2020-ban száz éves évfordulójához érkeztünk a trianoni békeszerződésnek. Több kérdést is felvet e kerek szám, hisz a „legenda” szerint száz év elteltével hatályát veszti a békediktátum. Sajnos ez nem így van, a szerződés nem tartalmaz időkorlátot, valamint Magyarország határait a nemzetközi jogi értelemben felváltott párizsi 1947. február 10-én aláírt békeszerződés rögzíti (mely nem rendelkezik titkos záradékkal.)
Nézzük meg közelebbről, mi is volt a tárgyalások hátterében? Erélyesebb képviselettel jobban érvényesült volna a magyarok álláspontja? Milyen mozgatórugói voltak a döntéshozatalnak?
Az elbeszélések szerint személyes okok is befolyásolták a döntéshozó politikusokat. Clemenceau fiának, Michelnek a hitvese a magyar Michnay Ida volt. Michel Clemenceau Párizsban majd Svájcban folytatta tanulmányait, azután Diószegre került, ahol a Kuffner és Guttmann-féle cukorgyárban kezdett dolgozni. A huszonhét éves fiú itt ismerte meg a tizennyolc éves, nemesi családból származó Michnay Idát. Eljegyzésükre 1900. szeptemberében került sor, majd 1901-ben házasságot kötöttek, két gyermekük született. A pár később elvált, a gyermekeik körüli viták teljes mértékben megrontották kapcsolatukat. Clemenceau a mende-monda szerint menyével jó viszonyt ápolt, rendszeresen leveleztek, viszont a beszámolók alapján a családi helyzet, illetve köztársasági elnöki kampánya miatt hangulata feszült volt. Bizonyos, hogy elsősorban hazájának, Franciaországnak akart kedvezni, a francia érdekek motiválták. Nincsenek pontos források, arról, hogy a Michel és Ida közötti konfliktus vajon hatással volt e döntéseire.
Magyarország delegációjának „összeállítása” sok vitával járt. A küldöttek politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági és kulturális feladatkörrel rendelkeztek, világnézetüket jobbára a konzervativizmus határozta meg. Az arisztokrácia (inkább nemesi) reprezentálta magát, sokkal inkább, mint a polgári állami tisztviselőréteg. A Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentuma a „vörös térkép". Teleki Pál, a Magyar Földrajzi Társaság geográfusaival együtt dolgozta ki hihetetlen részletességgel hazánk legismertebb etnikai térképét. Bár Telekit sokan támadták, spanyol náthájával harcolva küzdött a magyar érdekekért. A magyar delegáció vezérszónoka, gróf Apponyi Albert 1920. január 16-án tartotta meg híres védőbeszédét a békekonferencia Legfelső Tanácsa képviselőinek. Apponyi hangsúlyozta, hogy az ország természetes földrajzi egységet képez, gazdasági együttműködése páratlan, ezen okokból kifolyólag egységes kormányzást is kíván. Integritásra a körülmények miatt nem hivatkozhatott, viszont az elcsatolásra ítélt területek számára népszavazás elrendelését indítványozta. A feljegyzések szerint (bár ennek hitelességét sokan megkérdőjelezik) a románok több fajta módszerrel is próbálták megvesztegetni a nyugat politikusait. Viktória királynő unokája például (a román királynő) rendkívüli szépség volt, aki nagy hatást gyakorolt a résztvevő politikusokra. Végső soron az erőszakos békediktátumot Benárd Ágoston küldöttségvezető és Drasche-Lázár Alfréd államtitkár írták alá. Benárd ezt állva tette meg tiltakozása jeléül.
A szerződés értelmében felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia. Magyarország (Horvátország nélküli) területe így lecsökkent 283.000 négyzetkilóméterről 93 ezerre, lakossága 7,6 millióra csökkent 18,2 millióról. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és a Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához,Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala vármegye nyugati pereme, a Muraköz és baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország pedig északon Szepes és Árva vármegyéből kapott területeket.
Elvesztettük a területünk mintegy kétharmadát, iparunk 38, nemzeti jövedelmünk 67 százalékát.
A trianoni békeszerződés a 20. századi magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye. Talán sosem tudjuk meg pontosan, milyen „hátsó” tényezők játszottak szerepet e szomorú esemény bekövetkeztében. Egy biztos, a történelem meghatározó pillanatait sosem csupán a fekete fehérből álló tények, adatok határozzák meg. Emberi kapcsolatok, viszonzatlan szerelmek, bosszú, viszály, zsarnokság, telhetetlenség motiválja a politikusokat, nemzeteket, háborúkat. Az ember szubjektivitása, érzelmei jelen vannak minden fontosabb esemény hátterében. Ami csupán egy szerződésnek, egy papírnak tűnik, abban benne rejlik egy nemzet gyásza, családok szétszakítása, egy közösség kettétörése.
