Az emberek többsége szélsőséges véleménnyel rendelkezik a horrorfilmekről. Egyesek imádják, esetleg szemrebbenés nélkül képesek nézni, míg mások egyet sem bírnak végig ülni és messziről kerülik őket. De vajon mitől függ, hogy ki melyik kategóriába tartozik?

Számos tanulmány kimutatta, hogy miként lehet pozitív élmény a horrorfilm az agyban lejátszódó folyamatok alapján.

Katherine Brownlowe pszichiáter szerint amikor az agy egy horrorfilm után lenyugtatja magát, igazából neurokémiailag egy kellemes érzetet nyújt. Ilyenkor termelődik a dopamin nevezetű neurotranszmitter, amit másképp boldogsághormonnak is hívnak, és egyfajta jutalomként aktiválódik, emiatt érezheti büszkén magát az ember, hogy „túlélte” a félelmetes helyzetet.

Ezenkívül ez a büszkeségérzet, hogy beleélik magukat egy rémisztő filmbe, azt megélik, végig követik az érzelmi hullámvasutat, egyfajta löketet is adhat egyes emberek számára, hogy könnyebben küzdjenek meg a problémáikkal a jövőben. Brownlowe szerint így a hétköznapi feladatok, mint például fizetésemelést kérni, nyilvános beszédet tartani már nem tűnik annyira félelmetesnek.

Azonban a fentiek ellenére sem reagál minden ember egyformán a horrorfilmekre. Margee Kerr szociológus szerint az úgynevezett élményhajhászok jobban értékelik ezt a műfajt, mivel másképp dolgozzák fel testüknek a stresszre adott reakcióját. Ilyenkor hirtelen megemelkedik a pulzus, megfeszülnek az izmok, adrenalin járja át a testet, amit ezen emberek pozitív élményként élnek meg. Mások viszont úgy fogják fel, mintha gyakorlatilag pánikroham közeli állapotba kerülnének, amikor nem tudnak teljességgel uralkodni a testük felett.

Az is egy közrejátszó ok lehet, hogy milyen korábbi élményeket tárol az agy az ilyesfajta félelemmel kapcsolatban. Ha például már gyermekként horrorfilmeket nézettek valakivel a szülei, amikor abban a korban volt, hogy „minden, amit lát, az valós”, akkor valószínűbb, hogy nem fogja kedvelni ezt a műfajt. Azonban, ha olyan emlékei vannak, hogy a családdal, esetleg barátokkal ijesztő történeteket meséltek egymásnak, akkor a szeretteihez fogja inkább kötni, mintsem a szorongáshoz.

Továbbá az ingerlékenység, empátia, érzékenység mind hatással lehet az embernek a horrorfilmekkel való kapcsolatára. Főként az úgynevezett szuperérzékenyek (highly sensitive people – HSP) számára nem ajánlják ezen műfajt, hiszen ők jobban felveszik környezetük rezgéseit és nehezebben tudnak elvonatkoztatni attól, hogy mi a valóság, és mi csak fikció.

Azok számára, akik szeretnék legyőzni, vagy legalábbis csökkenteni a félelmüket, tanácsolják a szakértők, hogy nézzék lehetőleg szerettükkel, vagy több barátjukkal a horrorfilmeket. A közös intenzív élmény, sebezhetőség, félelem közelebb hozza az embereket egymáshoz, és inkább arra fognak emlékezni, mintsem a látottakra.

 Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!