„Nem szabad a félretájékoztatás kommunikációs bűnébe esni, ahogyan az egyik oldalról való beszámolás, a rágalmazás, a szenzációhajhászás, vagy a becsületsértés bűnébe sem.”
(Ferenc pápa)
Az álhír a köznapi szóhasználatban egy egyszerű társadalmi jelenséget jelent, hiszen minden internethasználó találkozik vele. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk, ez egy súlyosabb probléma, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk: a hamis, néha már emberi méltóságot sértő állítások, a közvélemény szándékos félrevezetése, a felesleges pánikkeltés nagyon veszélyes tud lenni. Nehezítő körülmény, hogy mivel borzasztóan sokrétű, sokszor bizonytalan forrásból származik és olyan alapvető emberi jogokat érint, mint a szabad véleménynyilvánítás, a szólásszabadság, az igazsághoz való jog és az emberi méltóság, nem egyszerű megszabni a határait és szankciókat alkotni rá. Annak ellenére, hogy a történelem során is létezett a „katasztrófaturizmus”, az internet térhódításával egyre gyorsabban terjed minden, legyen az igaz vagy hamis.
Nézzük meg, milyen platformokon találkozhatunk az álhírekkel leggyakrabban, hogyan ismerhetjük fel őket és miként próbálnak rá megoldást találni a jogalkotók!
Mi jellemző rájuk?
Feltűnő cím: A címeik általában figyelemfelkeltők, erőteljes érzelmekkel és írásjelekkel, csupa nagybetűvel, ítélkezéssel vagy egyértelmű véleménymegfogalmazással. Jellemző, hogy a cím és a tartalom nem függ össze, hiszen sok oldal célja a minél több kattintás elérése, nem pedig a minőségi információátadás.
Szerző: Általában nincsen feltüntetve, vagy álnéven írták.
Dátum: Hamis hírnek nyilvánulnak az egy-két éves cikkek is, ha azok aktuálisként vannak megosztva.
Maga az oldal: Érdemes megnézni az oldal linkjét, amennyiben sok benne az erős írásjel, az egymás mellett lévő azonos betűk, illetve, ha a szerkesztők neve, a weboldal funkciója nem egyértelmű, valószínűleg hamis hírt terjesztő platformmal van dolgunk.
Vélemények: Az álhírt terjesztő oldalakon olvasható írásokban egyértelmű véleménynyilvánítással találkozunk, hiányzik belőlük az írói objektivitás.
Hol találkozhatunk velük?
Szinte bárhol, legfőképp a „social media” platformjain, ezért is fontos a tájékozottság, hogy mi alapján ismerjük fel az álhírt terjesztő oldalakat, hiszen ezek olyan hiedelmeket terjesztenek, amik károsak lehetnek magánszemélyek vagy egyes társadalmi csoportok számára, nem beszélve az összeesküvés-elméletekről vagy a gyűlöletkeltő tartalmakról.
Hogyan lehet szankcionálni?
A gyorsuló információáramlásnak köszönhetően egyre nagyobb problémával állunk szemben a hamis hírszolgáltatás kapcsán, azonban komoly következményei még nincsenek, nem véletlenül. Borzasztóan nehéz kategorizálni, egységes büntetésrendszert szabni rá, hiszen egyrészt a cikk írójának is ugyanúgy van joga a szabad véleménynyilvánításhoz, mint bárki másnak, másrészt viszont a befogadó érdekeit is szem előtt kell tartani, hiszen a tudatos félrevezetéssel az igazsághoz való joga, ha pedig rágalmazás áldozatává válik, akkor a becsülethez és a jó hírnévhez való joga sérül. A két utóbbiról a Polgári Törvénykönyv is rendelkezik, mint nevesített személyiségi jogokról.
Ha valakiről vagy valakikről álhíreket terjesztenek, az elbírálás során, hogy jogsértő-e a cikk, vagy nem, a döntő érv az lesz, hogy a „hír” a közmegítélés szerint is alkalmas-e arra, hogy az adott személy társadalmi megítélését befolyásolja-e vagy sem. Ennek alapján az álhír forrása, illetve az információ terjesztői is felelősségre vonhatók, amennyiben az bizonyítható.
