A döntés joga alapvetően mindenkit megillet, manapság e velünk született jogunk nélkül hétköznapi életünk jelentősen elnehezülne. Pedig nem minden nagykorú személy rendelkezik ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel. Vannak ugyanis olyan mentális zavarral küszködő személyek társadalmunkban, akiknek tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, vagy teljes mértékben hiányzik e képessége. Ezen személyek csak úgy tudnak részt venni teljes jogú tagként a társadalomban, ha nyilatkozataikat egyes jogviszonyokban egy erre feljogosított személy, a gondnok pótolja.
A nagykorú személy cselekvőképességének korlátozásával és a gondnokkirendeléssel összefüggő anyagi jogi szabályokat a magyar jogban a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:19. §-tól a 2:37. §-ig terjedő normaszöveg tartalmazza, melynek megértéséhez tisztában kell lennünk a cselekvőképesség jogfogalmának jelentésével. A Ptk. 2:8. § (2) bekezdése – hasonlóan a római jogban megismert cselekvőképesség tartalmához – önálló ügyletkötési vagy egyéb jognyilatkozattételi jogosultságként határozza meg a cselekvőképesség fogalmát, melynek meglétéhez elengedhetetlen az a belátási képesség, amely az ügyek viteléhez szükséges. Amikor a bíróság a cselekvőképesség kérdésében dönt egy gondnokság alá helyezési perben, tulajdonképpen a belátási képesség körében hoz döntést: vagy teljesen kizárja, vagy részlegesen korlátozza azt.
A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítélet azon nagykorú személyeket érinthet, akiknek a belátási képessége tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt egyes ügycsoportokban gondokság alá helyezése indokolt. A gondnokolt viszont olyan ügyekben tehet önálló jognyilatkozatot, amelyekben cselekvőképességét nem korlátozzák, például megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket (pl.: távközlési előfizetői szerződést köthet), szokásos mértékben ajándékozhat. Azokban a személyi és vagyoni ügycsoportokban pedig, amelyeket a bíróság ítéletében nevesített, jognyilatkozatokat érvényesen a gondnok hozzájárulásával tehet.
A cselekvőképességében teljesen korlátozott nagykorú személynek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, teljeskörűen hiányzik, ezért gondokság alá helyezése indokolt. Ezen személy jognyilatkozatai semmisek.
A hétköznapokban joggal merülhet fel sokakban, hogy a fentiekkel összefüggésben kinek állhat érdekében egy nagykorú személy cselekvőképességét érintő keresetet előterjeszteni a bíróságon. A törvény az ügyész és a gyámhatóság mellett, a nagykorú együtt élő házastársát, élettársát, egyenesági rokonát és testvérét jogosítja fel. Mind a cselekvőképesség részleges és mind a teljes korlátozására irányuló per során bizonyítani kell, hogy az alperes belátási képessége mentális zavara miatt valóban hiányzik. Így a bíróság igazságügyi pszichiátriai szakértőt rendel ki. A per végén a bíró ítéletében az érintett személyt teljesen korlátozó gondnokság alá helyezi, a cselekvőképesség részleges korlátozásáról dönt, vagy ha nem indokolt a gondnokság alá helyezés, a keresetet elutasítja. Emellett a bírónak rendelkeznie kell a kötelező felülvizsgálat iránti eljárás megindításának időpontjáról is, hiszen a gondnokság alá helyezés nem végleges hatályú. A felülvizsgálat a cselekvőképesség részleges korlátozása esetén nem lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év, a cselekvőképesség teljes korlátozása esetén pedig tíz év.
Az ítélet alapján a bíróságtól független közigazgatási szerv, a gyámhatóság rendeli ki a gondnokot. Gondnok lehet minden cselekvőképes személy, de a hatóság figyelemmel van arra, hogy a gondnokság alá helyezett személy előzetes jognyilatkozatában nevezett-e meg valakit. Azonban amennyiben az illető kirendelése veszélyeztetné a gondnokolt személy érdekeit, illetve szülők halála vagy az általuk közokiratban, végrendeletben megnevezett személy hiányában a gyámhatóság hivatásos gondnokot rendel ki. A büntetlen előéletű személyeknek jogszabályok által előírt gondnokképzésen kell részt venniük a hivatásos gondnoki cím elérése érdekében.
A gondnok a teljesen cselekvőképtelen személy törvényes képviselőjévé válik, a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy esetében pedig a megjelölt ügycsoportokban. Ez a gyakorlatban a vagyonkezelés tekintetében azt jelenti, hogy a gondnok a teljesen cselekvőképtelen személy vagyonának kezelésére jogosult, míg a cselekvőképességében korlátozott személy esetén akkor, ha a bíróság jövedelméről vagy vagyonáról való rendelkezésben korlátozta. Mindkét esetben a vagyonkezelést természetesen úgy kell végeznie, hogy az a gondnokolt személy érdekeit szolgálja. Ha ez nem következik be, a gyámhatóság felmentheti a gondnokot tisztségéből. A vagyon kezeléséről éves beszámolót köteles készítenie a gyámhatóságnak, aki felügyeli a tevékenységet.
Álláspontom szerint a gondnokság alá helyezés – legyen az akár teljes vagy részlegesen korlátozó – az érintett lényeges jogait korlátozza, ennélfogva a kérdést szabályozó jogszabályoknak és a lefolytatandó eljárásnak olyan garanciákat kell tartalmaznia, ami az indokolatlan jogkorlátozást kizárja; ezen követelményeknek a Ptk. rendelkezései és a bírói gyakorlat eleget tesznek.
