Képzeljük el, ahogy egy kellemes, augusztusi délutánon sétára indulunk. Ahogy megyünk, az utcán találunk egy értékesnek látszó napszemüveget, felvesszük, jól nézünk ki benne és ezen felbuzdulva meg is tartjuk, most már a miénk. Jól hangzik nem? Kár, hogy a valóságban ez nem így működik.
A fent leírt szituáció sok mindenkinek lehet ismerős, hiszen bármikor előfordulhat, hogy találunk valami olyan dolgot, amelyet a tulajdonosa látszólag eldobott, vagy valószínűsíthetően elveszített. Azonban annak már kevesebben lehetnek tudatában, hogy ilyenkor mit kéne tenni, illetve mi lenne a helyes megoldás azokra a kérdésekre, amik ilyenkor előjöhetnek, mint például, hogy mit kell kezdeni az adott tárggyal, hogyan találhatjuk meg a tulajdonost, vagy ha ez lehetetlennek tűnik, kinek kell leadni azt, vagy, hogy meg lehet-e egyáltalán tartani, amit találtunk. Ezekre a kérdésekre a válasz jórészt a Ptk. Ötödik könyv-Dologi jog, XVII. Fejezet A találás című részében leledzik.
Először is, a találás szabályai:
Előfordulhat, hogy buszmegállóban várakozva elhagyott kesztyűket, sapkákat találunk, de nem foglalkozunk velük, mert az értéktelennek tűnő, már koszosabb ruhadarabra valószínűleg nem tartunk igényt. Ezt azért fontos kiemelni, mert a találás szabályai csak akkor érdekesek számunkra, ha az adott dolgot meg is akarjuk tartani. Ahhoz azonban, hogy a talált dolognak új tulajdonosává váljunk - a Ptk 5:54§ (1) bekezdését, illetve az 5:55§ (2) bekezdését alapul véve - három dolognak kell megfelelnünk, ezek pedig a következők; 1.) mindent megtettünk annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa, 2.) a dolog tulajdonosa a dologért a találástól számított 1 éven belül, élő állat esetén 3 hónapon belül nem jelentkezik és a 3.) a dolog tulajdonjogára mi igényt tartunk és erről a jegyzőnek nyilatkozatot teszünk.
A megtalálónak vannak bizonyos kötelezettségei is, nevezetesen az, hogy a talált dolgot köteles a találástól számított 8 napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának vagy az átvételre jogosult más személynek átadni. Ez néhány esetben – például, ha az elveszített tárcában benne van a tulajdonos személyi okmánya – nagyon egyszerű. Viszont, ha nem tudjuk egyértelműen megmondani, hogy kinek szolgáltassuk vissza az elveszített dolgot, akkor a találás helye szerint illetékes jegyzőt kell felkeresnünk és neki kell átadnunk a dolgot 8 napon belül. Innentől a jegyző eljárásáról beszélünk. A jegyző – ha a dolog tulajdonosának személye nem állapítható meg – a dolgot az átadástól számított 3 hónapon át megőrzi, ha ez idő alatt nem jelentkezik a tulajdonos és mi igényt tartottunk a dologra, azt a jegyző kiadja nekünk, ez azonban még nem jelent tulajdonszerzést. Az 5:57§ értelmében ez idő alatt a dolgot, állagának sérelme nélkül, használhatjuk, de nem adhatjuk el, nem terhelhetjük meg és nem engedhetjük át másnak a használat jogát. A tulajdonszerzés csak a találástól számított egy év elteltével történhet meg, ha az eredeti tulajdonos nem jelentkezik érte ez idő alatt.
Közönség számára nyitva álló helyen talált dolog szabályai:
Amikor közönség számára nyitva álló helyre gondolunk, akkor például a bankot, a postát, a különböző hivatalokat, üzleteket, mindenfajta tömegközlekedési járművet, plázákat értjük ez alatt, szóval bármilyen olyan helyet, ahova bárki beléphet. Az így talált dolgokra más szabályok vonatkoznak: tulajdonjogukra nem tarthatunk igényt. Találóként kötelezettségünk az ilyen helyen talált dolgot az üzemeltető alkalmazottjának késedelem nélkül átadni. Ez a banki, postai dolgozónak vagy bolti eladónak a buszon pedig a buszvezetőnek történő átadást jelenti. Ezt követően a dolgot az üzemeltető – ha a talált dolog átvételére jogosult személy kiléte nem állapítható meg – 3 hónapig megőrzi, vagy azt az átadástól számított 8 napon belül a jegyzőnek átadja. Ha a tulajdonos nem jelentkezik, a dolgot értékesítik és az ebből befolyó pénz az államot illeti meg.
Ha mindent becsületesen csináltunk: A találódíj
Amennyiben a talált dolog nagyobb értékű - például egy telefon vagy arany ékszer- és a megtalálóként becsületesen, a szabályozásnak megfelelően jártunk el – tehát mindent megtettünk annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgát visszakaphassa - méltányos összegű találódíjra tarthatunk igényt, akkor, ha nem szerezzük meg ezen dolgok tulajdonjogát, mert az eredeti tulajdonos jelentkezett értük. Ez az igény a jutalomra erős védelemben részesül, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az 5:62§ (2) bekezdése, melynek értelmében, a találó meg is tagadhatja a dolog átadását a tulajdonosnak mindaddig, míg jutalmát (a megőrzés során felmerült költségeit és tálalódíját) meg nem kapja. Ezek a jogok akkor is megilletnek minket, ha a talált dolgot a megfelelő hatóságnak átadtuk.
Kincset találtam! Mi a teendőm?:
Kincsnek minősül minden olyan, egyébként igen értékes dolog, amelyet ismereten személyek elrejtettek vagy amelynek tulajdonjoga egyébként már régen feledésbe merült. Először is, az ilyen talált ”kincset” kötelesek vagyunk az államnak felajánlani és ha az állam erre a dologra nem tart igényt akkor szerezhetjük meg a tulajdonjogot, ha pedig az állam mégis igényt tartana a dologra, akkor a talált kinccsel értékarányos díjra vagyunk jogosultak. Ez alól a szabályozás alól az 5:64§ (3) bekezdése említ kivételt: ha az általunk talált dolog a védett kulturális javak körébe tartozik, - például ilyennek minősül, amikor őskori leletet találunk a leendő házunk alapjának kiásása közben - akkor annak tulajdonjoga mindenképpen az államot illeti meg.
Esetleges jogkövetkezmények
Mivel a jogszabályok pontosan előírják a követendő eljárást arra az esetre, ha találunk valamit, amit megtartanánk, jó, ha tisztában is vagyunk ezekkel a szabályokkal, ugyanis büntetőjogi következményei is lehetnek annak, ha valaki nem igyekszik megtalálni az elveszített dolog eredeti tulajdonosát, hanem önkényesen csak megtartja azt. Ezt a büntetőjogban jogtalan elsajátítás bűncselekményeként szankcionálják. Súlyosabb bűncselekmény, lopás, valósul meg akkor, ha valaki olyan tárgyat tart meg, amelyet a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más épületben, helyiségben, a közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítási eszközén esetleg szállodában vagy üzlethelyiségben veszített el valaki.
Épp ezért, sosem szabad feltételeznünk, hogy amit találtunk az már nem kell senkinek, akkor sem, ha például a szemetesből halásszuk ki az adott dolgot, hiszen miért kockáztatnánk egy esetleges büntető eljárást egy olyan dolog miatt, ami adott esetben jogszerű eljárás keretében is a miénk lehet.
