Statisztikai adatok alapján, a Magyarországon elkövetett minden ötödik nemi erkölcs, és nemi szabadság elleni bűncselekmény sértettje, áldozata kiskorú személy. Az ilyen jellegű bűncselekmények elkövetői még az ún. „börtöntársadalom” hierarchikus rendjében is a tápláléklánc legalján foglalnak helyet, annak minden hátrányával, és rájuk nyomják a pedofil bélyeget, függetlenül attól a ténytől, hogy az elkövető pszichológiailag ténylegesen annak minősül-e.
De vajon hogyan viszonyul a magyar jog és orvostudomány a pedofíliához?
Először is tisztázzuk a pedofília fogalmát. A szó görög eredetű, és „gyermekszeretetet” jelent, azaz gyermekkorúakhoz való, szexuális vonzódást. Fontos már az elején leszögezni, hogy a pedofília nem jogi, hanem pszichiátriai fogalom, a WHO által is nyilvántartott mentális betegség. A DSM-V szerint egy tartós, legalább 6 hónapig fennálló állapotot jelent, mely során az alany serdülőkor előtti személyek iránt érez szexuális vonzalmat. Az orvostudomány a határt a 13 éves kornál húzza meg, azonban a gyakorlatban nem elsősorban az életkornak,
hanem a gyermekes küllemnek és viselkedésnek van relevanciája.
A pedofília kialakulásának okai nem egészen ismertek: meghatározónak tekintik az anya-gyermek kapcsolatot,
gyermekkori szexuális bántalmazást, párkapcsolati problémákat. A kutatásokban vizsgált személyeknél továbbá megfigyelhető volt az eltérő agyi működés, alacsonyabb IQ szint, valamint megállapítható volt, hogy férfiak között nagyobb gyakorisággal fordul elő, (igen, nők között is megtalálható) viszont független a nemi irányultságtól, így ugyanúgy előfordulhat heteroszexuálisok, mint homoszexuálisok között. A pedofilok személyiségének
vizsgálata nem egyszerű, mivel a többségük rejtőzködő életmódot folytat, valamint a publikált kutatások is nagyobb részt a szexuális bűnelkövetőkre vonatkoztak.
A köznapi szóhasználat általában összemossa a pedofilokat a gyermekek elleni szexuális bűnelkövetőkkel, azonban ez tudományos értelemben teljességgel helytelen. A pedofilok arányát a gyermekmolesztálók közül 20-50 százalékban, míg a gyermekpornográfia miatt elítéltek közül 35 százalékban mutatták ki.
A hatályos büntetőjogi szabályozás szerint, önmagában a pedofília, mint szexuális parafília nem képezi büntetés tárgyát. A Büntető Törvénykönyvben szereplő nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények törvényi tényállása különböző nemzetközi egyezmények hatására kerültek megalkotásra, úgymint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása, és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/Eu. irányelv, illetve a Lanzarote Egyezmény. A törvényi tényállások nem használják a pedofil
kifejezést, azonban számos esetben minősítő körülményként kezelik a sértett fiatal korát. További életkori kategóriákat alkottak a 18. életévet be nem töltött személyeken belül: a 12 év alatti gyermekkorúak, a 12 és 14 év közötti, illetve a 14 és 18 év közötti fiatalkorúak. A törvény szigorát jól tükrözi a gyermekkorúak kiemelt védelme, ami legszembetűnőbben a szexuális erőszak tényállásában kapott helyett. Eszerint aki 12. életévet be nem töltött
személlyel végez szexuális cselekményt, az attól függetlenül büntethető szexuális erőszakért, hogy nem is történt jogi értelemben vett erőszak, és öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés szabható ki rá.
Gyermekek elleni szexuális bűncselekmények elkövetői közül, csakúgy, mint a pedofilok közül nagy számban találhatók olyanok, akik az áldozattal valamilyen alá-fölé rendeltségi viszonyban állnak, pl.: az áldozat hozzátartozója, nevelésére, felügyeletére, gondozására, gyógykezelésére hivatott. Ezekben az esetekben az elkövetők visszaélnek a gyermekek bizalmával, ami indokolttá teszi, hogy szintén minősítő körülményként, súlyosabb büntetést kapjanak.
A pedofilok egy bizonyos százaléka ún. „ego-disztóniás pedofil”, ami azt jelenti, hogy morálisan maga is elfogadhatatlannak tartja nemi vonzódását, a vágyait a külvilág számára érzékelhető módon nem éli ki, általában csak a fantáziájában szerepelnek, esetleg ilyen tartalmú képek, videók felhasználásával. Azonban bizonyos esetekben ez is büntethetővé válhat, ha például a gyermek pornográf anyagot megszerzi, vagy tartja (letölti az internetről), és 3 évig terjedő szabadságvesztést kaphat. Fontos megjegyezni, hogy pusztán az ilyen
tartalmú pornográf felvételek megtekintése még nem képezi büntetés tárgyát, azonban a letöltéssel, (tehát a megszerzéssel, tartással) fokozottabbá válik a társadalomra való veszélyesség, mivel általában a dark weben történő megszerzéssel bűnszervezet tevékenységét akaratlanul is támogatják, finanszírozzák, mivel keresletet generálnak a felvételek iránt.
A pedofília, mint betegség gyógyíthatatlan, az erre szolgáló kezelések célja inkább az, hogy a pedofil egyének számára megkönnyítsék az együttélést az állapotukkal, és megakadályozzák, hogy nemi vágyaik kiélésével bűncselekményt kövessenek el. A legvitatottabb kezelési módszer a kémiai vagy vegyi kasztráció, ami során gyógyszerekkel csökkentik a kezelt tesztoszteron szintjét, és ezzel együtt a nemi vágyát is. Ezt egyes országokban kötelezően alkalmazzák büntetési nemként, illetve önkéntesen is igénybe vehető, például a skandináv államokban. Azonban ezen eljárás kötelező jellegének bevezetése számos emberi jogi kérdést
vethet fel a büntetés-végrehajtásban, az emberi méltóság sérelmén át, egészen a büntetés embertelen voltáig, figyelembe véve annak káros mellékhatásait.
A gyermekek védelme érdekében, hogy ne váljanak ilyen jellegű cselekmények áldozatává, lényeges kihangsúlyozni a prevenció fontosságát, nem csak az áldozat, hanem az elkövető oldaláról is. Ehhez azonban az kell, hogy a gyerekek és a szülők időben felismerjék a veszélyt, odafigyeljenek a biztonságos internethasználatra (itt külön kiemelendő az a XXI. századi jelenség, amikor is anyukák posztolnak sokszor meggondolatlanul képeket
gyermekükről) és a gyerekek ne féljenek segítséget kérni. Másrészről, pedofil személyek számára is meg kell adni a megelőzés lehetőségét, hogy ne éljék ki a vágyaikat és merjenek szakemberhez fordulni a pszichés betegségükkel.
