Bár a 90’-es évek végén történt, de az üggyel kapcsolatos nyomozások igazán az elmúlt években kavartak nagy port a médiában. Ez az esemény a Magyarországon zajló „maffiaháború” egyik, ha nem a legismertebb gyilkossága, az Aranykéz utcai robbantás mellett, amely nem más, mint a Fenyő-gyilkosság. A Budapest második kerületében, a Margit-körút és a Margit utca sarkán 1998. február 11-én elkövetett merénylet egy gépfegyveres támadás volt, melynek célpontja, és áldozata az ismert médiavállalkozó Fenyő János volt.
Fenyő János 1954. április 19-én született Budapesten, és annak köszönhetően, hogy édesapja Fenyő Imre is ismert fotóművész volt, már gyermekkorában megismerkedett a fényképezéssel, valamint a legjobb lehetőségek voltak biztosítva számára a művészet elsajátítására, és tudásának kamatoztatására. Hamar lelkessé vált a fotóművészet iránt, és bár családja orvosi, vagy jogi egyetemre szánta, végül érettségi után fotós szakvizsgát szerzett, valamint ezt követően 1976-77-ben újságíró iskolát végzett, a MÚOSZ-t. Az 1980-as évek elejei külföldi munkáinak köszönhetően jelentős vagyonra tett szert, saját bevallása szerint ’87-es hazatérésekor 70000 dolláros bankszámlával rendelkezett, és hazatérését követően üzleti tevékenységbe kezdett, sikeres külföldi mozifilmeket forgalmazott és kölcsönzést biztosított videókazettán. 1988-ban alapította meg Vico cégét, amely sajtóbirodalmának kiépítésében az első lépést jelentette, hiszen az ebből szerzett pénzből számos akkoriban népszerű újságot felvásárolt, kezdve a Nők lapjával. Később Fenyő megalapította a Stáb TV-t, ezzel az elektronikus médiára is kivetve hálóját.
Azon a februári délutánon Fenyő autóval hazafelé tartott a rózsadombi Vico székházból, amikor egy második kerületi kereszteződésben megállt, mivel piros jelzést kapott. A megállást követően a Fenyő Mercedese mögött haladó Mitsubushiből kiugrott egy férfi, és a nála lévő horvát Agram 2000 típusú hangtompítós géppisztolyból körülbelül húsz lövést adott le közvetlen közelről, az anyósülés felől. Ezeknek a lövedékeknek a többsége mellkason, fejen és nyakon találta az áldozatot, aki ennek következtében azonnal életét vesztette, esélye sem volt. Az elkövető ezután futni kezdett a Széna tér felé, géppisztolyát egy parkoló autó alá dobva, sapkáját és kabátját pedig egy kapualjba hajítva.
A tett elkövetésével először három az albán maffiához köthető személyt, sorban: Salihi Meadot, Afici Nijazit és Sefedini Gvint gyanusították, azonban a DNS-vizsgálatok és egyéb bizonyítékok kizárták bűnösségüket. A nyomozás többször is megakadt, és egészen 2002. február 5-ei lezárásáig az ügyben nagy erőkkel nyomozott a Nemzetbiztonsági Hivatal, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság, és a titkosszolgálatok is. 2005 májusában Fenyő egykori pszichológusa Perczel Tamás videóvallomása (amelyből később „Számvetés” címmel hat részes dokumentumfilm sorozatot készítettek) után, amelyben megnevezte Fenyő ellenségeit, kiemelten Princz Gábort, Székely Herbertet és Gyárfás Tamást is. 2013-ra a rendőrség Jozef Roháčot és néhány társát gyanúsította a merénylet elkövetésével, hiszen DNS-ét 2011-ben azonosították az eldobott fegyveren, és a ruhadarabokon is. Szlovákia 2011-ben ki is adta a gyanúsítottakat Magyarországnak, itt előzetes letartóztatásba is kerültek a kiadatást követően. A gyilkosság kivitelezéséhez Fenyő életének, szokásainak, útvonalának feltérképezésérére szükség volt, így egyértelműen előre megfontoltan követték el, ismeretlen felbujtó kérésére. Az ügyben való vádemelésre végül 2013. március 19-én került sor, a Fővárosi Törvényszéken történő tárgyalás pedig július 9-én kezdődött, ahol vallomásában Roháč azzal védekezett, hogy a helyszínen talált ruhadarabokat csak kölcsönadta egy általa megnevezett szökésben lévő személynek, és ártatlannak vallotta magát, de végül másodfokon jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték 2017ben.
A következő időszakban a felbujtó kilétével kapcsolatban történő nyomozások egyre nagyobb intenzitással zajlottak, hiszen, ahogy Kovács Lajos, a mára már nyugdíjas rendőrnyomozó, aki több mint öt évig dolgozott az ügyön a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság „döglött akták” megoldásán dolgozó osztály vezetőjeként: „nyomok, adatok, vallomások voltak, de nem annyi, hogy a lehetséges felbujtó ellen vádat lehessen emelni”. Emberölésre való felbujtás gyanújával kihallgatták a következő év márciusában Portik Tamást, az Energol Rt. korábban elítélt vezetőjét, áprilisban pedig Gyárfás Tamást, a korábbi Magyar Úszó Szövetség elnökét egy hangfelvétel alapján, amelyen állítólag a két férfi beszélget Fenyő Jánosról. Ezekről a felvételekről ugyan nem tudjuk, hogy pontosan mikor készülhettek, valamint pontos mértékük és tartalmuk is kérdéses maradt annyi azonban bizonyos, hogy a beszélgetéseket a Fenyő-gyilkosságot követő időszakban rögzítette Portik, a gyilkosságra pedig csak következtetni lehet belőlük. A Gyárfás és Fenyő közötti viszály egyik alapja Fenyőnek azon lépése volt, amikor a Stáb TV-t megalapítva szerkesztői jogokat szerzett a Nap TV-ben is, amely köztudottan Gyárfás Tamás érdekkörébe tartozott. Ez az ellentét nem csak kereskedelmi és uralmi jellegű volt, hanem a már említett érdekütközéseknek köszönhetően személyes ellentétet is szült kettőjük között a 90-es évek elején, így Gyárfásnak indítéka is volt a gyilkosságra való felbujtásra, ez pedig a konfrontáció végleges lezárása.
Végül 2019. június 28-án a rendőrség azzal zárta le a nyomozást, hogy gyanújuk szerint Gyárfás Tamás megbízásából Portik Tamás szervezte meg, és ösztönözte Jozef Roháčot Fenyő János meggyilkolására. 2019. július 30-án vádat emeltek Gyárfás Tamás ellen felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt, Jozef Rohác életfogytiglani, Portik Tamás pedig 13 éves szabadságvesztést kapott.
