A köztudatba a „consigliere” szó Francis Ford Coppola Keresztapa című filmklasszikusával került be, ahol megismerhettük Tom Hagent, a tehetséges ügyvédet, a Corleone család tanácsadóját. Hagen egyik legemlékezetesebb jelenete során hamar betekintést nyerhetünk abba, hogy mit is jelent consigliere-nek lenni. A jómodorú és mindig higgadt Tom közvetíti Don Corleone „visszautasíthatatlan ajánlatát” egy befolyásos hollywood-i filmproducer felé, aki a találkozás másnapján különös vendégre lel ágyában...
A „consigliere” szó tanácsadót jelent, amely az olasz „consiglio”, vagyis tanács szóból ered. A kifejezés hivatalosan 1963-ban került összefüggésbe az amerikai-olasz maffiával, amikor Joseph Valachi, a Genovese család egykori tagja tanúskodott a maffia felépítéséről és működéséről az amerikai hatóságoknak. Így vált közismertté számos olyan kifejezés, mint például a „cosa nostra”, a „capo” vagy a korábban említett „consigliere”, amit ma már automatikusan a maffiához kapcsolunk.
A consigliere befolyásos pozíció a szicíliai, calabriai, valamint az amerikai-olasz maffiában. Az ilyesfajta bűnszervezetek hierarchikusan felépítettek, ám a tanácsadó nem teljesen épül be ebbe a szigorú alá-felé rendeltségi viszonyba. A consigliere a „don”, vagyis a maffia fejének bizalmasa, aki a maffiafőnököt képviseli saját családja vagy más családok előtt. A Keresztapa című filmből is kiderül, hogy az ezen szerepkörbe kerülő embereknek kivaló kommunikációs és stratégiai képességgel kell rendelkezniük, de nem elkerülhető feltétel, hogy az illető valamelyest kiismerje magát a jog útvesztőiben. A pozícióval járó áldás vagy átok, hogy a bűnszervezeten belül a consigliere az egyetlen, aki ellentmondhat a család fejének, sőt mondhatni kötelessége is, hogy az ördög ügyvédjét játssza, ezzel is segítve a racionális döntéshozatalt.
Az amerikai-olasz maffia történelmében kiemelkedő consigliere volt Frank Costello, akit a „maffia miniszterelnökeként” tart számon a történelem. Bár Costello nevét a legtöbb ember onnan ismerheti, hogy Mario Puzo fiktív karakterét, Don Vito Corleone-t a Genovese család fejéről mintázta, mégis számottevő tanácsadói tevékenységet folytatott az 1930-as években.
A fiatal gengszter jó barátságot kötött Charles „Lucky” Lucianóval, a Lower East Side-i olasz banda vezérével, akivel hamarosan a New York legbefolyásosabb bűnszervezetévé kovácsolták a Luciano – később Genovese – famíliát. Lucky a család fejeként fontos szerepet szánt Costello-nak, aki hamar megmutatta diplomata képességeit, hiszen számos politikussal, rendőrrel és más hivatalnokkal ápolt szoros kapcsolatot. Lucky és Costello érdeme volt továbbá a „Bizottság” megalapítása, amely felügyelte az egész Egyesült Államok területén működő maffiát, a vezetők között pedig olyan hírhedt gengszterek is voltak, mint Al Capone. Costello ez idő tájt került consigliere pozícióba, ami alatt felvirágoztatta a Luciano családot, azzal, hogy először New York-ra, majd több állam területére is kiterjedő nyerőgép és fogadóiroda hálózatot hozott létre. Később a tehetséges tanácsadóból don lett, aki kiemelkedett a legtöbb bandavezér közül; a történelem egyik legsikeresebb bűnözője volt, aki sikereit nem az erőszaknak, hanem jó kapcsolatainak, megfontolt gondolkodásának köszönhette. Nyugdíjas éveit szabad emberként kertészkedéssel töltötte, de az egész alvilág miniszterelnökként tisztelte.
