Jelen cikk nem vállalkozik a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által is már egy ideje világjárvánnyá minősített koronavírussal kapcsolatos politikai, gazdasági, illetve szociológiai kérdések fejtegetésére. Ahogy a cím is hűen tükrözi: ezen írás kizárólag a veszélyhelyzet, mint alkotmányos fogalom kapcsán tisztázandó jogi vonatkozásokat tartja szem előtt.
A koronavírus magyarországi megjelenése és terjedésének megindulása következtében Magyarország Kormánya március 11-én veszélyhelyzetet hirdetett ki, ezzel egyidejűleg, ezzel párhuzamosan pedig különleges jogrend lépett életbe. Az Alaptörvény külön fejezetben szól a különleges jogrendről, meghatározva ezen belül öt különleges állapotot, (vagy a közigazgatási terminológiában használatos „minősített időszakot”) amelyek a következők: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, váratlan külső támadás, veszélyhelyzet.
Az Alaptörvény az 53. cikkben, négy bekezdésben szabályozza a veszélyhelyzetet, amely a különleges jogrend esetén fennállható különleges állapotok közül az egyetlen olyan állapot egy adott állam életében, amely nem az állam fegyveres védelmére irányul. További eltérést jelent, hogy a veszélyhelyzet alkalmazási valószínűsége a föntebb felsorolt esetekhez képest lényegesen nagyobb. Mindezen tények figyelembevételével – noha konkrétan ilyen, sőt még ehhez hasonló helyzetbe sem került korábban Magyarország a rendszerváltást követően a kormányzást illetően – megállapítható, hogy az Alaptörvény szerinti „legenyhébb” különleges állapot került kihirdetésre.
Az 53. cikk első bekezdésének értelmében veszélyhelyzetet megalapozó előfeltétel az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség, azonban ezek következményeinek elhárítása érdekében is kihirdethető veszélyhelyzet. Természeti erő(k) tevékenysége és emberi közrehatás egyaránt megalapozhatja tehát veszélyhelyzet kihirdetését, ám sarkalatos törvény (A katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény) nem taxatíve, inkább példálózó jelleggel az Alaptörvényben megjelölt okokon túl további felsorolást ad. A veszélyhelyzetet a Kormány hirdeti ki, valamint a Kormány az elsődleges döntéshozó veszélyhelyzet esetén. A miniszterek és értelemszerűen a miniszterelnök, valamint további szakemberek mellett a polgármesterek vállára is például több felelősséget ró a döntéshozói kompetencia veszélyhelyzetben.
A második bekezdés szerint a Kormány rendeletet alkothat sarkalatos törvényben (A honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény) meghatározottak alapján, egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet és rendkívüli intézkedéseket is hozhat. Veszélyhelyzet esetén tehát a Kormány intézkedési tere jelentősen kiszélesedik, időben pedig felgyorsul, hiszen nincs szükség arra, hogy az Országgyűlés hosszadalmas és bonyolult eljárásban törvényt alkosson, módosítson vagy helyezzen hatályon kívül.
A harmadik bekezdés rögzíti, hogy a Kormány veszélyhelyzet esetén kiadott rendelete 15 napig marad hatályban. Ezen főszabály alól kivételként azonban az Alaptörvény lehetőséget ad arra, hogy a Kormány – az Országgyűlés kizárólagos felhatalmazása alapján – a rendelet hatályát meghosszabbítsa. A negyedik bekezdés egyértelműsíti, hogy a Kormány rendelete a veszélyhelyzet megszűnésével automatikusan hatályát veszti.
A különleges jogrendre vonatkozó közös szabályok közé tartozik, így például sem rendkívüli állapot, de veszélyhelyzet esetén sem függeszthető fel az Alaptörvény alkalmazása, valamint az Alkotmánybíróság működése sem korlátozható.
