget követelt, de Komenda továbbra is pszichológiai kezelés alatt áll, hogy fel tudja dolgozni az évek alatt elszenvedett bántalmazásokat.
