Sok újság, és nyilván más médiumok is készítenek listákat a világ legnagyobb hatású embereiről. Az ilyen tízes listákon gyakran szerepelnek vallásalapítók vagy egy már megalakult közösség kiemelkedő alakjai. Az első helyre gyakran kerülnek a keresztény vallás kiemelkedő alakjai. Ebben a cikkünkben a gyakran top háromban végző három alakkal, Jézussal, Ábrahámmal és Mózessel fogunk foglalkozni.
Azoknak, akik csak egy Istenben hisznek, Ábrahám az ősapjuk. Legyen az illető mohamedán, zsidó vagy keresztény, mind tőle származnak. Ábrahám Ur városában született a hagyomány szerint, valamikor a Krisztus előtti harmadik évezredben. Ezekben az időkben Mezopotámiában a politeizmus volt a jellemző. Ez talán egy mai ember számára érdekes, de minden egyes ember külön áldozatokat mutatott be minden emberi értelemmel felfogható dolog isteneinek. Az embereket, az ilyen isteneknek tiszteletére tartott szertartások kovácsolták közösségé. A legtöbb alakuló közösségnek politikai vezetői gyakran vallási vezetők is voltak, vagy valami természetfölöttire hivatkoztak hatalmuk eredetének igazolására. Összegezve a vallás az ókorban központi helyet töltött be az ember életében. Ábrahám, egy ilyen közegben szövetségre lépett egy istennel. Az egy Isten ekkor neki még a leghatalmasabb istenként mutatkozott be, hiszen alkalmazkodott a kor szokásaihoz, hogy a
szövetség létrejöhessen. Ez a Noéval köttetett béke után egy nagy ugrás volt és Ábrahám a szövetség folytán megalapíthatta a választott népet, amely Isten segítségével sokasodhatott.
A Krisztus előtti tizennegyedik században élt egy fáraó, Ehnaton vagy más néven Amenhotep, aki Aton isten tiszteletével beakarta vezetni a monoteizmust Egyiptomban. A változásra az egyiptomiak azonban nem álltak készen, hiszen a korszakban még ez addig nem volt ismert, és igazán forradalminak számított. Ugyanekkor volt egy másik nép Egyiptomban, aki már érett volt. Egy elnyomott, rabszolga helyzetben, kihalás szélén lévő nép már majdnem lemorzsolódott a történelem fogaskerekei között. Ekkor a zsidó nép élére állt egy egyiptomi herceg, aki a népét visszavezette Istenhez és egyben a szabadságba. Ő volt Mózes, aki az égő csipkebokortól megkapta és tőle elhozta a henoteizmust (egyistenhit, de más istenek elismerése), a kiválasztást és a társadalmi törvényeket a népének. Talán a történelem legnehezebb fordulata a választott népnek a politeizmusról a monoteizmusra térni,
valószínűleg Isten segítsége nélkül nem is történhetett volna meg. A zsidóság körében még mindig ő a legfontosabb személy a hagyományaikban, törvényei, monoteizmusa és az Istenbe vetett feltétlen bizalmuk miatt kiállták az idő próbáját.
Jézus Krisztus eljövetele újabb olyan eszméket hozott magával, ami az egész világ számára újnak. Az első a szeretet, de azon belül is a feltétlen fele-baráti szeretet. Az aranyszabály kimondásával és azzal, hogy azt mondta, hogy bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek és imádkozzunk ellenségeinkért, teljesen megbotránkoztatta a korabeli vallási elitet, amellyel egy olyan törvényt hozott, amit, ha mindenki betartana nem lenne szükség más
szabályokra. Máig sokan nem értik és félre magyarázzák ezt a parancsot vagy kivételt keresnek, hogy ki ellen megengedhető a gyűlölet, szóval itt is érezhető egy bizonyos ellenállás emberi részről. A második eszme a lelkiismeretünk ajándéka. A Lelkiismeret mindig is létezett, de Jézus Krisztus nyitotta fel először lelki szemeinket. Továbbá, mivel már nyitásról beszélünk, a harmadik adomány a mennyország megnyitása volt. Jézus Krisztus mind a három eszmét megtestesítette és szeretetéből feláldozta magát bűneinkért a kereszten. Mindenkit megváltott és mindenki, aki megtartja tanításait beutat nyerhet az örök életbe.
Összefoglalva e három személyen keresztül meglehet érteni mit is jelent kereszténynek lenni. Rajtuk keresztül ismerjük meg az Isteni kinyilatkoztatást.
