Történészek, bölcsészek, pszichológusok évek óta boncolgatják a témát, hogy hogyan lehet egy alapvetően ártalmatlan, mondhatni építő jellegű gondolatot olyan szinten átformálni, hogy emberek millióinak nézeteit változtassa meg és küldjön ezáltal ugyanennyit a halálba. Jelen cikkben egy kissé rendhagyó témáról szeretnék szólni, melynek középpontjában Nietzsche elmélete fog állni: az Übermensch. Érdekessége, hogy a filozófus kora társadalmi problémáinak megoldására alkotta meg, azonban azt álmában sem gondolta volna, hogy az eszmét később máshogy értelmezve használják fel, céljával ellenkező hatást kiváltva.
Friedrich Nietzsche a 19. század legmegosztóbb gondolkodója volt. Kritizálta a korabeli értékrendet, különösen a kereszténységet, a szocializmust, a darwinizmust. Különc zseniként került be a történelembe. Szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítási akarat jellemzi munkásságát. Leghíresebb írásában, az Imígyen szóla Zarathustrában fejtette ki Übermensch elméletét, melyet Hitler ideológiájának egyik zászlóshajójaként tartanak számon.
De mi is az Übermensch?
Még magyarra is nehéz lefordítani anélkül, hogy ne legyen olyan érzésünk, mintha a fogalom felsőbbrendűséget takarna, ugyanis a mi szavainkkal élve az Übermensch „emberfeletti embert” jelent. Nietzsche szerint kora elértéktelenedett. Az erkölcsök megromlottak, az emberek léte értelmetlen, nem alkotnak semmi hasznosat. Szerinte egy új embertípusra van szükség, ahol a cselekvés, a tenni akarás és a voluntarizmus uralkodik. Ez pedig az Übermensch. Egy új értékteremtő és aktív ember, amely társadalmát felemeli.
Ahogy a fentiekben olvasható, Nietzsche elhatárolódott a nemzeti szocialista értékektől, illetve a darwinizmustól, tehát mindentől, amely a náci ideológia megformálója volt, nem véletlenül kritizálta őket. Ezzel szemben Hitler rajongott munkásságáért. Erre példa, hogy a Führer a filozófus munkáiból álló könyvet ajándékozott Mussolini születésnapjára.
Prófétaként tekintettek rá, elméletével könnyű volt elmagyarázni a németeknek az árja nép felsőbbrendűségét, ugyanis egyszerű volt egy tenni akaró, a világot jobbá tevő népet szembeállítani az elértéktelenedett ügyeket képviselő, társadalomfejlődést hátráltató zsidókkal és társaikkal szemben. Annyira elterjedt lett, hogy egyetemeken tanították az eltorzított nézetet. Így vált Nietzsche akaratlanul is a Nácik Filozófusává.
Vajon tényleg olyan ártatlan volt?
Nietzsche gondolatait nagyon sok helyen lehet vitatni és támadni. Radikális és elnyomó nézetei voltak a nőkkel és a szegényekkel szemben, elvetette az egyenlőséget, a kereszténységet, a demokráciát. De nem volt náci.
A munkáit kifejezetten nehéz olvasni és borzasztóan könnyű félreértelmezni. Sok helyen a szélsőjobboldali politikusok még mindig direkt rosszul értelmezik, amiket írt, így alátámasztva igazukat.
Miért fontos, hogy ezzel foglalkozzunk a 21. században?
Azt mondják, a történelmet azért kell tudni, hogy elkerüljük a háborút, tanuljunk elődeink hibáiból. Szinte minden filozófiát „meg lehet csavarni” úgy, hogy az az adott célt szolgálja. A mi dolgunk az, hogy racionálisan, fenntartásokkal kezeljünk mindent. A szélsőséges nézetektől és a torz álláspontoktól el kell határolódnunk. Az élet minden területén érdemes odafigyelni erre, hogy a lehető legkonkrétabban fogalmazzuk meg gondolatainkat, hogy azt ne használhassák fel ellenünk a későbbiekben.
