„1882. április 1-jén eltűnt egy 13–14 éves, kistermetű keresztény (református) cselédlány, Solymosi Eszter, akit keresztanyja, akinél szolgált, a boltba küldött festékért a ház húsvéti rendbetételéhez.”

A történet a Tokaj alatti, Tiszaeszláron kezdődött az 1880-as években. Ekkor a településen mintegy 25 zsidó család élt. 1882. április 1-jén volt „nagy szombat”- a pészahot megelőző sabbát. A község úgy tartja ezen a napon tűnhetett el Solymosi Eszter. Az eredménytelen keresés után elterjedt egy szóbeszéd, miszerint a lányt a zsidók ölhették meg a húsvétkor tartandó szertartásuk céljából. Az eltűnés után, anyja, jelentette is a községi bírónak (3.-án), majd a járási szolgabírónak (4.-én), de a hatóságok csak a lány országos körözését rendelték el.

A vármegye székhelyéről, Nyíregyházáról, a törvényszék május 19.-én kiküldte Bary József  törvényszéki aljegyzőt mint vizsgálóbírót, hogy hallgassa ki a tanúkat, és folytassa le az előzetes vizsgálatot. A vizsgálóbíró rendelkezése alapján a templomszolga 14 éves fiát, Scharf Móricot, átvitte a szomszédos Nagyfaluba, ahol kihallgatta. Vallomása szerint apja a szombat reggeli istentisztelet után behívta az arra járó Esztert, hogy segítsen levenni a gyertyatartókat (ami a zsidóknak szombaton tilos volt). Ezután egy zsidó vándorkoldus, aki a házukban kapott szállást, a zsinagógába vitte a lányt, ahol a három ott tartózkodó sakter, elvágta a nyakát. A holttestet felöltöztették, rongyba bugyolálták. A fiú tanúsította, hogy a kulcslyukon át látta mi történt és pontosan felismerte a szereplőket is. A későbbi helyszíni szemlék során Móricnak mozdulatról mozdulatra tudósítania kellett a bent történteket. A fiú vallomástétele után letartóztatták a tizenkét zsidó férfit. Ezt követően átvizsgáltatták a zsinagóga és a sírok környékét, de nem találták meg a lány testét. Móricot gyanúsítottból koronatanúvá minősítették, és szülei előzetes letartóztatása miatt pedig gyámság alá helyezték.

A június 19-re virradó éjszaka tutajosok, egy fiatal nő holttestét fogták ki a Tiszából. A halott Solymosi Eszter ruháit viselte, a helyi orvos 14 évesnek becsülte; ám a nyaka sértetlen volt. A rögtönzött halottszemlén a tömegből kiszólított falubeliek a lemeztelenített holttestben Solymosi Esztert ismerték fel, viszont édesanyja és annak húga tagadták, hogy Eszter lenne az. Az orvosi bizottság megállapította, hogy a halott 10-24 éves volt, és 8-10 napja hunyt el, pár nappal később el is temették. Bary azt feltételezte, hogy a zsidók egy másik nő holttestét öltöztették Eszter ruháiba, hogy eltüntethessék a holttestet. Utasítására letartóztatták tutajosokat, a vád szerint a nyomozás megtévesztésére rejtették el, és helyette egy idegen, temetőből ellopott, a lány ruháiba öltöztetett tetemet úsztattak le a Tiszán. A napokon át tartó vallatással, fenyegetésekkel és veréssel ketten beismerték, pénzért vállalták a tetem beöltöztetését és leszállítását. A vallomások alapján az is kiderült, hogy a holttestet két tiszaeszlári zsidó adta nekik. (targyalas.jpg)

Tizenöt személy ellen indítottak eljárást, majd nyújtottak be ellenük egy év múltán 1883. április 14-én vádiratot. Ítéletében, a Magyar Királyi Kúria kimondta, nem állapítható teljes bizonyossággal, hogy a megtalált holttest Solymosi Eszteré ezért 1884. május 10.-én meghozták a jogerős felmentő ítéletet. Ennek hírére azonban zavargások törtek ki szinte minden magyar nagyvárosban, melynek eredményeképp halálos áldozatot is megkövetelő beavatkozásra volt szükség a tömeg felszámolásához, a források szerint.

Tiszaeszláron sokan tartják úgy ma is, hogy a zsidók ölték meg Solymosi Esztert. A történet részévé vált a környék mondavilágának, egyes változataiban a nyaka elvágása helyett az éppen épülő zsinagógába falazták be a lányt. Emlékére egy emigrációban élő magyar férfi, 1994-ben, Tiszaeszláron polgármesteri engedéllyel márvány síremléket állított a lánynak, amelyet évente megkoszorúznak.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!