A mai világban sokszor találkozunk az önvédelem és a jogos védelem kifejezéssel. A szinte már saját sportágnak minősülő önvédelmi kurzusok egyre népszerűbbek, és a paprikasprayt, valamint hasonló önvédelem céljára szolgáló eszközöket is egyre gyakrabban vásárolunk saját magunk, és védeni kívánt családtagjaink, barátaink részére. Azonban, ha ezek után megkérdeznénk, hogy mit is jelent pontosan a jogos önvédelem, a legtöbb ember nem tudna pontos választ adni, pedig ennek a kérdésnek a tisztázása rendkívül fontos.
Maga a jogos védelem büntetőjogi fogalom, az egyik büntethetőséget kizáró ok, azonban a jogos védelem nem minden esetben önvédelem. A védelmi cselekményt bárki kifejtheti, nem csak a megtámadott fél, hiszen „Nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.” A kifejtett erőszak egyetlen kritériuma a szükségesség, azaz nem lehet egymáshoz viszonyítani a támadó által okozott, vagy előidézni kívánt sérelmet, és a védelmi cselekmény kifejtésének következtében előállt következményt. Az önvédelem, tehát a saját magunk védelmére szolgáló jogos védelem. Jogos önvédelem esetén az állam erőszak-monopóliuma közérdekből felfüggesztésre kerül, de az önhatalmú védelem joga csak akkor biztosított, ha a társadalom nem képes megvédeni valakit egy adott helyzetben a jogtalan erőszaktól, feltéve, hogy a védekező fél az adott helyzet körülményeihez képest mindent megtett, hogy az esetlegesen általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. Hiszen, a Büntető Törvénykönyv 2012. évi C. törvénye szerint: „Nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jogtalan támadás esetén használhatunk védelmi eszközt, amennyiben az nem életveszélyes, és a helyzethez viszonyítva, a tőlünk telhető legtöbbet megtesszük annak érdekében, hogy ne okozzunk sérülést a támadónak. Jogos a védelmet lehet alkalmazni az „intézett”, és a „közvetlen fenyegető jellegű” támadások, azaz, abban az esetben, ha bűncselekményt az elkövető már megkezdte, vagy ha a bűncselekmény rövid időn belüli megkezdésének esélye fennáll, és akadálya nincsen. Az erőszak azonban nem feltétlen jogtalan, és a jogos védelem egyik fontos kritériuma, hogy a támadásnak jogtalannak kell lennie. Ez nem következik be azokban az esetekben például, amikor a támadást jogszabály engedélyezi, a támadás végszükség, vagy jogos védelem érdekében történik, vagy házi fegyelmezési jog gyakorlása körében kerül rá sor. Előfordulhat, hogy a támadó, és a védekező egyaránt jogtalanul jár el, ilyenkor egyikük sem hivatkozhat jogos védelemre, ilyen például a tettlegesen kiprovokált támadás is.
Már nagyon korán megjelent, a római jogban, a XII. táblás törvények azon rendelkezése, hogy az éjjel tetten ért tolvajt jogszerűen meg lehetett ölni, míg a nappal tetten ért tolvajt, csak abban az esetben, ha a tolvaj leleplezésekor fegyverrel védekezett. Ez valamilyen szinten a mai napig is élő törvény, hiszen a Büntető Törvénykönyv szerint, például a személy elleni éjjel elkövetett a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha a védekező életének kioltására irányult volna, és ezért a védekezés is eszerint megengedett. Ezek alapján kijelenthetjük, hogy az éjszaka elkövetett támadások súlya még mindig nagyobb, mint a nappal elkövetetteké, ez érthető is, a megtámadott személy kiszolgáltatottsága miatt.
