A modern jogfejlődés egyik legintenzívebben fejlődő jogága az űrjog, amely mindössze ötven éves múltra tekint vissza, ám a fiatal szakterületet mégis folyamatos kihívások elé állítja az űrkutatás folyamatos fejlődése. A 2000-es évek pedig alapjaiban változtatták meg az űrszektor gazdasági dinamikáját; az űrkutatásban megjelenő magánvállalatok okán az űrjog ma már olyan kérdésekre keresi a megoldást, mint például a szektor új szereplőivel kapcsolatos pénzügyi jogi kérdések vagy a szellemi alkotások joga a szabadalmazások esetén.
Az űrjog kialakulásának történelmi háttere erősen tükrözi a hidegháborús űrversenyre való válaszkeresést a jogalkotók által. A Szputnyik felbocsátását követően döntött az ENSZ Közgyűlése arról, hogy létrehozza a Világűr Békés Célú Felhasználásával foglalkozó Bizottságát (COPUOS), amely legfőbb célkitűzése, hogy a „nemzetek közötti rivalizálás ne terjedjen ki a világűrre”.
A COPUOS foglalta keretbe az űrjog alapját képző öt nemzetközi szerződést, amely a nemzetközi joggal és ENSZ Alapokmánnyal összhangban szabályozza az űrbéli tevékenységek jogi hátterét. Ezen szerződések közül kiemelkedő fontosságú az Outer Space Treaty (nem hivatalos fordításban Világűr Szerződés), amely magában foglalja a világűr kutatása és felhasználása során alkalmazandó alapelveket.
Az OST legfontosabb rendelkezései közé tartozik, hogy az űr olyan közös „dolog”, amely a nemzetek által szabadon kutatható és használható, ha ez az országok jólétét szolgálja, viszont egyik állam által sem sajátítható ki. A szerződés továbbá leszögezi azt is, hogy az égi testeket csak békés célra lehet használni, az űrben elhelyezett nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését pedig kifejezetten tiltja.
A Világűr Bizottság munkássága viszont csak nagyvonalakban rendezte az űrjog nemzetközi vonatkozását, és nem számolt azzal, hogy az állami fenntartású űrügynökségek (pl. NASA, ESA) mellett megjelennek a magánkézben lévő, profitorientált vállalatok. Az űrszektor arculatát alapvetően változtatta meg a 2002-ben, Elon Musk által alapított Space X. Napjainkban pedig már az űrverseny második felvonásában élünk, amelyet a szakirodalom New Space-nek nevez, ahol már nem államok versenyeznek egymással, hanem milliárdosok által alapított nagyvállalatok (Space X, Blue Origin, Virgin Galactic), valamint feltörekvő kis- és középvállalatok, illetve startupok.
A magánvállalatok közötti versenyt kihasználva igyekeznek az űrügynökségek megkaparintani a leginnovatívabb technikákat, amelyre jó példa lehet a Puli Space Technologies legújabb sikere, ugyanis a magyar vállalkozás műszere nyert meg egy NASA által hirdetett pályázatot, amelyet harmincezer dollárral honorált az amerikai űrhivatal.
A Space X sikersztori, valamint az állami támogatásokkal ösztönzött kisebb űripari startup cégek
virágzása teljesen átalakította az űrjoggal kapcsolatos gondolkodásmódot, amiből a közelmúltban számos elméleti vita bontakozott ki. A New Space korszak éllovasa, az Amerikai Egyesült Államok, valamint az európai vetélytárs, Luxemburg az elmúlt években léptetett hatályba űrbányászatot támogató jogszabályokat.
Ezek alapján az adott vállalat visszahozhatja a Földre az űrben kibányászott nyersanyagot, amelyen ezáltal tulajdont szerez. Az amerikai szabályozás értelmében olyan vállalatok bányászhatnak égitesteken, amelyek tulajdonjoga nagyobbrészt amerikai kézben van. Ezzel szemben a Nagyhercegségben kihirdetett, 2017-es az űrbéli nyersanyagok felfedezéséről és használatáról szóló törvény értelmében minden olyan vállalat folytathat űrbányászati tevékenységet, amely az országban működik – ezen lépéssel a törpeállam az elmúlt három évben több tucat külföldi céget vonzott határain belülre. Az imént említett jogszabályok viszont komoly vitát váltottak ki nemzetközi szinten, hiszen sokak szerint az, hogy Luxemburg és az Egyesült Államok törvényi keretet biztosítanak az űrbéli nyersanyagok felhasználására szembe megy a „Világűr Szerződés” (OST) II. cikkével, miszerint; „A világűrt, beleértve a Holdat és más égitesteket, sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalásútján, sem bármilyen más módon egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki.”
Ezzel szemben az amerikai és luxemburgi űrjogászok azzal érvelnek, hogy a szerződés értelmében valamennyi
állam szabadon kutathatja és használhatja. Ezen vita még mind a mai napig tisztázatlan és így világossá vált a nemzetközi jogalkotás számára, hogy a világűrre vonatkozó alapelvek megreformálásra, de legalább is egyértelműsítésre szorulnak. A New Space korszak hatására kialakuló új űrszektor a következő évtizedek meghatározó gazdasági ágazat lesz, ezzel új kihívások elé állítva a jogászokat, akik idővel törvényi kereteket teremtenek ennek a fénysebességgel növekvő, ma még követhetetlennek látszó világnak.
