Mindenki előtt ismert az ügyvédi titok intézménye, hogy az ügyvédi titoktartásra kötelezett személy nem tárhatja fel az ügyvédi titkot tartalmazó iratokat, valamint az ügyvédi titokkal kapcsolatosan tanúvallomásra nem kötelezhető. Azonban még ennél is erősebb védelemben részesülnek a védekezés céljából készült iratok. Az új Üttv. egyik jelentős újítása volt, hogy általánosan védett jogtárggyá tette az ügyvédi tevékenység gyakorlója és az ügyfele közötti kommunikációt.
Ezen jogintézménynek, vagyis a védekezés céljából készült iratok védelmének alapvetően európai uniós verseny jogi, valamint angolszász gyökerei vannak. A szakirodalomban csak LPP-ként („Legal professional privilege”) nevezett iratok magasfokú védelmére azért van szükség, mert az ügyvédi titok az ügyvédnél lévő dokumentumokat védi, így azok az ügyfélnél továbbra is lefoglalhatóak lennének. Ez a védelem szorosan összefügg a védekezéshez és a tisztességes eljáráshoz való joggal. A jogász és az ügyfele közös munkájának kulcsa a kommunikáció, ami akkor tud gördülékenyen folyni, ha nem kell egyik félnek sem attól tartania, hogy annak egy részét később egy esetleges hatósági/bírósági eljárásban bizonyítékként használják fel. Az Üttv. alapján a védekezés céljából készült irat vagy iratrész lehet papír alapú feljegyzés, elektronikus dokumentum is. Az irat védettségét maga a tartalma adja, viszont érdemes a könnyebb azonosítás végett feltüntetni ezt a minőségét. Az LPP védettsége alanyi jog, de hivatkozni kell rá, nem fogja a hatóság hivatalból figyelembe venni azt, így egy aktív magatartást követel az érinttet jogásztól, vagy az ügyféltől. További feltétel a védetté nyilvánításhoz, hogy az ügyfélnek a közhatalmi eljárásokban a védekezéshez való jogának gyakorlása érdekében keletkezett az irat vagy az ügyfél és az ügyvédi tevékenység gyakorlójának ilyen célú kommunikációját rögzíti. Elveszíti az LPP irat a védettségét, ha kikerül az ügyfél vagy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának birtokából. Kivételt képez ez alól, ha bizonyítják, hogy az LPP irat jogellenesen vagy büntetőeljárás keretében került ki a birtokukból. Kivételes esetben a hatóság betekintési jogot gyakorolhat a védett jog sérelme nélkül annak megállapítás céljából, hogy a védettségre való hivatkozás nem nyilvánvalóan alaptalan-e.
Természetesen az életben gyakran fordulhat elő, hogy egy iratnak az ügyfél és a hatóság között vitatott a minősítése. Ebben az esetben a hatóság a szemle vagy a helyszíni kutatás során birtokba veheti az iratot -megismerhetőséget, illetve megváltoztathatóságot kizáró- zárt tároló eszközön (pl. ilyen „eszköz” lehet egy hatósági pecséttel lezárt boríték). Ezután kérelemmel fordulhatnak a bírósághoz, hogy nemperes eljárás keretében döntsön az irat „sorsáról”. A bíróság a döntése nyomán kiadja az iratot a hatóságnak felhasználásra, vagy pedig LPP minősítés esetén az ügyfélnek juttatja vissza.
Összességében tehát az LPP iratok a közhatalmi eljárásban bizonyítékként nem használhatóak fel, közhatalmi szervek által nem vizsgálhatóak meg, nem foglalhatóak le, illetve nem másolhatóak le, azok felmutatása, átadása, az azokhoz való hozzáférés adása megtagadható. Természetesen e jogukról az az érintettek lemondhatnak, kivéve, ha az irat büntetőügyben való védelemhez kapcsolódik.
