Offshore, adóoptimalizáció, adóparadicsom. Magyarország lakossága a rendszerváltozás után, a 90-es, 2000-es években kezdett el ismerkedni ezekkel az újkeletű adójogi fogalmakkal, elsősorban botrányok útján, mint a 2015-ös brókerbotrány, vagy a Panama-ügy. De mit is jelentenek pontosan, és milyen hatásai vannak a gazdasági büntetőjogra?
Az offshore, Brother Lyman által is használt eredete szerint angolszász kifejezés, aminek jelentése „parton túli”, „parton kívüli”, azonban mint gazdasági jelenség, már az ókori Hellaszban is ismeretes volt, a kikötői vámok, illetékek elkerülése érdekében. Angolszász jelentésének alapja az a nemzetközi szokásjog volt, miszerint a brit állam területe egy ágyúlövésnyi távolságra terjedt ki a parttól, így, ha egy hajó megfelelő távolságban horgonyzott, akkor az állam adót sem vethetett ki rá, hiszen nem tartózkodott a brit korona területén.
Mai értelmében az offshore olyan cégek típusa, amelyek a cégbejegyzés országában nem folytatnak gazdasági tevékenységet, így az úgynevezett „adóparadicsomokban” bejegyzett offshore cégek mentesülnek a társasági nyereségadó megfizetése alól, és egyéb kedvezményekben részesülnek. A magyar adójogszabályok ismerik a „parton kívüliség” intézményét, de azt nem, mint offshore, hanem mint „alacsony adókulcsú állam” fogalmával definiálják. Ez olyan államokat jelent (Liechtenstein, Brit Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Panama, Seychelle-szigetek, Andorra, Hongkong), ahol nincs, vagy 9% alatti a társasági nyereségadó, továbbá nincs közte és Magyarország között kettős adóztatást kizáró egyezmény, így ennek eredményeképpen, ha valakinek egy adóparadicsomban nyilvántartott offshore cégből származik osztaléka, akkor sokkal kedvezményesebb adókulccsal fog utána adózni. Le kell szögezni azt, hogy az offshore cégek alapítása egy jogilag szabályzott, önmagában nem jogellenes tevékenység, hiszen mióta létezik az adófizetés kötelezettsége, az emberek már az ókor óta törekednek arra, hogy törvény adta keretek között, kiskapukkal csökkentsék adófizetési kötelezettségüket, úgynevezett adóoptimalizációra törekednek. Ennek egyéb megvalósulási formája lehet az adókikerülés, ami ugyan szembe megy a jogalkotó eredeti céljával, ugyanakkor nem lesz jogellenes, illetve az adókijátszás, ami egyértelműen illegális cselekvés, és amennyiben a jogszabály megsértése büntetőjogi felelősséget is megalapoz, úgy beszélhetünk adócsalásról (a 2012.évi C. törvény, az új Btk. szerinti költségvetési csalásról).
Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy offshore cégek ugyanakkor megvalósítói lehetnek gazdasági bűncselekményeknek, így különösen pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának. Pénzmosás által a nagy vagyoni hasznot hozó alapbűncselekmények (költségvetési csalás, kábítószer, fegyver, ember kereskedelem, prostitúció, tiltott szerencsejáték) elkövetőinek meg kell teremteniük a felhalmozott, hatalmas mennyiségű készpénz legalitásának a látszatát, és ezt sokszor adóparadicsomokban teszik meg, hála a szigorú titoktartási szabályoknak, a bonyolult tranzakciós ügyleteknek, aminek következtében eltitkolják a vagyon eredetét, és ennek sok esetben terrorista szervezetek lesznek a haszonélvezői.
A büntetőjog egyik alapelve azonban az „ultima ratio”, tehát csak a legvégsőbb esetekben alkalmazható a szankciórendszere. Előbb tehát az adójogszabályok rendszerét kellene pontosítani, hogy a jogalkotó szándéka egyértelműen kitűnjön, csökkentsék az adókijátszás, agresszív adótervezés lehetőségét megteremtő kiskapuk számát, de ami a legfontosabb, hogy jogkövető magatartásra sarkallják a polgárokat, hiszen a büntetőjog önmagában Földvári József szavaival, nem alkalmas társadalmi problémák megoldására.
