A legtöbben közvetlenül alighanem a szavazatszámláló bizottsággal találkozhatnak az egyes választások alkalmával, ám ez a bizottság csupán a rendszer legalján helyezkedik el. (Ez persze nem jelenti, hogy nem látna el fontos feladatot.) Hogy milyen választási bizottságok léteznek még, miként határozható meg a választási bizottság fogalma, illetve, milyen elvi szempontok hatják át az egyes bizottságok szabályozását, a cikkben fény derül.
A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 14. szakaszának első bekezdése először meghatározza a választási bizottságok fogalmát, eszerint: a választási bizottságok a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei. Ezt követően kerül sor (továbbra is a 14. szakasz első bekezdésben) a választási bizottságok feladatának megjelölésére: megállapítják a választási eredményt, biztosítják a választások tisztaságát, törvényességét, érvényesítik a pártatlanságot, illetve – amennyiben az szükséges – helyreállítják a választás törvényes rendjét. A hivatkozott szakasz második bekezdése pedig taxatív felsorolást ad a választási bizottságokról, így Nemzeti Választási Bizottságról, területi választási bizottságról, országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottságról, helyi választási bizottságról, valamint szavazatszámláló bizottságról beszélhetünk. A 14. szakasz negyedik bekezdése rögzíti továbbá, hogy minimum hány tagból kell állniuk a választási bizottságoknak. A Nemzeti Választási Bizottság legalább hét, a szavazatszámláló bizottság, valamint az egy szavazókörrel rendelkező településen a helyi választási bizottság legalább öt, a területi választási bizottság, az országgyűlési egyéni választókerületi bizottság és a több szavazókörrel is bíró településen a helyi választási bizottság legalább három tagból áll.
Az egyes bizottságok összetételét illetően az idézett törvény 16. szakasza egyértelművé teszi, hogy a választási bizottság választott, valamint megbízott tagokból áll. Tag csakis az a választópolgár lehet, aki – az egyes bizottságoknak megfelelő, így például a Nemzeti Választási Bizottság esetén magyarországi, míg a helyi választási bizottság esetében az adott településen – lakcímmel rendelkezik és a központi névjegyzékben szerepel – rendelkezik általános jelleggel a 17. szakasz első bekezdése. A szóban forgó törvényhely második bekezdése azonban további feltételként szabja meg, hogy az imént említett két bizottság tagja (előbbi esetében megbízott, utóbbi esetében választott tagról van szó) az lehet, aki az országgyűlési képviselők választásán indulhat. A harmadik bekezdés ismételt szűkítést jelent, hiszen kimondja, hogy a Nemzeti Választási Bizottság választott tagja csak az lehet, aki megfelel a második bekezdésben foglalt feltételnek és jogi egyetemi diplomával is rendelkezik. Végül, a negyedik bekezdés deklarálja, hogy választási bizottság megbízott tagja az lehet, aki az adott választáson jelöltként indulhat. A törvény ezt követően a 18. szakaszban kiköti, hogy kik azok, aki nem lehetnek választási bizottsági tagok, így nem lehet tag többek között a köztársasági elnök, a háznagy, a képviselő, az alpolgármester és a jegyző sem. A 19. szakasz főszabályként rögzíti, hogy a választott és megbízott tagok jogai és kötelezettségei azonosak.
A 20. szakasz a Nemzeti Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról szól. Ezen bizottság hét tagját, valamint három póttagját a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja meg – méghozzá a jelen lévő képviselők kétharmados többségével – kilenc évre. A 21. szakasz a területi választási bizottság tagjainak megválasztását szabályozza, eszerint ezen bizottság tagjait a fővárosi, illetve a megyei közgyűlés választja meg a területi választási iroda vezetőjének inditványára. A 22. szakasz szerint az országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság tagjait az adott választókerület székhelye szerinti település képviselő-testülete választja meg az országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda vezetőjének inditványára. A 23. szakasz értelmében a helyi választási bizottság tagjait az adott település képviselő-testülete választja meg, a tagok személyére a helyi választási iroda vezetője tesz indítványt, míg a szavazatszámláló bizottság tagjait szintén az adott települési önkormányzat képviselő-testülete választja meg – szól a 24. szakasz.
A választási eljárásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek értelmében tehát a következő elvi szempontok játszanak közre a választási bizottságok összetételének szabályozásával kapcsolatosan. Egyrészt érvényre jut azon igény, miszerint – a választások törvényessége végett – alapvetően minden – legalábbis minél több – választópolgár részt vehessen a választási bizottságok munkájában. Ekképpen nem kelt bizalmatlanságot az, hogy esetleg csak néhányan (vagy másképpen: nagyon sokan nem) lehetnének választási bizottsági tagok, hisz amennyiben így lenne, könnyen felmerülhetne a visszaélésre nyitva álló lehetőség, márpedig egy választás – legyen az önkormányzati, európai parlamenti vagy országgyűlési – legitimitása szempontjából elengedhetetlen követelmény a visszaélésre nyitva álló lehetőségek minimalizálása, kizárása. Másrészt – mivel mégiscsak arról van szó az egyes választások során, hogy ki vagy kik azok, akik meghozzák majd a döntéseket – az egymással versengő politikai erők érdeke is biztosított. Méghozzá azáltal, hogy – többek között – a választási bizottságok megléte, működése következtében is egy szilárd, kiépült, valamint mindenki számára azonos feltételeket biztosító rendszerben mérhetik össze erejüket az egyes jelöltek, pártok. Végül, harmadrészt mindazok érdeke is kifejezésre jut, akik leadják a voksukat, hiszen mindezt szintén szervezett körülmények között tehetik meg, ahogy az is biztosított a számukra, hogy egy-egy választást követően a nap végén mielőbb megismerjék az eredményeket.
