A kiskorú gyermek tartása a rokontartás egy speciális formája, amellyel leginkább házassági bontópereknél lehet találkozni. Egy olyan kérdésről beszélünk, melyről a feleknek mindenképp meg kell állapodniuk a per során, vagy ennek hiányában a bíróságnak kell döntést hoznia róla.
A kiskorú gyermek tartásáról a Ptk. Negyedik Könyv XXI. Fejezete rendelkezik azzal, hogy a XX. Fejezetben (rokontartás) rögzített általános szabályokhoz képest a kiskorú gyermek tartásánál a XXI. Fejezet szabályait kell eltérésekkel alkalmazni. A jogalkotók célja elsősorban a gyermekek érdekeinek szem előtt tartása.
Elsődlegesen a szülők megállapodása irányadó a tartásdíj mértékének és megfizetésének módja tekintetében, amely legkésőbb a bírósági tárgyaláson köthető meg. Ezen megállapodás tartalmazhatja azt is, hogy a gyermekétől külön élő szülő tartási kötelezettségének pénzösszeg egyszeri átutalásával vagy megfelelő vagyontárggyal tesz eleget, továbbá meg kell határozni, hogy ezen juttatás mely időszak tartamára fedezi a tartást. Ehhez bírósági jóváhagyás szükséges.
Ha a szülők között nem születik megállapodás, a tartásdíj megállapítására a bíróság jogosult. Kiindulópontot ezen esetben a gyermek indokolt szükségletei jelentenek. Ide tartoznak a megélhetéshez, neveléshez, taníttatáshoz, valamint az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó kiadások. Ezen körbe tartozik például az iskolába járás költsége, különórák, étkezés, ruházkodás, továbbá a harmonikus személyiségfejlődéshez szükséges kiadásokat is figyelembe kell venni. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni. Ezenkívül figyelembe kell venni a szülők vagyoni helyzetét, jövedelmét, a szülők háztartásában eltartott más gyermekeket, azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőt tartási kötelezettség terheli, a gyermek saját jövedelmét, valamint a gyermek után járó gyermekvédelmi, családtámogatási, szociális juttatásokat is.
A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben, míg a külön élő szülő elsősorban pénzben fizeti. Azon szülő is kötelezhető tartásdíj fizetésére, aki bár a gyermekkel egy háztartásban él, azonban tartásáról nem gondoskodik. A tartásdíj összege gyermekenként általában a tartásra kötelezett átlagos jövedelmének (kereset megindítását megelőző egy évi összes jövedelem figyelembevétele) 15 – 25 százaléka.
Ha a kötelezett nem fizeti a tartásdíjat, a jogosult végrehajtási eljárást indíthat, illetve kérheti a bíróságot, hogy rendelkezzenek a letiltásról a tartásról szóló döntésben. Ebben az esetben a kötelezett munkáltatója levonja a tartásdíj mértékét a fizetésből.
Ha a tartásdíj megállapításának alapjául szolgáló körülményekben jelentős változás áll be, akkor a gyerektartási díj fizetési kötelezettsége megváltoztatható (növelhető vagy éppen csökkenthető) vagy meg is szüntethető. Ehhez bírósági kereset indítása szükséges.
A kiskorú gyermekekre vonatkozó szabályok szerint a gyermektartási díj a gyermek 18 éves koráig fizetendő. A Ptk. XXII. Fejezetében azonban szabályozza a továbbtanuló nagykorú gyermek tartását is. Ebben az esetben a tartásdíj megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a nagykorú által folytatott tanulmányok szükségesnek minősülnek, a tanulmányokat megfelelően folytatja, milyen a tartásra kötelezni kívánt személlyel való kapcsolata, valamint, hogy meddig tarthat igényt a tartásra. Szükséges tanulmánynak minősül „az életpályára előkészítő szakképzettséghez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése”. A tartás ezen formájának a törvény megállapít egy felső korhatárt, 25. életévét betöltött továbbtanuló gyermek tartására a szülő csak rendkívüli esetben kötelezhető.
