Egy angol hajó, a La Mignonette 1884. május 19-én indult útjára, mely egy este viharba került, és elsüllyedt az Atlanti-óceánon. Egy mentőcsónakban négy matróz megtudott menekülni, akik tettükkel a jogtörténet egyik leghíresebb esetei közé emelkedtek.
Tom Dudley két társával, Edwin Stephens-szel és Ned Brooks-szal együtt, mint tapasztalt tengerészek hagyták el az angliai Southampton kikötőjét, a 17 éves, első-utas hajóinassal, Richard Parker-rel. A feladatuk az volt, hogy a jachtot Ausztráliába szállítsák, ám azt nem óceánra tervezték, ennek köszönhetően a legénység egy hosszú és problémás útra vállalkozott. Félúton Madeira szigete és Fokváros között egy hatalmas hullám feldöntötte a hajót, és az azonnal süllyedni kezdett. Egy mentőcsónak segítségével sikerült megmenekülniük, ám több, mint 1100 kilométerre voltak a szárazföldtől, és élelmül csak két tarlórépa konzervet sikerült elhozniuk. Dudley a társaival együtt szigorúan beosztotta az élelmet, amelyet később egy kifogott teknős húsával tudtak kiegészíteni. A hajótöröttek a teknős vérét és saját vizeletüket itták meg a kiszáradás elkerüléséért, illetve próbálták az esővizet felfogni. Két hétig hánykólódtak az óceánon, mire elérték azt a pontot, hogy minden próbálkozásuk ellenére sem tudták a folyadékot pótolni. Parker, a fiatal hajósinas végső elkeseredésében a tengervízből ivott, ám a sós víz felfokozta szervezetében a dehidratációt, amelytől szinte öntudatlan állapotba került, teljesen tehetetlen volt. Ekkor sejlett fel a gondolat Dudley-ban és Stephens-ben, és lélekben felkészültek az előttük álló horrorra. Elhatározták, hogy feláldozzák a fiatalt annak érdekében, hogy véréből ihassanak, és húsát megehessék. A tenger törvényének értelmében a hajótöröttek sorsot szoktak húzni, hogy ki lesz, aki feláldozza magát, ám ezt a két tengerész teljesen félreértelmezte. Ők nem sorsoltak. Ketten lefogták, majd megölték a gyenge, tehetetlen, haldokló fiút. Brooks nem segített nekik, de az áldozatból ő is evett és ivott. Szükségből váltak kannibálokká.
A szerencsétlenekre 24 nap után mosolygott rá Fortuna, ugyanis kimentette őket egy német hajó. Nem titkolták tettüket, amit az életben maradásért követtek el. Úgy gondolták, hogy a tenger íratlan szabályai alapján jogos volt a cselekedetük. Hazatértükkor mindkettejüket azonnal letartóztatták és gyilkosság vádjával állította bíróság elé a brit hatóság. Egy kulcskérdése volt a tárgyalásnak. Jogszerű-e a tenger törvénye? A bíróságnak arról kellett dönteni, hogy végszükség esetén az emberölés megengedhető-e amiatt, hogy ezzel más emberek életét megmentsük. Mind a közvélemény, mind az esküdtszék a vádlottakat támogatta, ám ennek ellenére a bírák 1884. december 9-én halálra ítélte őket. Indoklásuk a következő volt: végszükségről csak önvédelem esetén beszélhetünk, ennek értelmében sem a kapitánynak, sem a kormányosnak nem volt joga meggyilkolni Parkert. Dudley-t és Stephens-t a kötél általi haláltól végül a királynő által kapott kegyelem mentette meg, büntetésük végül hat hónapnyi fogház lett. Az eset kapcsán kerültek tudományos értékkel kidolgozásra a végszükségre vonatkozó szabályok.
