Nemzeti közkincs? Örökség? 2006-ban dőlt el az egyik legmegosztóbb jogvita, melyben a híres Adele című Gustav Klimt festmény és még négy darab alkotása az Osztrák Nemzeti Galériából a New York-i Neue Galériába kerültek át. Az osztrákok számára kulturális gyásznapot, hatalmas veszteséget jelentett e műtárgyak elvitele az országból.
Maria Altmann, Adele Bloch Bauer unokahúga Ausztriában, Bécsben látta meg a napvilágot 1916-ban. Adele Blochbauer, Maria nagynénje a híres Adele című Gustav Klimt festmény múzsája. Bécsi szalonja központi helye volt a bécsi művészek találkozóinak. Maria kivételesen szoros kapcsolatot ápolt nagynénjével, gyakran látogatta szalonját. Maria 1937-ben házasságot kötött Frederick Fritzel. Férjét, Ausztria német megszállásakor koncentrációs táborba küldték, ahonnan később kiszabadult hála fivérének, aki a nácik részére textilgyára átadása által megmentette testvérét. A Fritz házaspár Amerikába szökött, hátra hagyva vagyonukat, értéktárgyaikat.
A híres Klimt képeket (köztük az Adele-ről készült portrékat) Adele Blochbauer végrendeletében a Belvedere Galériára hagyta. A végrendelet kötelező érvénye vitatható hisz ezek nem Adele, hanem férje, Ferdinand Bloch-Bauer cseh cukormágnás tulajdonában álltak hivatalosan, aki kisebb gyűjteménnyel rendelkezett Gustav Klimt műveiből. Ferdinand nem írt végrendeletet, így a képek ez alapján a törvényes örökösöket illeti. A háború alatt a művek egy náci ügyvédhez kerültek. Egy osztrák újságíró, Hubertus Czernin információkat gyűjtött és megtudta, hogy Ferdinand Blochbauer nem hagyta a Nemzeti Múzeumra a műveket. Maria erről tudomást szerzett és megbízta Randol Schöenbergt, a híres zeneszerző Arnold Schöenberg unokáját, hogy mint ügyvédje, segítsen neki a képek visszaszerzésében.
1946-ban Ausztria törvényt fogadott el, amely minden náci ideológia által motivált ügyletet semmisnek nyilvánított. Ez azonban nem eredményezte az alkotások azonnali visszatérését a száműzöttekhez, mivel az osztrák törvény rendelkezése megtiltotta „az ország kulturális öröksége számára fontosnak ítélt művek” kivitelét. Maria ezért az osztrák bíróság elé folyamodott, Ausztriában kezdte meg pereskedését 1999-ben. A törvény itt arra kötelezte, hogy a festmények értékének egy adott százalékát be kell fizetnie. Taktikát változtatott és a helyi pereskedés helyett visszatért az Egyesült Államokba. Az úgynevezett Foreign Sovereign Immunities Act lehetővé tette számára, hogy amerikai bíróságon perelhesse Ausztriát. Így a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy, Altmann és Ausztria megegyeztek, hogy három osztrák bíró fog választottbíróként eljárni az ügyben. A végső döntés eredménye, a festmények visszajuttatása a törvényes örökös számára lett.
