Rengeteg szakember foglalkozik a halállal, legyen az tudományos, spirituális, jogi, gazdasági vagy társadalmi értelemben véve. Az ezzel kapcsolatos témáknak kimeríthetetlen tárházából két fontos jelenséget emelek ki ebben a cikkben, melyek összefüggenek a kegyeleti joggal is: az orvosképzés számára, tudományos célra felajánlott holttestekkel kapcsolatos tudnivalókat, illetve az elhunyt szerveinek átültetésére vonatkozó szabályokat.
Mindezek kifejtése előtt érdemes tisztázni a kegyeleti jog fogalmát, azt, hogy jogilag ki számít halottnak, illetve, hogy mégis milyen jogok kapcsolódhatnak hozzájuk: hiszen a jogképesség a halál beálltával megszűnik, ez azt jelenti, hogy az elhunytat személyiségi jogok sem illetik meg. Ennek a problémának a megoldására szolgál a kegyeleti jog. Ez a halott hozzátartozójának, vagy a végrendeletben megnevezett személynek, aki valamifajta részesedést kapott az örökségből a saját személyiségi joga (kivéve abban az esetben, ha a végrendeletben jogi személy szerepel, ez esetben személyhez fűződő jogról beszélünk). Tehát gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a kegyeleti jog az élők joga arra, hogy az elhunyt emlékét védjék. Példák erre: a halott becsületének, méltóságának, jó hírnevének, titkainak védelme, földi maradványainak tiszteletben tartása, végtisztesség megadása. A kegyeletsértés a Polgári és a Büntető Törvénykönyvben is szerepel.
Ki számít elhunytnak?
Biológiai szempontból ezt viszonylag egyszerűen meg lehet állapítani, azonban rengeteg olyan eset létezik, amikor a válasz megtalálása erre a kérdésre jóval körülményesebb. Fontos kiemelni, hogy sokszor a halottnak nyilvánított személy nem ténylegesen halt meg, hanem csak jogilag számít annak. A halottá nyilvánításról a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Második Könyvének Első Része, azon belül a II. cím (A holtnak nyilvánítás) rendelkezik.
Vannak olyan esetek, amikor nem tudják orvosi vizsgálattal alátámasztani a halál tényét, mert nincs meg a holttest, azonban a halál beállta, helye és időpontja is ismert. Ilyenkor a bíróság dönt arról, hogy halottnak nyilvánítja-e az adott személyt. A halál beállta csak valószínűsíthető akkor, hogyha egy személy eltűnt, és öt évig nem kerül elő, nem jelentkezik, nincsen róla új információ, ami arra utalna, hogy az illető életben van. Ekkor a függő jogi helyzetek megszüntetése érdekében valószínűsítik az adott ember halálát, így a bírósági határozat rendelkezik a holttá nyilvánításról.
A halál napját a bíróság a körülmények vizsgálata alapján határozza meg. Amennyiben erre nincs mód, a halál beálltának időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja. Akit holtnak nyilvánítottak, az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.
“Hic mortui vivos docent” - “Itt a holtak tanítják az élőket.”
Abban mindannyian egyetérthetünk, hogy az orvosképzés borzasztóan fontos, hiszen nem mindegy, kihez fordul az ember, hogyha egészségügyi panaszai vannak. Ehhez elengedhetetlen, hogy az egyetemi hallgatók a lehető legjobban megismerjék az emberi testet, erre a legjobb mód pedig az anatómiai boncolás. Ez többek között abban is különbözik a „normál” boncolástípusoktól, hogy a tetemet tartósítják, és 2-3 évig használják fel oktatási célra. Ezután az adott egyetem gondoskodik a hamvasztásról és az egyetemi parcellában / temetőben való elhelyezésről. A holttestekért cserébe az egyetemek nem fizetnek, csak a sírgondozást tudják magukra vállalni. A kegyeletsértés elkerülése végett a holttestet végig tisztelettel, a kegyeleti és etikai szabályok betartásával kezelik.
Az a személy, aki úgy dönt, hogy halála után oktatási célra ajánlja fel földi maradványait, közjegyző jelenlétében tett felajánlói nyilatkozatot kell aláírnia, amelyet hitelesítenek. A felajánlást az elhunyt végakaratként kezelik, a döntést a hozzátartozók később nem másíthatják meg. Amennyiben az elhunyt konkrétan nem nyilatkozik felajánlási szándékáról, de az ellen nem is tiltakozik, akkor az eltemetésére kötelezett hozzátartozója is írásos beleegyezését adhatja a test oktatásra történő felhasználásához. Mindezekre a 1997. évi CLIV. Törvény egészségügyre vonatkozó rendelkezései adnak lehetőséget.
Halottak szervátültetése Magyarországon
A szervátültetéssel kapcsolatban is a fentebb már említett törvény XI. Fejezetének Szerv- és szövetátültetés része rendelkezik. Annak ellenére, hogy a halottak testéből való szervátültetések száma lényegesen alacsonyabb, mintha élő ember adományozott volna, abban az esetben, ha egy személy agyhalott lesz, a magyarországi szabályozásnak megfelelően donor lehet. Itt a „feltételezett beleegyezés” elve érvényesül, tehát ha valaki életében nem nyilatkozott arról, hogy nem akar szervdonor lenni, akkor úgy kezelik, mintha beleegyezett volna, amennyiben az illető elmúlt 18 éves. Tiltakozó nyilatkozatot közokiratban, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban lehet tenni. Ha az érintett még kiskorú, akkor a törvényes képviselő írásos hozzájárulása szükséges az adott szerv kivételéhez.
