A telefonom jelez, hogy fertőzött lehetek. Sci-fi? Úgy tűnik nem. A koronavírus elleni egyik jelentős védekezési forma lehet az okostelefonok általi kapcsolat feltérképezés, és az alapján történő figyelmeztetés egy lehetséges fertőzésveszélyre. De hogyan működik mindez, és tényleg megoldja még ezt a problémát is az okostelefon? És mi lesz az adatainkkal?
Bár a koronavírus terjedése a cikk írásakor lassulni látszik, még mindig napjaink legnagyobb globális fenyegetéseként van jelen, ami jelentősen lekorlátozza a mindennapi életünket és drasztikusan csökkenti a világgazdaság működésének mértékét. A vírus terjedésének lassításához világszerte kijárási korlátozásokat vezettek be, ám ezeknek köszönhetően hatalmas gazdasági károknak nézünk elébe, az emberek elvesztegetett idejéről nem is beszélve. Így új megoldásokra van szükség, hogy aránylag biztonságosan vissza tudjuk állítani mindennapi életünket. Egyik ilyen megoldás az emberek szociális érintkezését nyomon követő okostelefonos alkalmazások lennének, amelyeket bizonyos országok már alkalmaznak is.
A technológia lényege, hogy a felhasználó által letöltött alkalmazás használatba veszi a Bluetooth kapcsolatot és figyeli a többi, közvetlen környezetében bizonyos távolságon belül (kb. 2 méter) levő készülékeket, amelyek hasonló alkalmazást futtatnak. A készülékek megjegyzik egymást, azaz, hogy a felhasználók kikkel kerültek kapcsolatba és mérik az egymás közelében eltöltött időt is, így kiszűrik az utcán éppen csak mellettünk elsétálókat a mérésből. Amennyiben egy felhasználó megbetegszik és ezt jelzi az alkalmazásban, az információ felkerül a kiszolgáló felhőbe és a többi eszköz számára is láthatóvá válik. Amely eszköz korábban jegyzett releváns találkozást az adott személlyel, az jelzést küld a felhasználó számára a kockázatról, aki így meg tudja tenni a megfelelő lépéseket.
A technológia elsőre hasznosnak is tűnik, ám jelentős aggodalmak merültek fel körülötte.
Az egyik legnagyobb ezek közül a felhasználók adatainak tárolása. A technológiát fejlesztők saját bevallásuk szerint kiemelten figyelnek az adatvédelemre és a felhasználók adatainak anonimizálása, ám az, hogy ez mennyire valósul meg a gyakorlatban több tényezőtől is függ. A megfelelő anonimizálás megkíván egy bizonyos szakmai felkészültséget, amely a kritikusok szerint az alkalmazásokat fejlesztő állami intézményeknél nincs meg. Ross Anderson, a Cambridge-i Egyetem professzora azt nyilatkozta, 25 éves tapasztalata van az NHS (National Health Service, Egyesült Királyság) inkompetenciájáról a rendszerek fejlesztését illetően, illetve arról, hogy az intézmény újra és újra megszegte az adatvédelemről szóló ígéreteit, amikor a begyűjtött, a személyek számára fontos adatokról volt szó.
Egy nyílt levél a „felelősségteljes technológiai szakemberek” csoporttól arra figyelmeztet, jelenleg nem tiszta, pontosan hogyan fognak adatokat gyűjteni és azokat, hogy fogják tárolni. Amiatt is aggódnak, hogy az állami szervek és magáncégek a koronavírus elleni küzdelem céljából összegyűjtött adatokat határozatlan ideig vagy aránytalanul hosszú ideig tárolhatják, vagy a vírustól független célokra használhatják fel.
A technológiával fenyegető veszélyek egy részét megvizsgálhatjuk jelenleg is, ugyanis vannak országok, amelyek már használnak hasonló megoldásokat. Többek között Dél-Korea, Izrael és Szingapúr is működtet hasonló platformokat, amik azonban nem csak a felhasználókat figyelmeztetik, de a hatóságoknak is számos adatot közvetítenek. Taiwanban egyenesen elektronikus kerítésnek becézik a rendszert, mivel az jelez a hatóságoknak, ha egy házi karanténban lévő ember elhagyja a kijelölt területet, vagy túl sokáig nem kapcsolja be a mobiltelefonját. A félelmek nagyrészt nem is a jelenlegi adatszerzésről szólnak, sokkal inkább a jövőbeliről. Ugyanis jelenleg komoly társadalmi érdek szól a szigorúbb, jobb megfigyelés mellett. Az viszont, hogyha egyszer elterjed az ilyen magas szintű kontroll, veszélyeztetheti az emberi jogok széles körét, amennyiben azt nem legitim célra és arányos mértékben használják. Jelen pillanatban, ha választani kéne, kevesen választanák az adatvédelmet az egészséggel szemben, ám a jövőbeli következményekre mindenképp figyelni kell.
A gyakorlati alkalmazás terén is kritika érte a megoldást, mivel a bluetooth kapcsolat vékony falakon át is működhet, így megvan a veszélye, hogy a rendszer hamis jelzést ad. Továbbá tartanak az úgynevezett „trolloktól” akik szórakozásból hamis jelzéseket táplálnának a rendszerbe.
A Google és az Apple új összefogásában közösen fejlesztenek egy API-t, amely hasonló elven működik mint az eddigi alkalmazások, ám megfelelő adatvédelmi megoldásokkal lenne ellátva, valamint alkalmazásokba beépítve vagy akár alkalmazás nélkül is egységesen működne.
Amennyiben ténylegesen csak átmeneti, a vírus idejére szóló megoldásról van szó és az alkalmazás módja arányos, ez a technológiai megoldás nagy segítség lehet a vírus elleni küzdelemben. A lehetséges veszélyekre azonban mindig figyelni kell.
